Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

Á MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA J^jjj féri volna eí az az erdő, amelynek létezésésével is számolnunk kell. Mindamellett a Török dűlő szóhagyományát figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Valószínű', hogy a csatának valamelyik emlékezetes eseménye ott zajlott le. Az egyes harcrendek, a tüzérségnek az említettek szerint feltételezett állásához képest akként helyezkedhettek el, hogy előtte, s hihetően a jobb- és balodalán, a ruméliai hadtest lovassága, mögötte és a lánccal egybekötött ágyúk között, janicsárjai foglaltak helyet. A tüzérségtől keletre, annak magasságában, jelentős távolságban húzódhatott az anatóliai hadtest lovasságaiból álló arcéle, mögötte a hadtest többi része. A meirsei völgy szája előtt, tőle északra, északkeletre állott a szultán hadteste, lehet, hogy valóban táborozásra készülődőben. Az ütközet tehát az elmondottakból kitűnő térségben zajlódhatott le. Azok, akik a csata helyének [kérdésével foglalkoztak, Gyalókay és Halmay [kivételével, e területtől jóval feljebb képzelik el az ütközet lefolyását, a Földvár-Sátorhely elmélet alapján. Halmay az ütközet helyeként az előbb körvonalazottól délre eső területet jelöl. Gyalókay megállapításait — nagy általánosságban — elfogadhatónak tartjuk, a fentiekből kitűnő eltérésekkel. Mindenekelőtt azzal a megszorítással, hogy a tőle is vallott második számú „Földvár"-elméletre nem építhetünk. Az egyes elképzeléseknek részletezése helyett álljanak itt az írók helyszínvázlatai, amelyek a szembenálló feleknek a csata előtti elhelyezkedését, következőiéig; a csata helyét, úgyszintén a magyar tábor fekvését, az elméleti következtetések eredményeként ábrázolják. Az elmondottaktól elkülönítve, a teljességre törekvés kedvéért, szólalnunk kell az 1783—84. évi Első Katonai Felmérésnek az itt szóbanlevő kérdésekre vonatkozó anyagáról, azon túlmenően, hogy más helyeken is utalunk részleteire. A csatahelyet feltűntető 34. sz. szelvény készítője különös érdeklődéssel fordult — a felvételezési utasításokon túlmenően, — a helyi lakosság száján élő, a csata térségéihez fűizött hagyományokhoz, és feljegyzi a térkép legkülönbözőbb helyeire azt, amit a néptől hallott. (11. sz. kép.) A magyar táborhelyet Mohács északi vége és Lánycsók között húzódott úttól északra tűnteti fel, de Lánycsók alatt, a Malomárok kanyarulatában is van egy kisebb „Lager", ennek közvetlen, nyugati szomszédságában, az ekkor még 'megvolt Bácsfalu táján, Lajos király sátora állott volna. Ettől tovább nyugatra ez a megjelölés olvasható: „Plaz der Train d'Artillerie und Baggage gestanden." A török tábort a térkép felvételekor — mint említettük, — már megvolt Sátorhely Gazdaság közötti térséget tűnteti fel. A küzdőtér e térkép szerint a Mohácstól közvetlenül délnyugatra, Lajmérig szétterülő síkság lett volna, de: „Plaz der Türken unter Soliman" felírással még egy nagy térséget jelöl, Sátorhelytől keletre és északkeletre, itt a kölkedi csárda tájáig, amely talán a török felállás helyet rögzítené. Lánycsóktól nyugatra, a Mialompatak mentén „Csotola Grund" felírást látunk. Nem más ez, mint a ma is élő : Csataalja dűlő, a telepesek nyelvén elferdítve. (Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy Lánycsók keleti oldalán elterülő helyet ma is: Tábortér-nek nevezik, s feljebb Babarc és Szabar között Harchegy az egyik emelkedés neve.)

62 A szóbanlévő szelvénynek érdekességei közé tartozik a Babarctól Nyárád felé vivő út felírása: „Thal durch welcher die Türken die Attaque gemacht 29. Aug." A Törökdomb megjelöléséről („Der von Soliman erbaute Hügel wo das Zelt gestanden") — még beszélünk. Ezek a helymegjelölések teljességgel elütő képet nyújtanak a csatahelyre vonatkozó mindazon elképzelésektől, amelyeikről szóltunk. Semmiben sem vágnak egybe a kútfők elemzett adataival. Azokat nem, is tartjuk egjyébnek, mint a csatát követő 250 esztendő alatt teljesen eltorzult szóhagyoimány megörökítésének, aminek gyakorlati értéke nincsen, de amelyet szó nélkül mégsem hagyhatunk. A csata A csata lefolyásáról a Brodaricstól rajzolt képet a később feltárt, külföldi kútfők sem módosították lényegesen. Mégis, mivel a török írók a csata eseményeit a túlsó oldalról nézték, olyan (mozzanatokra derítenek fényt, amelyeket a magyar oldal magányos krónikása nem láthatott, amelyekről nem tudhatott s amelyek felől a csekély számú, mérsékelten számbavehető többi magyar kútfő sem ad felvilágosítást. E dolgozat célját kívánjuk közelebbről elérni, amikor a csata mozzanatait, jórészt a 15 J. P. Múzeum