Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez

188 HOLUB JÓZSEF is halt, mert hamarosan arról olvasunk, hogy a gyermekei már osztozkodtak apjuk hagyatékában. Istvánnak Bombay Margittól, Dombay Pál leányától hét gyermeke született: öt fiú és két leány. Az egyik fiú, László korán meghalt, így négy fiú, János, Imre, Ferenc és Pál között osztotta fel atyjuk birtokait, amelyek ezekben a helységekben feküdtek: Aranyos, Szarakiszeg, Újfalu, Baranyavár, Márkfalva, Hidvég, Poborfalva, Lapancs, Tapsen, Merke, Újváros, Abolma és Pellérd. Az osztozkodás azonban nem mehetett simán, mert 1519-ben egyezett csak meg a két idősebb testvér a két fiatalabbal a pécsi káptalan előtt úgy, hogy ez utóbbiak 960 forintot fizetnek Jánosnak és Imrének a kisasszonyfalvi kőházban és az ottani birtokokban őket megillető rész fejében; 500 forintban Ferenc a márkfalvi részét kötötte le Jánosnak, a hátralevő 406 forint megfizetésére pedig záros határidőt állapítottak meg. Ferenc és Pál kötelezte magát arra, hogyha ezt az összeget addig nem fizeti meg, poborfalvi, kisdéri, vezéri és hatvani részét átengedi Jánosnak. Ügy látszik azonban, hogy Ez a két évszám ennek a pécsi bírónak az életéből az első és az utolsó róla eddig ismeri, adatot jelenti csupán. Nem sok, amit e két év közötti időből néhány rá vonatkozó emlék fenntartott, de érdekes adatokat nyújtanak városunk történetéhez a Mohács utáni évtizedekből. Ferdinánd koronázása idején megjelent előtte Schreiber másképp Kochom Farkas, Pécs városának bírája., és a saját, valamint a város polgárainak nevében Pécs azon kiváltságának a megerősítését kérte, amelyet már II. Ulászló és II. Lajos király alatt élvezett, hogy ti. ha a kirótt királyi adó összege 1 forint, a város csak 200 forintot tartozik fizetni, ha pedig 50 dénár, akkor 100 forintot, a befolyt adó többi részét pedig erődítményeinek karbantartásra fordíthatja; kérésével kapcsolatban előadta azt is, hogy a városnak voltak e kiváltságokról oklevelei is, de azok a török legutóbbi hadjárata alkalmával, amikor Pécsett is felégették és feldúl1 ,,... licet ipsa civitas super ,hac libertate et praerogativa litteras quoque a praedictis serenismég maradtak köztük el nem intézett vitás kérdések, mert 1523-ban is arról olvasunk még, hogy pereik és vitáik 'elintézését választott bírákra bízzák. De az ingóságiokban sem történt meg simán az osztozkodás. A két testvér ugyanis úgy látta, hogy bátyjaik megrövidítették őket az ezüstneműek elosztásakor, s e miatt panaszt tettek a király előtt. II. Lajos azután 1517ben meghagyta Pécs város hatóságának, hogy hallgassa ki Vince ötvöst, igaz-e, hogy János és Imre az atyjuk hagyatékában volt bizonyos ezüstneműekben csalárdul megrövidítették öccseiket, s a tanúkihallgatás eredményét jelentsék neki. Vince -ötvössel, akit bizonyára mint szakértőt hívtak meg az osztozkodáshoz Istvánnak fiai, most már három aranyművest ismerünk városunkból a XV. század végéről és a XVI. elejéről,

2 з nem lehetetlen, hogy ők egyidőben dolgoztak itt, ami Pécs erősen városias életének bizonyítéka. Nem ok nélkül írta Istvánffy Miklós Históriájában, amikor a város 1543-i elestét tárgyalta, hogy Pannónia első városai közé sorolták („inter primas Pannóniáé civitates censetur"). ták,

1 elvesztek. A király vizsgálatot rendelt tel, s minthogy a pécsi káptalan által kihallgatott egyházi és világi tanúk mindezt igasimis regibus habuerit, quae tarnen in proximo, clade per Turcas huic regno illata, cum scilicet ipsa quoque civitas Quinqueeclesiensis funditus exusta et eversa fuit, amissae essent et deperditae." 1328ban megjelent egy röplap a mohácsi csatáról s ebben azt olvassuk, hogy a csata után a törökök egy basát Pécs felé küldtek, akinek a város lakói a kulcsokat elébe vitték s kegyelmet kértek; a basa bevonult a városba és a harmadik napom a főtérre összegyűjtött lakosokat lemészároltatta s a várost felégette (Füz József, XVI. és XVII. századi röpiratok Pécsről. Közlemények a pécsi Erzsébet Tudoimányegyeteim könyvtárából. 19311—

<Ш. 6—7. sz. 6.). — Cuspinianus, Miksa császárnak Budán sűrűn megfordult követe ezt írta a birodalmi rendekhez intézett beszédében, amelyfoein a török elleni hadjáratra buzdította őket: „Cum in Soclos et Walpo male cessisset Turco, convertit se (!Ш26-Ьап) ad Quinqueecclesiias civitatem haud fortém,... Hanc urbem facile igne et ferro expugnavit, sic misera urbs viris et muliebribuis spoliata tandem concremata est" (Uo. 5). 2 Lásd A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1)9618, Pécs, 19619, 138. IV. Schreiber Farkas pécsi bíró 1526—1553