Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Füzes Endre: A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói

278 FÜZES ENDRE gyűjteményünk szaru sótartóin. Az egyik a vésés, a .másik a karcolás. Mindegyikhez egyegy színező eljárás is kapcsolódik: a véséshez a spanyolozás, a karcoláshoz a választóvízzel való festés. Néhány sótartónkon mindkettő megtalálható. A véséssel díszített sótartóknál késsel véviasszal élénkített ornamentika így plasztikusan emelkedik ki a szaruból. Sokkal aprólékosabb, finomabb minták készültek karcolással. Ennél a technikánál a készítő a bicskája, bizsókja hegyével karcolta bele a díszítő motívumot a szaruba. Utána a sótartót korommal, kalapzsírral, égetett 2. kép. Hoffer János sótartót készít sett, szélesebb, egy-két mm mély vonalakkal alakították ki a díszítményt. Ezen eljárás mellett a díszítmények nagyobbak, ritkábbak, szélesebbek; egy-egy növényi vagy állati motívum a sótartó egész oldalát kitölti. A veséhez kapcsolódó színező eljárás, a spanyolozás lényege az, hogy a díszítő motívum kivésett vonalaiba különböző színű felmelegített spanyolviaszt nyomkodtak: feketét, sárgát, zöldet, de legtöbbször pirosat. Hogy a megkeményedett viasz ki ne essék, az árkot úgy vésték ki, hogy befelé szélesedjen. Végül a felesleges spanyolviaszt lekaparva, bizsókkal, üvegdarabbal simára csiszolták a sótartó felületét. A különféle színű spanyoldióbéllel

10 dörzsölte be. A színező anyag beleragadt a karcolt vonalakba, és azok élénken váltak ki a szaru világos síkjából. A karcoláshoz kapcsolódó színező eljárás a választóvízzel (salétromsav, HNO3) való festés. A választóvizet legtöbbször szalmaszállal vagy letisztított lúdtollal

11 kenték ra a sótartóra, amely azon a helyen sárgára oxidálta a szarut. Néhány sótartónkon a két díszítési technika, a vésés és a karcolás keveredik egymással. A díszítmóny kontúrját véséssel ad10 Madarassy: im. 56. p. 11 Madarassy: im. 56. p., és saját [gyűjtés, 1960.