Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Papp László: A mohácsi csatahely kutatása
198 PAPP LÁSZLÓ tio'^ja. 1 írója szerémi püspök, a csata idején királyi kancellár, a koir romlott erkölcsű vezető személyei közül ritka kivételként kiemelkedő, tiszta életű ember. Budáról Mohácsig kísérte a sereget, egy volt azon kevesek közül, akiik a haditanácsban a megfontolatlan összecsapást ellenezték. A csata óráiban is a király mellett állott. Mind ez időknek részletes rajzát magában foglaló művét már a csatát követő esztendőben közzéteszi. Ismeretnyújtása, természetesen, nem minden irányú, így pl. a csatateret nem a stratéga szemével nézi, amit egyik-másik katonaíró a Szemére is vet Brodaricsnak. Brodarics leírását csekély részben, s mérsékelt megbízhatósággal egészítik ki a kortárs Szerémi György Emlékiratai. 2 Még kevesebbet nyújtanak a Szerémit is írásra buzdító, adatait részben felhasználó Verancsics Antal tudósítása. 3 A századvég nagy historikusa, Istvánffi Miklós, amikor Mohácsról ír, vázlatosan Brodaricsot idézi s kiegészíti mondanivalóit a nemzedékváltással tovább jutott szóhagyománnyal. 4 E vonatkozásban egy újabb évszázaddal később alig forrásrangú, Heltai Gáspár, aki Mohácsról szólván, Brodaricsot kivonatolja. 5 A következő évszázadok polgári történetírásai, Katona Istvántól a múlt század második feléig, amikor megindul az újabb kútfőkutatás és kialakul Mohács hadtörténeti szakirodalma is, alig tud többet nyújtani, mint amennyit lényegében Brodarics hagyott emlékezetül. A köztörténetírók közül mégis a nem magyarföldi Fessier Ignácot kell annyiból kiemelnünk, hogy a Magyarország történetét feldolgozó, nemzetközi figyelmet is ébresztett művében bő teret szentel a mohácsi • 1 Brodarics István: De confictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissiana desoriptio. — Első kiadása: Krakkó, 1607. — Legutóbbi: Acta Tomitiana VIII. — Első magyarnyelvű fordítása Letenyey Jánostól. Pest. 1796. — Második fordítása Szentpétery Imrétől. Bp. 1900. — A dolgozatban előforduló idézetek Szentpétery fordításából valók. 2 Szerémi György Emlékiratainak első magyar fordítása Erdélyi Lászlótól: ,,A mohácsi vész kora" címmel. Szeged, 1941. 3 Verancsics Antal: Memoria rerum que in Hungária nato rege Ludovico ultimo acciderunt, qui fuit ultimii Ladislai filius. — összes munkái között: Monumenta Hungáriáé Historica ScriptoresIII. — Közli: Szalay László. Pest. 18Э7. 4 Istvánffi Miklós: Magyarország története 1490'— 11006. — Ford. Vidovich György. Debrecen. 186/7. 5 Heltai Gáspár: Magyar krónika. — Első kiadása Kolozsvárt. 1674., második Nagy-Győr, 1789. ütközetnek. 6 Nyomtatásban elsőként kísérelte meg a csata térképének összeállítását. Ezzel ugyan egy évszázadra kiható zavart okozott, mert a csata lefolyásának történetében sarkalatos fontossággal bíró helyek, (Földvár falu, dombvonulatok) hibás megjelölése még a jóval későbben kifejlődő szakirodalmunkat is befolyásolta. Néhány évtizeddel utóbb nálunk is, érthetően, számottevő hatást váltott ki Hammer—Purgstall József munkássága. Saját fordításaival erőteljesen irányította a figyelmet a török kútfőkre, bár az ozmán birodalom történetével foglalkozó művében, a csatáról emlékezve, elsősorban ő is Brodaricsra támaszkodik. 7 Csupán a történeti érdekesség kedvéért kell megemlítenünk Kiss Károly ,.ny. kapitány és tudós társasági tag" buzgólkodását. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1845. évi pécsi vándorgyűlése alkalmával a gyűlés 500 résztvevője előtt a mohácsi síkon elmondott csataismertetését tette közzé a gyűlés évkönyvében. Ehhez a magyar irodalomban első-, Fessier hatását tükröző, de még hibásabb térképet is csatolt. 8 A nyelvismeret hiánya miatt sokáig hozzáférhetetlen török kútfők egyik-másika, Hammer—Purgstall után, a francia Pavet de Courteille, majd a mi Vámbéry Árminunk fordításai alapján jut el a magyar történészekhez, a múlt század 40—60-as éveiben. Utóbb egyre komolyabb lendületet nyer a török kútfők hazai fordítása, különösen Thury József, valamint Karácsonyi Imre fáradozása révén. Eredményeiket mind nagyobb buzgalommal használja fel a mohácsi csata irodalma is. Történészeink nehéz kérdés előtt állottak, amikor ehhez a forrásanyaghoz nyúlták. Kezdetben bizalmatlanul tekintettek a török írókra, hiszen közismert dagály- és szitokáradatba merített, nyilvánvaló túlzásaikból, ferdítéseikből, ellentmondásaikból, Szekfű Gyula szerint: javíthatatlan mesemondásra törekvésük termékei-bői, az igazságot ig(en sokszor nehéz kihámozni. 9 6 I. Fessier: Die Geschichte der Ungern und ihre Landsassen. I. kiad. Leipzig. 1812—1625. 7 J. Hammer —Purgstall: Geschichte des osmanlschen Reiches. I. kiad. Pesth. 18Í27—48S& 8 Kiss Károly: A »mohácsi ütközet elemzése a csatatéren. — M. Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének „Történeti vázlata és munkálatai." Kiadta: Hölbling Miksa. Pécs. 1846. 9 Szekfű Gyula kútfőkritilkai tanulmánya: Török-Magyarkori Történeti Emlékek. — Török történetírók. III. k. — Bp. 191i6.
