Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez

ADATOK PÉCS ÊS BARANYA TÖRTÉNETÉHEZ 189 zolták, megerősítette a város említett kiváltságát, hogy a város romjaiból újjáépülhessen, (,,... ut ipsa civitas ex hac ruina pro totius íregni nostri commodo instaurari possit... ").

2 Ez az oklevele 1528. febr. 6-án kelt, majd 18-án újabb oklevél kiállítását rendelte el, ameUyel felmentette a várost mindenféle adó s kamarahaszna fizetése alól, de azzal a kötelezettséggel, hogy ezen idő alatt tartoznak nemcsak a magánházakat, hanem a város falait és erődítményeit is rendbehozni (,,... ut sub hoc tempore non privatas suas duntaxat domus, sed et menia ac munitiones dictiae civitatis pro viribus et facultatibus suis reformare debeant. . ."). Ferdinándot 1527. november 3-án koronázták meg; 15-ig Fehérvárt tartózkodott, majd onnan Tatán át Esztergiomba ment, s 2 A XVIII. század elején, amikor a kaimarai kormányzóság megszűnéséiről és az egyházi földesuraság visszaállításáról volt szó (Vö. Babies András, Pécs sz. kir. rangra emelésének története 1708—

Г7180. Történetírás I, 1Ö3I7, 919), a város kutattatott olyan bizonyítékok után, amelyeikkel igazolhatta, hogy régebben szabad város volit (L.Babics András, A kamarai igazgatás Pécs városában li@8l6—1703. Pécs, 1987). így szerezte meg 1717-ben az 15i2©-i királyi oklevélnek másolatát a Királyi Könyvekből (Koller, Jos., i. m. V, 208—2111), amellyel azonban semmit sem bizonyíthatott. Később, amikor 1767-ben megindult az utolsó harc a rangemelésért, újból találkozunk ezzel az oklevéllel. Felszólították ui. a várost, hogy mutassa ki azokat az alapokat, amelyeknek birtokában a rangemeléssel járó terheket fedezni tudja, s miután a válasz nem elégítette Iki a kamarát, a helytartótanács felszólította a vármegyét, íkészíttessen a várossal részletes kimutatást vagyoni állapotáról, s egyúttal a püspök is tegyen újabb előterjesztést. A város ennek eleget is tett és felterjesztésében közölte Ferdinánd 15l2i8-i pirivilegiális levelét is teljes szövegével annak a bizonyítására, hogy a városnak minő volt jogi helyzete akkor, hogy ti. nem, volt sem káptalani, sem püspöki város: „In casum obtinendae eliibertationis nostrae ... necessarium esse humillime cemse'mus, ut antequam eatenus quid certius expriimere valaeaimus, genuinum civitatis nostrae huius Quinqueecclesiensis statum idesignemus, quo fine primo praesumimus Ferdinandi I. ... conf

irrnationales testimoniales sub numero primo humillime producere, quibus antiquum civitatis huius Quinqueecclesiensis demonstramus statum, quod nimirum eadem ante cladem Mohacsianam non appelleretur neque fuerirt civitas episcopalis vei capitularis, quinimo quod privilegiata extiterit et libertates praehabuerit, cum ad id dilucidanr dum capitulum Quinqueecclesiense iinquirendo conourrerit et neutiquam praetendebat aut expressit civitatem eandem fuisse capitularem aut episcopalem secus utique per inquirentes capitulares pro suo et totius venerabilis cleri interesse et praerogativa episcopalem et capitularem nominare non iintermisisset" (Pécsi káptalan magán levéltára, fasc. XXIX. nr. 15). itt találjuk 19-től 1528. január 17-ig; ezután február 6-ig Budán időzött, majd 6-án újból visszament Esztergomba. Valószínű, hogy Schreiber november 3 és 15 közt járult kérelmével Ferdinánd elé; о azután elküldette tanúvallató parancsát a pécsi káptalannak, amely hamarosan megtette jelentését, s ennek alapján állította ki a kancellária Ferdinánd budai tartózkodásának utolsó napján, február 6-án a kiváltságlevelet. A második királyi oklevél február 18-án kelt, éspedig Esztergomban, ahol Ferdinánd február 6-tói 28-ig tartózkodott. A Királyi Könyvekben 1542-ből Ferdinándnak három, egy napon, július 1-én kelt oklevelét olvashatjuk. (Qrsz. Levt. Libri Regii II. 30—32), amelyekből közelebbi adatokat is megtudunk városunk volt bírájáról.

3 Az egyik levélben olvasható nyilatkozata szerint németországi nemes családból származott. Hogy mikor, s hogyan került ő vagy a családja hozzánk, nem tudjuk; de ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1528-i királyi levél mint circumspectus-t említi, amely a polgárok címe volt, akkor felmerül az a gyanú, hogy a bíróságot viselt tekintélyes pécsi polgár, aki akkor már János királytól kapott magyar nemességet élvezett, csak előkelőségének fitogtatására hangoztatta állítólagos német nemességét. Állítása szerint ugyanis már János [királytól kapott nemességet s nemesi kiváltságot a házára, s a püspök-földesúr, Eszéky János (1539—1541), majd utóda, Várallyay Szaniszló (1541— 1543) János király nemeslevele alapján felmentette a házát mindenféle püspöiki (földesúri) adó és bér alól. Schreiber Farkas mészáros és minden bizonnyal marhakereskedő, tőzsér is volt. Több mészárszéke is volt a városban, mert ugyancsak 1542-ben azt a már János királytól kapott szabadságát is megerősítette Ferdinánd, hogy évente 240 ökröt hajthat a városba harmincad és vám fizetése nélkül, s ott kiméretheti a székeiben vagy tetszése szerint elcserélheti (,,... ut ei quotannis 240 boves absque tricesimae et tributi solutione in ipsam civitatem Quinqueecclesiensem pellere in officinisque et macellis suis, quae in ipsa civitate habet, dimembrare divendereque aut, prout ei libuerit, commutare liceat..."). Gazdag, tekintélyes polgára volt tehát Schreiber a városnak, akinek a Nagyutcá3 Csak mint érdekességet említjük meg, hogy a XIV. század közepén volt-már Pécsnek egy Schreiber nevű bírája (1899: „Schreyberius magister civis ac iudex civitatis Quinqueecclesieínsis". Anjoukon okmt. V, 540).