Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

âô * ÓEftBHARDT' ANTAL A források egyes életközösségeit nem szabad korlátok közé zárt egységekként felfognunk, mert az életközösség tagjai bizonyos esetekbem élethelyüket a szükséghez képest időszakosan vagy végleg meg is változtathatják. A forráslakó szervezetek vándorlása általában három biológiai okra vezethető vissza, úgymint az élelem beszerzésre, egyes szervezetek átalakulására és végül a szaporodással kapcsolatos életjelens ég ékre (párosodás, peterakás stb.). Az élelembeszerzésnek az élethely megváltoztatására alig van befolyása, s a vándorlás rendszerint csak abban az esetben következik be, ha a forrásba véletlenül valamely elhalt állat (legtöbbször csiga) teteme kerül. Ebben az esetben a köveken és azok alatt élő Polycelis felina Dal, Gammarus fossairum különböző Oligochaeta (legtöbbször a Tubifex tubifex Müll, faj) csapatosan hagyják el eredeti élethelyüket, hogy az elhullott állat tetemét felkeressék. Ebben a vándorlásban ritkábban a Pisidium cinereum Aid. kagylófaj is résztvesz. Az átalakulás (metamorphosis) ellenben döntő befolyást gyakorol a helyváltoztatásra. Azok a rovarok, amelyek lárvaállapotban a forrásban élnek, imagóvá fejlődve elhagyják a vizet s vagy a levegőbe repülnek, vagy a szárazföldre lépnek. Ezzel szemben számos apró vízi szervezet (pl. Rhizopoda stb.) távoli helyekről a szél által vagy repülő rovarokhoz tapadva szállíttatja magát s ekként olyan forrásokba jut, amelyeket egyébként nem tudott volna elérni. A hydrofauna számos tagja (pl. Chironomus = Tendipes), mely lárvaállapotban mohában él, a bábbá alakulás idejében a köveket keresi fel s azokhoz rögzíti magát. 'Hasonlóképpen egyes fajok (Polycelis felina Dal, Gammarus fossarum stb.), amelynek fiatal példányai túlnyomóan mohacsoímókban élnek, fejlődésük későbbi szakában azt elhagyva, a köves terepeket keresik fel. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg egyes TT'ichoptera-lárváknál is, amelyek csak fejlődésük kezdeti (szakában élnek moha között, a fejlett példányokat ellenben kizárólag a kövek, felevelek stb. alatt találjuk. A peterakás a szervezetek egy részét ugyancsak vándorlásra készteti. Egyes mohalakó csigák — főleg a nyári hónapokban — petéiket az erősen áramló forrásokban heverő kövek alsó lapjára rakják, aiminek biológiai előnye egyrészt a peték kedvezőbb lerögzítésének lehetőségében, másrészt a gyorsfolyású víz fokozott oxigénkészletében jelentkezik. Környezeti szempontból a forrás élővilágának tagjait általában két nagy kaegóriába oszthatjuk, úgymint a változó hőmérséklethez alkalmazkodni tudó (euritherm) szervezetekre és az állandó hideg vizet kedvelő (stenotherm) állatokra. Az euritheirim szervezetek túlnyomóan a pataklakó kosmopolita elemekből állanak és kevés közöttük a valódi forráslakó. Ezek közé tartozik általában a forrásfauna legnagyobb része, amilyenek a Rhizopodá-k (Difflugia) és az Oligonhaeta-félék egy része, a Copepoda — (Cyclops serrulatus Fischer, С. viridis Jur, С. fimbriatus Fischsir) és Ostracoda-rákok (Cyclo су pris laevis, G. W. Müll, С. ovum G. W. Müll, Cypria ophthalmica Jur, Ilyocypris gibba Raimd, Heterouypris incongruens Rarnd.), a Gammarus fossarum, igen sok Coleoptera-faj (Hydroporus piceus L, H. linearis F, H. bilineatus Sterin, Hydrous piceus L, Helodes minuta L, Anacaena limbata Reich stb.), számos Dipteraés Trichoptera-lárva, a forráslakó Rhinchota-k, es a Paladilhiopsis-nem kivételével valamennyi Mollusca-faj. Ugyancsak az euritherm szervezetek közé tartoznak a „fauna hygropetrica" tagjai is. A stenotherrn hidegkedvelő szervezetek többsége vagy a földalatti vizekben elterjedt állat, vagy valódi forráslakó, s közéjük aránylag kevés, de rendszerint jellemző faj tartozik. Ilyenek: a Dendrocoelides pannonicus Méh, a Polycelis felina Dahi, a Phreoryetes gordioides G. L. Hartm, a Peloscolex velutinus Grube, Candona negleete G. O. S ars, a Niphargus Molnári Méh, a Niphargus sp. nov, a Stenasellus hungaricus Méh, Stenasellus hungaricus v. robustus Méh, Paladilhiopsis Gebhardti Wagn. faj. Az eurytherm és stenotherim szervezetek faj állományának egybevetése alapján megállapítható, hogy a forrásfauna egyik jellemző sajátossága, hogy a tipikusan stenotherrn hidegkedvelő szervezetek a csekély hőingadozással szemben közömbösek, valamint hogy a kifejezetten eurytherm faj állománynyal egy élettérben és egységes életközösségben egyesülnek. Mindazáltal a lassú forrásokban általában a hőmérséklet változásait könnyebben tűrő eurytherm, a köves mederben gyorsan áramló forrásokban pedig — legyen bár azoknak növényvilága bazdag — a ritkább, stenotherrn hidegkedvelő szervezetek vannak túlsúlyban. Amennyibein a források élővilágát az egyes fajállományok eredete szempontjából osztályozzuk, az esetben négy csoportot külön-