Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói

A J. P. MÚZEUM SZARU SÓTARTÓI 277 nál gyakori, amelyefenek szaru anyaga vastagabb. A gyűjteményünkben levő szaru sótartók alja és fedele fából készült. Leggyakrabban keményfát, körte-, ihar-, szilva-, vagy cseresznyefát, ritkábban puhább fát használtak. A sótartó alját hajszálpontosan faragták ki szaru hajtáshoz igazodva faragták ki, hogy hézag sehol se legyen. A fedél helyes ráthelyezésének megkönnyítésére azonban csak Hoffer János sótartóin látunk jelölést. Ö a sótartóra és a fedélre is keresztet karcolt, így a fedél pontosan ráhelyezhető.

9 Egyik hiányosan leltározott sótartónál éppen ez a jel1. sz. kép. Szaru-sótartó formálása a szaru hajlása szerint és szoirítottak bele a szaru karikába. Ez a beillesztés legtöbbször olyan pontos volt, hogy más megerősítésre nem volt szükség. Néhány sótartónalk a fenéklapját szaru-, réz-, vagy faszöggel rögzítették. A régebben készült sótartóknál a fenéklap pontosan beleilleszkedik a szaru gyűrű síkjába: nincs szegélye. Az utóbb készült sótartókra általában vastagalbb aljat faragtak, amelyineik a szaru gyűrű síkjából kiugró pereme, szegélye is van. Két sótartónknak négy kis lábat is faragott készítője. A fedelek a sótartókhoz igazodva legtöbbször ovális alakúak. Majd mindegyik szélesebb valamivel, mint a szairurész, hogy könynyebben leemelhető legyen. A fedelet is a zés bizonyította döntően, hogy Hoffer János készítménye. A sótartók nagyságát a szaruanyag; nagysága szabja meg. A marhaszarvból lefűrészelt szaru gyűrű a rámán való formálás, tehát lényegében a lapítás és szélesítés után sem túlságosan terjedelmes. Legtöbbször a fedéllel együtt sem nagyobb annál, hogy egy átlagos tenyérbe, „marokba" férjen. Legnagyobb sótartónk hossza 110, magassága 100, a legkisebb hossza 45, magassága 46 min. A többi sótartó mérete e kettő között van. Rátérve a sótartók díszítési technikájára- alapjában véve kétféle technikát látunk 9 Madár assy: im. 57. p.