Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

Й24 Á MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA rök ágyúsort csak némileg is rejthette volna, a két Borzaágtól délre—délnyugatra sehol sem találunk, hacsak nem magát a Borzamedret vesszük számításba, amire némelyek gondolnak. Elképzelésünk szerint azonban a Borza-meder még viszonylag száraz állapotában sem lett volna alkalmas nehéz tüzérség felállítására. A csatahely szűkebb térségének természeti adottságait ismerve, arra gondolhatunk; hogy a magyar seregnek a korábbam említett széles földhátról való előnyomulása közben tűnhetett fel, Brodaricsék előtt, a földháthoz képest mélyebben elterülő, Borzántúli síkság úgy, mintha az ott előbukkanó török tüzérség „völgyben" helyezkedett volna el. Ezzel az elgondolással a török tüzérségi tűzvonalat a mai Malom-ároktól délre kell tennünk, kelet felé húzódó kiterjedéssel. Feljebb, mint azt Gyalókay, a majsi téglavető és Udvar község) déli részét összekötő vonalban, térképe szerint is elképzeli.

49 Gyalókay véleménye szerint, — amelyet a csatából elmenekült két osztrák zsoldos előadására alapít, —• a török ágyúk mesterséges árokban voltak felállítva.

50 A töröknek volt ideje ágyúállásai kiépítéséhez, esetleg ahhoz, — amire szintén van adat,

51 — hogy azokat karógátakkal is védje. Ha árkot ásott, annak ürege helyett inkább az abból kihányt földből képezett mellvéd szolgálhatott védőműként. Bizonyára erőltetés volna Brodarics „völgyét" ezekkel az árkokkal azonosítani. Burgionak szeptember 5-én kelt, a vesztett csatáról először hírt adó levele, az ütközetből megmenekültek elbeszélése alapján, hírt ad arról, hogy a támadó magyar lovasság a török lovasságot „egy erdőig" üldözte, ahol a török tüzérség volt felállítva. Mikor az ágyúk elé értek, a menekülő török csapat ketté vált s a mieink egy csapásra közvetlenül a török ágyúk előtt találták magukat. Hol állott ez az erdő? Valószínű, hogy nagyjából ugyanott, illetve abban a magasságban, ahol, Majstól délkeletre, a korábban említett etrdőcskét ma is láthatjuk. Ezen a helyen erdőmaradványokat tűntetnek fel a Kneidinger Atlasz és az Első Katonai Felmérés szelvényei is. Az .előbbiekben a ritkás erdőség még összefüggésben van a térkép korá49 I. m. 230. o. 50 Gyalókay i. m. 230. o. 51 Mária királynénak Zsigmond lengyel királyhoz a csata után írt, szeptember 9-éin kelt levele. Acta Tomitiana: VIII. 219. o. id. Gyalókay, i. m. 268. o. val egyidőben települt Udvair községnek csaknem egész határát elborító erdővel. Ezt a falu lakossága, a kamarai uradalommal szemben vállalt kötelezettségéhez képest, az 1760-as évek végén kiirtotta, hogy magának termőföldet biztosítson. A török tüzérség elhelyezésére következtethetünk abból is, hogy annak arcélét legelőbb az első magyar harcrend jobbszárnya, Batthyány hadosztálya közelítette meg. Eszerint a tüzérség balszárnya nem leihett messze a terasz lábától. Érdemesnek tartjuk megemlíteni azt, a nagynyárádi öregek szóhagyományában ma is élő emlékezést, amely szerint a község délkeleti, Majs északkeleti határszélén elterülő Türkei — Török dűlő —- onnan nyerte elnevezését, hogy a csata idején itt állott a török tüzérség. Ezt a szóhagyományt a község XVIII. sz.-i telepes lakossága bizonyára a hódoltságot átvészelő magyarságtól vette át. Ezt az adalékot elemezve, valósága esetén, azt kellene mondanunk, hogy a tüzérség a Majs község belterületétől közvetlenül északkeletre terjeszkedő térségen állott volna. Azon a helyen, amelyen a Kneidinger Atlasz 45. és 47. sz. szelvényei, — ámbár közel két és fél évszázad múlva, — vizes területek között, szántóföld-parcellákat tűntettek fel. Ezeknek keleti széle a Borzától mintegy km-nyi távolságban van. Ez a terület első tekintetre vág az olyan elképzelésekbe, amelyek a török tüzérséget Brodarics faluja elé helyezik, ha a falut Majssal tartjuk azonosnak. Mégsem valószínű, hogy a tüzérség ebben a térségiben állott. Brodarics térleírása teljességéhez, arcállásához képest, ez a hely már túlságosan északra van. — Tőle keletre pedig olyan térség húzódott, amelynek állandó vizenyőssége bizonyosra vehető. Ilyennek tűntetik azt fel a XVIII. sz.-i térképek is. A Kneidinger Atlasz a saját 'korabeli alsó, Majs felől jövő Borzaág ikitüremléseként kisebb tavat is rajzol — („Presztika" — trsztka — nádas) — a számbavehető művelt parcelláik és a szemközti oldalon húzódó szántóterületek közé. Még tovább a feljebb már egyesült Borza patak itt kicsiny szigetet alkotó, kettős medre kanyarog. Mind megannyi terepakadály. Ha pedig ez volt a helyzet a XVIII. sz. második felében, aligha lehetett más a csata idején. A netán itt feltételezett török tüzérségi arcvonal előtt nagyobb terep sem nyílik, ahol a kútfőkben általánosan említett lovasroham és üldözés, egyáltalában a nagy küzdelem lezajlódhatot volna. Mögötte aligha állhatott,