Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 199 A legteljesebb mérvű fenntartásnak, illetve elutasításnak szükségessége különösen ott indokolt, ahol számadatokról, olyan tényekről, fogalmakról beszélnek, amelyek alkalmasak a képzelet csapongtatására. Olyan esetekben azonban, ahol ilyen lehetőség, a dolog természeténél fogva, nem kínálkozik, mérsékeltebb szigorúságnak van helye. Termesztésen itt is, török kútfőkről beszélve: különösképpen, áll az a követelmény, hoigy a kútfők jellegük, eredeti rendeltetésük, az írók egyénisége, anyagszerzésük időpontja és módja szerint alapos vizsgálat alá vettessenek. Nyilvánvalóan más, ha nem is teljes az értéke az események hivatalos megörökítésére szánt szultáni naplónak, mint a győzelemről birodalomszerte hírt adó, propagandajel] egű fethname-nak. Hitelesebb a hadjáratban résztvett szemtanú leírása, mint azé, aki maga is, akár közvetlen, élő forrásból jutott híranyagához, és ismét más azé, aki nemzedékekkel később, szóhagyományból, írásból vette értesüléseit, nem is beszélve az egyéni adottságpkból fakadó variációkról.

10 Ezzel a személettel a legelfogadhatóbbnak kell tekintenünk a Szultán Naplóját, a hadjárat eseményeiről naplószerűen vezetett feljegyzések gyűjteményét. Magáról a csatáról némileg értékesíthető anyagot tartalmaz a csata napját nyomban követően, továbbá szeptember 13. napja után, a budai tartózkodás idején megírt, a győzelemről a birodalom vezetőit és népét tudósító, két fethname. Igen jelentős adatokban bővelkedik Dselálzáde Musztafa: „Az osztályok osztályai és az utak felsorolása" с munkája, Dselálzáde Szulejmán legnagyobb történetírója, a szultán valamennyi hadjáratában résztvett, a későbbi írók is (Pecsevi, Szolakzáde stb.) elsősorban tőle merítettek. A csatának szemtanúja s mint ilyen is a legtöbb jól felhasználható adatot szolgáltat a csata lefolyásának megismeréséhez. A csata szemtanúja volt Lufti pasa is, aki megírta „Az oszmán ház történeté"-t. Ebben röviden a mohácsi csatáról is emlékezik. Az ütközetben a magyar oldalon résztvettekről szóló számadatai különösen túlzottak, a had10 Az alábbi felsorolásból kitűnő adatokat Thury József kútfőfordításaihoz fűzött megjegyzéseiből merítettem, (Török—Magyar-kori Történeti Emlékek— Török Történetírók. I., II. kötet. Bp. 1893. 18(96."); fordításaiból valók az e dolgozatban feltalálható török kútfőidézetek is, Pecsevit kivéve, amelyek Vámbéry fordítása. A „rangsorolás" a szerzőtől. .,'.;. .'.".'... mozdulatok leírása nagyjából vág Dselálzáde tudósításával, de jóval felületesebb. Thury szerint talán ott volt a csatában Ferdi is, aki ,,A törvényhozó Szulejmán szultán története" с munkájába szövi bele a csatára vonatkozó mondanivalóit. Leírásmódja a közvetlen szemlélő benyomásait érzékelteti, de — néhány túlságosan is egybevágó adata és kifejezésmódja folytán kétségtelen, hogy [merített Dselálzádétól is. Luftinál jóval részletesebb, elfogadhatóbb. Jórészbein a Szultán Naplója, továbbá, — saját előadása szerint — „megbízható szemtanúk közlése" alapján írta meg a hadjáratban részt nem vett kortárs Kemálpasazáde ;

,Mohácsnáme"-ját. Kora egyik legnagyobb tudósa, mondja róla Thury. írása mindenesetre a legrészletesebb, igaz, hogy compilativ módszere kezdetleges, számos esemény, eseménymozzanat az átvételek nyerseségében ismétlődik nála. Pusztán ez a 'körülmény adatszolgáltató értékét nem csökkentené, de forrásait nem mindenütt lehet felismerni. A magyar történeti irodalomnak, Evlia Cselefoi 'mellett, legtöbbet emlegetett török kútfője, Heltai Gáspár kortársa, Pecsevi Ibrahim,. 126 esztendő múltán a csatamezőn járván, megemlékezik az ütközet lefolyásáról is. Tudjuk, hogy adatait igen jelentős részben éppen magyar forrásokból merítette. Néhány adalékkal azonban ő is hozzájárult a csata mozzanatainak megrajzolásához. Céljainkra a Mohácsot érintő többi török kútfő lényeges adatot nem szolgáltat. A török kútfők ismeretessé válása közben s ezt követően előkerül még számos németföldi s, értékében jóval jelentősebb, olaszföldi adat, az utóbbiak főként a vatikáni magyar okirattár közkinccsé tételével. Örvendetes meglepetést szereznek br. Burgio Antalnak, a II. Lajos udvarában élt pápai követnek, a pápai udvarhoz 1525. és 1526. években küldött jelentései.

11 Burgio levelei lélegzetállító képet festenek a Mohács végzete felé rohanó ország közállapotairól. Nyomon követik — a jelentésekből is kivehetőleg : Brodarics és Tömöri értesítései alapján, — a Budáról Mohácsnak indult kicsiny sereget a csata elő^estéjéig, utolsó jelentése pedig, a csatából megmenekültek előadása nyomán, azon frissiben még igen hiányos, de így értékes, rövid tudósítást nyújt magáról a csatáról is. A milleneum közeledtével megélénkült 11 Vatikáni magyar okirattár II. sor. I. köt. Relationes Oratoirum Pontifioium 1524'—1151216. (Bp. 1884.) — A jelentéseket fordította: Bartoniek Emma. Bp. 1906.