Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói
alá früZEa. ЁМЬЙЁ rázoláson. — Csoportos csárdajelenetre utal az 51.104.1 ltsz. sótartó díszítménye. A három mulatozó férfi és a két zenész rajza nagyon aprólékos, részletes és élethűi. Az alakok élénksége és mozgása az erős kopás ellenére is jól érzékelhető. Több sótartót olyan jelenettel díszítettek a készítők, amelyekben betyárok és pandúrok találkoznak. Szinte barátságos ez a találkozás az 51.136.1 ltsz. sótartó díszítményén (53. kép), ahol a két betyár kalapeimelve üdvözli a pandúrokat. (Ugyanennek a sótartónak a másik oldalán két leány virágot nyújt egy legénynek, 54. kép.) Kevésbé barátságos a találkozás az 51.112.1 ltsz. sótartón. Egyik oldalán puskás betyárok sorakoznak (28. kép). Ma már nem tudni, hogy a másik oldal jelenete milyen eseményt ábrázol. A g|atyát viselő puskás betyárok előtt pandúrok térdelnek, akik kezüket összetéve mintegy kegyelemért könyörögnek. — Az 51.125.- ltsz. sótartó kiterített rajzának együk felén ugyancsak csárdajelenet látható (44. és 45. kép). 16 A jelenet két részre oszlik, egyiken egy betyár mulat, a másik feltehetően azt ábrázolja, amint egy betyár megadja magát a pandúrnak. A díszítmény másik felén tölgy- és olajágigal övezett koronás magyar címer látható. Ezt és a csárdajelenetet is sárgával színezte a készítő. A gyűjtemény egyetlen díszítménye ábrázol vadászjelenetet az 51.100.1 ltsz. sótartón. Az erősen kopott darabon alig kivehető, hogy fák közt menekülő szarvasokat puskás vadászok követik. Külön figyelmet érdemel az 51.135.1 ltsz. sótartó pornográf díszítménye (51. :kép). A darabos, erős vonalakkal karcolt díszítmény kissé kopott ugyan, de az ábrázolás határozottan felismerhető. Ilyen és hasonló ábrázolás nagyon szokatlan a magyar népi díszítőművészetben, Már Malonyay is így írt erről : .,Nagyon jellemző, büszkén írjuk meg, hogy feslett, érzéki, buja jeleneteik ábrázolása olyan ritka, hogy szinte nincs." 17 Feltehető, hogy a díszítményt, amelyre analógiát nem találunk az idevonatkozó magyar szakirodalomban, vaskos humorú pásztor készítette. A karcolt sótartók negyedik csoportját a legutóbbi évtizedekben készüli; darabok alkotják. Ot sótartó tartozik ide. Jellemzőjük, hogy sárgára színezett díszítményük túlnyomórészt növényi. Érdekes, hogy a korábban 10 Leírásét és képét közli Arnhold Nándor: im. uo. 17 Mulonyai: $m. III. Ш. p. gyakori emberábrázolás helyett ismét növényi mintákat használnak a faragjók. Ez azzal magyarázható, hogy a betyárromantika idővel vesztett erejéből; a betyárok tettei és az azokról szóló anekdoták, mesék már nem ihlették meg a faragókat. Azonkívül a most már jóformán csak piacra dolgozó művészeknek a gyors és könnyű munka érdekében le kellett mondaniok az aprólékos emberábmzolásról, szívesebben karcoltak mutatós növényi mintákat. Az 51.123.1 és 51.124.1 ltsz. sótartók majd egyforma, stilizált virágdíszítménye elárulja, hogy ugyanazon faragó kezétől származnak (41. kép). Az egyiken ábrázolt kakas (39. kép) pedig ariria vall, hogy a korábbi állatalakok mellett megjelenik a paraszti környezetre jellemző baroimfi is. — A másik három sótartót Hoffer János szaporcai faragó készítette. Különböző időben készülteik, 1933-ban, 1943-^ban és 1960-ban. A készítő stílusára jellemző jegyek mindhármon megtalálhatók. Az oldallap négyszög|letes díszítménye mindegyik sótartóján beszegett szélű keretben van; és virágmintái is hasonlók. Állatábrázolást csak az 1.144.1 ltsz. darab egyik oldalán találunk (55. kép). Kedvelt díszítő motívuma a stilizált tölgymakk (58. kép) és a sárgára színezett vadvirág csokor (60. kép). A karcolt sótartók fedele, kevés kivételtől eltekintve, domború faragással díszített. Néhánynak fedelén karcolt díszítményt is láthatunk, mint például az 51.102.1.2 ltsz. fedelén (17. kép), bár a szélén kifaragott babszem nagyságú bütykök inkább domobrú faragásra mutatnak. A karcolt sótartók közül egyedül az 51.95.1 ltsz. sótartó fedelét díszítették véséssel és spanyolozással (5. kép). Ugyancsak vésett az 51.124.1.2 ltsz. fedélen a szív és a tulipán is (42. kép), de a véset oly széles és mély, hogy domború faragásnak vehető. A többi fedél domború faragása legtöbbször növényi motívumot ábrázol. Itt már aránylag ritka a tulipán. Az 51.125.1.2 ltsz. fedél hosszú, leveles szárú tulipánja egyszerűbb rajzú (46. kép), az 51.144.1.2 ltsz. fedélen levő két kisebb és két nagyobb tulipán szimetrikus (56. kép). Az 51.108.1 ltsz. sótartó fedelét, erősen stilizált virágminta tölti ki. (23. kép). •—' A legutóbbi időkben készült tárgyak fedelén gyakori a stilizált margaréta (12. kép) és a rózsa, amelyeit néhány levéllel egészítettek ki (40. kép). Hoffer János is legtöbbször rózsát faragott sótartói fedelére (50, és 62. kép). Ezeken a tárgyakon már látszik, hogy piacra készültek, fedelüket és aljukat pácolták és sellakkal fényezték.