Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez

ADATOK PÉCS ÉS BARANYA TÖRTÉNETÉHEZ 185 II. Kisasszonyfalvi László esete Pécsett 1427-ben 1427. június 9-én megjelentek a pécsváradi konvent előtt Marótihi István fia János, Tapsonyi Anthimus fia János fia Miklós, Teremhegyi Bika János, Bakanyai János fia István és Fülöp fia Jakab, továbbá Szentgáli Miklós fia Jakab és előadták, hogy Kisaszszonyfalvi Pál fia István fia Lászlót és több nemes familiárisát, Denyeberki Pétert, Vertegei Domokost és Szentmihályi Sebestyént, valamint két nem-nemes familiárisát, Szentpáli Lőrincet és Indi Dénest Henrik pécsi püspök várnagya, Márton és több más embere, valamint a város bírája, esküdtjei és más lakói Lászlónak sok és sokféle bűncselekményei miatt, főképp pedig azok miatt, amelyeket nemrég követett el Pécs városában, lefogták és bebörtönözték;

1 miután azonban a püspök őt és társait szabadon bocsátotta, kötelezték magukat, hogyha Zsigmond király, macsói bánjai vagy az ő ispánjaik, alispánjaik vagy bárki más most vagy a jövőben a püspököt, tisztjeit vagy bárkit, aki hozzá és egyházához tartozik, a történtek miatt bármi címen zaklatná, neki kárt okozna, őket mindenképp megvédik, vállalva minden költséget a bíróság előtt s azon kívül is; ha pedig nem tudnák kellőképp megvédeni és a zaklatásoktól megszabadítani őket, akkor egyetemlegesen László és társai kétszeres vérdíjában, homágiumában marasztaltassanak el; hozzátették azt is, hogyha pedig a jövőben László vagy az emberei a püspököt vagy embereit vagy a városiakat a történtek miatt zaklatni megkísérelnék, akkor Maróthi János és társai egyenként 50 nehéz márkát tartoznak a per megindulása előtt letenni. Ha közelebbről megnézzük ennek az esetnek a szereplőit, akkor némi fényt deríthetünk rá. A főszereplője, Kisasszonyfalvi László jól ismert Baranya megyei középnemes család 1 „ ... dominus Henricus episeopus ecclesie Quiinqueecclesiensis mobilem virum Ladislaum filiusm quondam Stephan! filii Pauli de Kysazonfalwa, quem inuper Martinus eastellanus aliique sui clientes et offiiciales necnon iurati et alii hospites sue civitatis Quiinqueecclesiensis multif ariis eiusdem Ladislai excesisibus et demenitis condigne exigentibus delictisque signanter in prefata civitate Quinqueecclesieneii derecenti comrniissis expetentibus detimuissent et caroeribus eiusdem domini episcopi velut talem mancipassent et aliquamdiu in eisdem conservassent.

.. " tagja volt, amelynek családfáját az Árpádkorig tudjuk visszavezetni. A család ősi fészke az Ormánságban, Kisasszonyfalván volt, ott állt a kőháza, majd kastélya, amely azután a család többi birtokaival együtt 1543ban a török uralma alá került.

2 Az oklevél csak általánosságban szól Lászlónak azokról a tetteiről, amelyek miatt őt a püspök emberei és a város hatósága lefogták és börtönbe vetették, de súlyosnak kellett lenniök, ha mindezeknek a haragját hívta ki maga ellen. Hogy benne kell keresnünk a bajok okát, azt egy másik emlékünk bizonyítja, s e kettő vizsgálatának eredményeképp megállapíthatjuk, hogy László úgy látszik, vitéz katona hír ében állt, de ikönynyelmű, nyugtalan vérű, megbízhatatlan és erőszakos természetű ember volt. A régi Magyarország északnyugati határa — az első mozgalmaktól kezdve — egyik színtere volt a huszita mozgalmaknak. Különösen Trecsén vidékén voltak gyakoriak a fegyveres összecsapások. Zsigmond már 1421-ben zászlósurai egyikére, Perényi Miklós főlovászmesterre bízta a vár védelmét.

3 A husziták küzdelme tartósnak bizonyult, és ezért 1426-ban Zsigmond király Csapi László, Kanizsai István és János, Perényi János és István bandériumait az említett Perényi Miklós vezetésével állandó táborozásra Morvaországba küldte.

4 Perényi ez alkalommal 500 forintot adott át Lászlónak, hogy tíz lándzsással csatlakozzék vele együtt a királyi sereghez. László a pénzt felvette, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy vállalt kötelezettségének eleget tegyen, mert hiszen, bár pontosan bizonyítani nem tudjuk, valószínűleg akkor intézte hatalmaskodásait a pécsiek ellen, amikor a Perényi vezette királyi sereghez kellett volna embereivel csatlakozinia. Nagy pénz volt akkoriban 500 forint, s a károsult Perényi a királyhoz fordult panaszával, aki 1427 októberében meghagyta Kórógyi bán fia Istvánnak, hogy Lászlónak kezén lévő birtokaiból készpénz2 Holub József, A. Kisasszoinyfalvi Istvánffycsalád. Turul XXVII, 11909, 112 skv. 111. 3 Schönherr Gyula, Az Anjou-ház örökösei (A magyar nemzet története III. Budapest, 11896, 570). 4 Tóth-Szabó Pál, A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországom. Budapest, 1917, 83.