Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Papp László: A mohácsi csatahely kutatása
Ш ШР LÁSZLÓ ban állott a gyalogság zöme, s a páncélos lovagok egyrésze is itt, a gyalogság sorai között, volt „elszórva", araint erre Gyalókay helyesen következtet. A második csatarend ,,inkább lovasokból állott", csak kétoldalt volt „kevés gyalogság". Itt helyezkedett el a király, saját hadosztályának közepén, előttük a cseh és morva főurak. A király mögött „egy igen szép, páncélos lovagokból álló csoport", ezernél valamivel több páncélossal. Ennek közepén az országzászlót tartó Drágffy János országbíró, akinek sarkantyúját, mint Istvánffi mondja: „régi szokás szerint", az ütközet előtt lecsatolták. A magyar tüzérség helyéről így szól Brodarics: „Tormenta bellica statim post principia posita erant." E szavakat a korábbi hadtörténészek úgy értelmezték, Szentpétery is úgy fordítja, hogy az ágyúk mindját az első harcrend mögött állottak. Ezt az elhelyezést korábbi hadtörténészeink elképzelhetetlennek tartották, ezért Kápolnai, Kupelwieser és Rónai—Horváth a tüzérséget az első harcrendnek, általuk is létezettnek hitt, centruma elé helyezik, Szurmay az így elképzelt centrum jobbszárnyára teszi. Istvánffi azt alítja, hogy , : a mintegy 80 mezei ágyú az első és második harcrendben alkalmas helyre állíttatott, jóllehet sokan úgy vélték, jobb lenne a homlok elé állítani, hogy mielőtt kézitusára kerülne sor, azok az ellenségre nemcsak ijesztés, de pusztítás végett is kisüttessenek." Gyalóikaynak kell igazat adnunk, aki észreveszi, hogy Brodarics szavai nem az első harcrendre, hanem az első harcrend első soraira (post principia") vonatkoznak, ahol, az ágyúk előtt, könnyű lovasság állott, amelynek megindulása után az ágyúk működésbe jöhettek. A magyar arcvonal hosszát történészeink a legkülönbözőbb (méretűire, 4000 lépéstől közel 7 km-ig terjedő távolságra becsülik, Brodarics általánosságban mondott szavai és saját számításai után. Gyalókay szerint lehetetlen ezt ma már megállapítani, csupán a tüzérség arcvonalát hajlandó — 500 m hoszszúságban — megjelölni. A történeti adatok, a felállás térbeli lehetőségei, a Borza-ikönyök természeti adottság ainak egybevetéséveli, a Felső Borzától keletre, északra felállított magyar sereg arcvonalát megközelítően 2 km hosszúságúra becsülhetjük. * A harcrendbe fejlődött magyar serég, kora reggeltől délután 3 óráig!, az elviselhetetlenül tűző napon, mozdulatlanul várta az ellenség támadását, miközben ez zavartalanul befejezte felvonulását. A várakozás ideje alatt „az ellenség kisebb csapatokat bocsátva előre, akik a mieinkkel csatáinoztak, még mindiig a dombok mögött tartózkodott", — írja Brodarics. A valóság az, hogy az ellenséges csapatok nagyobb része ekkor már a síkon állott. Tomory ugyan a harc kitörésének pillanatában is azt hitte, hoigy az ellenségnek csak egy része van a „dombok mögött.''' Holott időközben, a Borzától délre, délnyugatra már teljesen felfejlődött ruméliai hadtest, bizonyos mértékig az ide-oda száguldozó csarkadzsik fedezése alatt, elkészítette ágyúállásait, az ágyúsor előtt és annak két oldalán felállította lovasságát, az ágyúk között és imögött, 9 sorban 4000 puskás janicsárját. Tomoryéknak mindebből sok mindent látniok kellett. A ruméliai hadtest a jobboldalon, de hátsóbb vonalból felfejlődő anatóliai hadtest sem rejtőzhetett láthatatlanul. Sorsdöntő tévedésben voltak azonban a felfejlődött seregtestek jóval kisebbnek vélt nagysága, s ennek pontos helyfoglalása tekintetében. S arról sem tudtak, hogy a szultán közvetlen hadtestét alkotó seregrész is a másik két hadtest mögött, Merse térségében áll. Ezt az elhelyezkedést világosan elárulják a török kútfők. A Napló szerint a sereg délután 2 óira táján „a gyaurok tábora előtt foglalt állást, elől a ruméliai hadtest, mögötte a szultán, az anatóliai sereggel, a khapu-khalki-val 48 és a janicsárokkal", ti. a szultán kíséretéhez tartozó janicsárokkal. Ekkor még 1 változatlan a helyzet az ütközetbe bocsátkozás előző napon megállapított időpontja tekintetében^ csak 4 óra felé, a magyarok támadását közvetlenül megelőzően határozták el, hogy „reggel kezdődjék a harc." S amikor az első magyar lovasroham szétveri a ruméliai lovasságot, ennek egy része „az uralkodó felé" fut, de nyilvánvalóan nem a terasztna. Az első szultáni fethnáme hírüladja, hogy amikor, a „két ima közt" a „nyomorult ellenség elé érkezett a tengerhez hasonló hadsereg", a nagyvezér „a ruméliai vitézekkel előbb nyomulván, védő pajzsul szolgált a hadsereg centrumának." Dselálzáde is azt írja, hogy „az ezredek csatarendben érkeztek a gyaurok csoportja elé." 48 Thury szeriinit: „a helytartók katonaságának gyűjtőneve. Kapu = udvartartás."
