Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
VÁZLATOK PÉCSVARAD TÖRTÉNETÉBŐL 169 reájuk utaló fenntartásból ítélve — szintén a kolostor műhelyeiben dolgoztak. 46 Ott láthatjuk az iparűzők között a vidék hagyományos fazekasságának képviselőit is. A három molnár adata akkor, amikor egyetlen kisebb úri birtokon is már két malmot láthatunk, áriról tanúskodik, hogy a földesúr a kolostor szükségletének biztosításaira szorítkozva az egyébként szintén ,,megillető" maloimjogot örökbérlet útján hasznosította, s ez a vízimalmok iránt a vagyonosodó rétegek érdeklődését, vállalkozó kedvét korán felkeltette. Erről később bővebben szólunk. A sütőiparos szolgák ipari munkáját a körülményekből következően egészében a népies kolostor ellátására tartották fenn. A kolostoron kívül — a paraszti jellegű mezővárosban — ez az iparág kereslet hiányában nem fejlődött tovább. Az öt főnyi ötvöscsoport adatával az ún. alapítólevél kincsjegyzékét (kapcsolatba hozva azt állapíthatjuk meg, hogy a bét, két és fél évszázad alatt felgyűlt nemesfém-felszelések, műtárgyak állománya (pl. 11 kehely, 12 tál stb.) ebben az évszázadban jelentősebben emelkedett, mert a földesúr pénzbevétele is gyorsan nőtt, mint századvégi bevallásából látható. Arra, hogy ötvösei már megrendelőknek is dolgoztak, nincs bizonyítékunk. összefoglalva: a termelőerőik XIII. századi fejlődését a földművelés jelentős térbeli kiterjedése és a parasztság többségének a földművelő termelőmódra való áttérése meggyorsította. A földművelés egyik ágában, a szőlőművelésben korán kibontakozott az árutermelés. Egyre nőtt az iparcikkek iránti kereslet, a paraszti iparűzők szerepének fontossága a termelésben. A még jelentős munka- és terményjáradék mellett feltűnt a széles paraszti rétegek pénzzel adóztatása. Ez a jelenség, valamint a földművelő szolgákkal termeltető kisebb úri birtokosok megerősödése, számbeli gyarapodása a paraszti termelőmunka termelékenységének emelkedését mutatta, itt különösen a bortermelés területén. A maga körén belül is éles harcban álló kiszélesedett úri kizsákmányoló réteg, a feudális uralkodóosztály, és a parasztság között az osztályharc a szolgáltatások szabályozása, enyhítése, írásban való rögzítése körül folyt. Váradon a lovas szolgák és az örökös szolgák egy része, az ún. kondicionáriusok 47 érték el úri terheik bizonyos mér46 Vö. Lederer i. m. 504. s kk. 1. 47 Kondicianáiriusokról először 1Й58^Ьап hallunk Váradon. L. alább. séklését, illetve szabályozását. Jelentős maradt azonban a foldhöztkötött, örökös szolgák száma. Kifejlődött a földesúri bíráskodás. A vérontás esetén kívül minden peres ügy első fokon az apát-földesúr kezében összpontosult. 48 A termelőerők jelentős fejlődése — a feudális osztályrend belső ellentmondásai következtében — a termelők szolgaságának további kiszélesedését, kizsákmányolásuk hatékonyabb, szervezettebb folytatását és növelését siettette. A termelékenynyebbé vált paraszti munka magában a parasztságban is megindította a vagyoni [rétegződés folyamatát, s ebben a folyamatban az ellentmondásosan, ellentéteken át előrehaladó fejlődés a vagyonos réteg előtt a felemelkedés, a sokasodó elszegényedett .elem számára pedig a zsellérség útját szélesítette. A termelőerők fejlődésének vizsgálata közben már felfigyeltünk a parasztság felemelkedőben lévő, bár még szórványosan mutatkozó felső rétegére. A Nadajcsán — idegien földesúr területén — szőlőt vásárló szekesői, kiskéméndi, bodonyi paraszti elem a XIII. század közepe után tünedezett fel, épp akkoriban, amikor ez a réteg — a váradi hospesek, vendégnépek jogállás tekintetében korán kiemelt csoportja — az apátság nagybirtokának központjában jelentős eredménynyel fejezte be éveken át folytatott harcát földesura ellen, aiki gátat próbált vetni a hospesi közösség; további megerősödésének. Amikor ez a küzdelem fellángolt, Várad hospesei már mintegy száz esztendeje sokasodtak, erősödtek a nagybirtok központjában. Az ún. alapítólevél szerint a XIII. század elején .már pénzzel adóztak. Az adót éppen úgy házanként rótták le, mint pl. 1238-ban „magna villa" (Verőce) vagy 1257-ben az ugyancsak szlavóniai Crisio falu vendégnépei a maguk pénzadóját. A dunántúli Berény hospesei 1265-ben pénzadójukon kívül fuvaros szolgálatot is teljesítettek, ajándékot is adtak.49 A körülményekből következtetve nagyjából az utóbbiakéhoz hasonlóan alakult a váradi hospesek űri terhe is. II. András csak hivatkozásból ismert kiváltságlevele jogállásában viszonylag szabad közös48 Az ún, alapítólevél'egymást követő két mondatban említi meg az apát akikor már kialakult egyházi és fejlődésben levő földesúri bíráskodási jogkörét: „Prefati verő monasterii populum iam sepedictum de spiritualibus instruendum et iudicandum Sírigoniensi archiepiscopo et abbati comissimus* In civili autem causa nulli licaet iudicare praeter abbaten/,, nisi forte pro qua sanguis effudi débeat". 49 Lederertől feldolgozott adatok, i. m. 5119— 5210. 1.
