Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 207 egyéb szolgákon kívül 2000 gyalog hagyatott". A török írók váltakozva beszélnek „megerősített táborról" (Dselálzáde), a „Dunától a hegyig" ásott sáncárokról, (Lufti), „szekértáborról", amelyet a „szerencsétlen király ... ágyúszekerekkel (?) vévén körül, olyanná tett, mint valamely erős vár", (Kemálpasazáde), amit természetesen nem kell szószerint venni. Brodarics nem szól a tábor megerősítéséről, ami annál feltűnőbb, mert részletesen emlékezik meg arról a határozatról, amelynek értelmében a csatára felálló sereget székért álboírral kell körülvenni, minthogy a király „kocsiknak nagyon bőviben volt". A határozat a csata előestéjén történt, a munkához hozzá is kezdtek, de abbahagyták. A magyar tábor helyét a történészek, Fesslertől Gyalókay-ig, általában, Brodarics szavai nyomán jelölik meg. Térképeikein mégis Mohácstól délre, 1,5—4 km távolságra rajzolják, váltakozva az országút jobb-, vagy bal-, illetve mindkét oldalára, többen kifejezetten az egykori Kölkedi csárda tájára. (3.— 8. sz. képek.) Egyesek a tábort a patak mellé helyezik. Ezek nyilvánvalóan abból indulnak ki, hogy egy sok ezer főből álló seregnek, még inkább a sereg lovainak táborozásánál sok vízre van szüksége, különösen az augusztusi forróságban, s így szükségképpen választották a patak mentét táborozásra. Mindazideig, amíg végleges megállapításokat e vonatkozásban is tehetünk, ezt a szempontot akkor sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha tudjuk azt, hogy a hadrakelt sereget bőven elláthatták víztartó edényekkel, tömlőkkel. A török tábor Arról, ami a magyar sereg; táborozásának ideje alatt az ellenséges oldalon történt, a magyar kútfők teirimészetesen, keveset tudnak, s ez is inkább (ОХРИ 3LZA időszakra vonatkozik, amijkor, a csatát közvetlenül megelőzően, a török már előttük volt. A török kútfők erre nézve eléggé bő és jór észükben elfogadható leírásokat nyújtanak. A Szultán Naplója szerint augusztus 23án, amely napon is reggeltől estig esett az eső, már a szultán is átvonult kíséretével a Dráva hídján. Követte őt a Behram pasa vezérlete alatt álló anatóliai sereg. Az átkelés után Eszék városát felgyújtották, majd a hidat is szétszedték, a hajóhad pedig megindult vissza, iHetve a Dunán felfelé. Erről a napról írhatta Burgio, hogy a török már annyi embert és tüzérséget hozott át a Dráván, hogy lehetetlen volt itt vele szembeszállni. „Ha a király csak egy lépést is visszavonul, Budát már elvesztette." Ugyanezen a napon azonban a törökök még szemben találják magukat „az alávaló hitűek" (Toimory) seregével, amely tábora előtt, a Budáról küldött fethnáme szerint: „egy szoros helyen", feltehetőleg Dárda körül csatarendben állt, de azután, az előttünk ismert okból, a fethnáme szerint ugyan ezért, mert Ibrahim nagyvezér a közvetlen vezérlete alatt álló ruméliai sereggel már támadásba indult ellene, visszavonult a királyi táborhoz. A sereg a Belly e—Dárda—Laskafalú— Monostor—Baranyaváiron át vezető úton vonul északnak, Mohács irányába, Aug. 26-án kora reggel, a sok eső áztatta, mocsaras tájra „sűrű köd ereszkedett", s mivel az utat nem látják, órákon át lóháton várakoznak, azután mocsarak, hidak, folyók (?) miatt túlságosan sok és nagy fáradságot kellett kiállniok, miközben sok ló és más igás jószág elveszett", — mondja a Napló. A Karasica mocsaras térségén való átkelés nehézségeit Kemálpasazádé is érzékelteti, elsőként fejtvén ki a magyar történetíróktól utóbb örökös szemrehányással ismételt nézetet, amely szerint a mocsár szélein a „nyomorult király" ágyúival a török sereget sikeresen feltartóztathatta volna. Ennek elmulasztása folytán az előljáró nagyvezér „minden erejét megfeszítve", átkelt a nehéz terepen, a „lovakkal, elefántokkal, tevékkel, öszvérekkel és az összes podgyásszal". Augusztus 27. és 28. napját a szultáni sereg, a számottevő akadályt jelentett Karasicán túljutván, kétségtelenül, Baranyavár körül töltötte. Eközben szüntelenül szállították a podgyász elmaradt nagy részét, a harcosok pedig pihentek. Az utóbbi napon Ibrahim több ízben megy, hol coboly-, hol hiúzbőrsapkában a padisahhoz, tanácskozni. Este pedig kihirdetik a táborban: „Holnap csata lesz! Vigyázzatok és készüljetek! Kora reggel, amint a trombitát megfújják, teljes fegyverzetben legyetek!" A táborban volt Dselálzáde ugyanerről a napról a Napló feljegyzésével egyezően ír. Eldicsekszik, hogy „a szultáni tábor csodálatos módon rendeztetett el, az iszlám csapatai körben, sátor-sátor mellett telepedtek meg . . . este sátora előtt mindenki rúdra kötött