Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

VÁZLATOK PÉCSVARÁÍJ TÖRTÉNETÉBŐL Ы írástudók, kereskedők. Láttuk, hogy a XIV. század első felében Pécsváradon a vidéki Hidágai család, a kun Csontán Jakab szerzett sesseiót magának. Ugyanez időtől állandóan éltek ott litteratus emberek is az apátság szolgálatában, mint Benedek mester, a pénzt kölcsönző János mester, a század végétől Pécsváradi Lőrinc fia János mester, majd ennek a fia, Kelemen diák stb., stb., apátsági jegyzőkként a malmot vásárló, Sibelsdorfi Henrik kulcsár, Sáfár Tamás kasznár és mások. Több ügyvédkedő litteratus is élt a forgalmas hiteleshely székhelyén, mint pl. a sokat szereplő Abolmai (Bolmányi) Péter diák.

116 Többségük szintén bevándorolt elem, meggyökerezve aztán apáról-fiúra szállott a jegyzősködés, írnokoskodás a családjukban. A pécsi polgárok egy-egy alkalmi felsorolásában még szembetűnőbb a beköltözöttek csoportja. Pl. 1397-ben: Nicolaus fïlius Andrée de Nemthy Jacobfalva, Petrus f. Johannas de Gezte, Georgius Magnus de Nyarad, Valentinus de Zwked (Szőkéd), Johannes litteratus de Balhafalva, Johannes et Georgius de Gerede, magister Nicolaus miles de Bagfalva stb.

117 Pécs vidéki falvaikból származtak oda. Az 1400-as évektől a katonák gyakoribbak Pécsvánadon is, mert az apátság várnagyokat és zsoldosokat tartott.

118 Mi tette vonzóvá a mezővárosi életet a környezet falvainak feltörekvő elemei számára? Míg a jobbágyfaluban a panaszt sorsát közvetlenül a földesúr irányította, élete, gazdálkodása pedig az úr parancsát végrehajtó falubírák, officialisok önkényétől függött és csak a földközösségi termelésben őrizhetett meg bizonyos belső, kollektív szabályozási, rendelkezési lehetőséget —, addig a mezőváros polgárát bármily szerény, de viszonylag hatékony önkormányzati szerv

119 választotta már el a földesurától, a választott bíró és az esküdtek testülete, feloldva, enyhítve a feudális uralkodóosztály nyomását, és közvetítve az úr és a közvetlen termelők, gazdálkodók kis mezővárosi csoportja között. Ez az önkormányzat a részben már kollektív, részben pedig még házanként szedett földesúri terhek mellett a gazdálkodás viszonylagos szabadságát mégis biztosította. Bírófia János a dávodi sókamara bérlőjeként, más 116 L. a 615. és 10®. jegyzetet; Benedek mester. U342 (Zichy okmt. II, 418-^5100, Lőrinc fia János mester, 13iS8-tól (uo. V, 65—66.', 111. 1.), Kelemen, 1410i (uo. XII, 87—89. 1.), Petrus litteratus igen sokszor, 1391-től (uo. IV 4166,, V, 569^570. 1.), stb. 117 Uo. XII 54. 1. 118 Uo. V, 175^177. 1. 119 Mályusz Elemér i. m. i. h. 147. 1. pécsváradi polgárok Csázmáig, Zágrábig eljáró vásározó kereskedőkként tűnnek fel a XV. században.

120 Noha a földesúri terhek tovább nőttek, a házanként szedett collecta, tized, kilenced és ajándékok mellett pedig feltűnt a mezővárosban a „taxa steura seu contributio colonorum" újabb pénzadóneme is,

121 a virágzó bortermelés és kereskedelem, a malomipar, nem kis ereszben pedig a szántóföldi termelés hozama a vagyomosodás lehetőségét továbbra is nyitva tartotta. Tovább mélyült a gazdag, középhelyzetű és a szaporodó zsellérparasztság vagyoni rétegeződése, ellentéte. A mezőváros vezetése a gazdag polgárok csoportjának kezébe jutott,

122 s így ez a csoport irányította, aknázta ki a maga érdekeinek megfelelően a mezőváros határának részben tovább fennálló földközösségi rendjét is. A XIV. század közepétől felmerülő adatok szerint a mezőváros bírái, Kelemenfi Gergely, Balázsfi Imre és mások ebből a patríciusi, gazdag polgári rétegből keirültelk ki, mely az elszegényedett, zsellérségbe süllyedt elemekkel munkáltatta a maga szőleit, szántóit, kezeltette malmait. A vagyoni rétegeződés előrehaladása oldotta fel végül, a XIV. század második felétől, Pécsvárad településében a „civitas superior", a Felváros, valamint az egykori Olasz utcát és a továbbra is forgalmas alsó piacteret felölelő Alsóváros meg az ezzel összefüggő Váralja jogállásának korábbi éles elhatároltságát. Az említett 1387. évi adásvételi ügyletben a mezővárosi polgárok egyik szomszédját, egy szőlővel rendelkező jobbágyot, Johannes Bardus (dictus)-t már szintén a mezőváros lakójaként említik. 1400-ban a Váralján lakó Táncos Mihály jobbágyot, akinek két 30 forintot érő ökrét lopták el, ugyancsak a civitas lakójának mondták.

123 A beköltözők mellett tehát Váralja lakosai is a mezőváros közösségébe jutottak, osztozva annak sorsában, a mezővárosi élet vagyoni felemelkedését és lesüllyedését, szabadságot és szegénységgel súlyosbított, nincstelen szolgaságot hozó ellentmondásosságában. Pécsvárad településének kialakulását, majd földesúri mezővárossá fejlődését, a maga környezetében a XIII. és a XIV. szá123 Zichy okmt. VIII, 417—418. 1.; Joannes BapL Tkalcic: Mciniumenta historica üb. reg. civitatis Zagrabiae. XI, Zagreb, 1905. 261., 25131. 1., stb. 121 L. а Ж jegyzetet. 122 Mályusz Elemér i. m. i. h. 142—144. 1. 123 Zichy okmt. XII, 76—77. 1. 12*