Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
170 GALLOS FERENC ségé tette csoportjukat. Szabadságuk abban állott, hogy választott bírájuk igazgatása alatt élhettek, kiszabadultak a személyszerinti közvetlen függés kötelékéből. Bü Gazdasági, vagyoni téren egyre erősödve, kőházakat építettek, s a század közepén ezek a Cseger-forrástól kiindulva már mind sűrűbben lépté kel a hegyfok lejtőit, és a tetőn, a Szent Péter, meg a Mindenszentek temploma között, a piactér körül is megsokasodtak. A piactól a Gyula-forrás felé a németek utcája zárt telepcsoporttá fejlődött. Beatus apát az 1250-es években a Gyula-forrás mélyebben fekvő völgyébe, a hegy tövén végignyúló pécs—budai útvonal felé újabb jövevényeket telepített, kiknek utcája, az Olasz utca — Olaszfalva — elérte így az utak csomópontjánál kialakult ún. alsó piacteret. Elszórt házai a lejtőn lefelé ereszekedő, szomszédos Váralja utcájáig terjeszkedtek, az örökös szolgák teleprészéig. Míg Váralja lakosainak jogállásában nem állott be semminő változás, emelkedés, addig a források tájékán még ott lakó irégi szolgacsaládok a túlnyomóari hospesi környezetben a század derekán már mint kondicionáriusok, szabályozott szolgáltatással terhelt szolgálónépek tűnnek el az „olaszok" érkezése idejében. A telepítést végző földesúr az újonnan jötteket a jelek szerint szintén a kondicionáriusok közvetlen úri függésben élő csoportjához kívánta sorolni. Ekkor léptek fel Várad régi hospesei. Azt kívánták, hogy a vendégnépek ez új csoportját a régi 'hospesi közösségihez kapcsolják, és ez is a hospesek teleprészének, nouo Pech, Űj-Péesnek 51 választott bírája alá tartozzék. Az apát-földesúr mereven elzárkózott ennek teljesítése elől, mert számára semmiképpen sem volt kívánatos, hogy a hospesi közösség tovább 50 A Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (Bpest, 1953.) c. kötetben Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. 14'». s kk. 11. 51 Ez az elnevezés utalhat Pécsről jött hospesekre is, de a Peech szó kályhát, kemencét ,sőt kohót is jelenthet: 141011-ben a toplicai apátság közelében В e г к i s birtokon a határ ,in ripa fluvii Hwthyne" kezdődött „in quadam fornace lapidée", melyei Peech-nek neveztek; a határ leírása „ad dictam fornacem sive Peech" tér vissza (Zsigmondkori okit. ПД, 11112. 1.) [A Pécset északról védő forró mészkőhegy szláv elnevezéséből véljük Pécs szláv nevének megfejtését is, amiből mássalhangzócserével Pécs magyar neve is származhatott. Analógiája Pest neve. Csekey.] — Az olaszok, francia vallontelepesek voltak. (Auner Mihály: Latinus. Századok. 191161. 28,. s к. il.) A közelben volt még egy „villa Olozy" (Csánki l m. II. 512. 1.). erősödjék nagy birtokának székhelyéin, hol örökös szolgáinak egy része máris elérte a hospesek környezetében a koindicionáriusok gazdaságilag kedvezőbb helyzetét. De veszélyeztetve látta a fejlődő piacok jövedelmét is, mert a piacok most már egészein a hospesek lakónegyedébe kerülték. Hogy a hospesek fellépéséneik távolabbi — és a keletkezett perben már hangoztatott — célja a piacvámszedésbol leendő részesedés vagjy éppen az egész piaci jövedelem megszerzése volt, kitűnik az alábbiakból. A vendégnépek régibb csoportja az ügyet először IV. Béla király elé terjesztette, mert a régi király kiváltságlevelére alapította kívánságát. A király bírósága a pert később Benedek esztergomi érsek elé utalta. Az évekig tartó pereskedés végül fogott bírák előtt egyezség kötésével fejeződött be. 52 Az eljárás hosszadalmassága, majd az egyezségi befejezés 'magában véve is jól szemlélteti, hogy a várad! hospesek helyzete megerősödött. Közösségüket a vagyoni egyenlőtlenség még nem tagolta ellenérdekű rétegekre, s így egységesen tudtak fellépni. Az egyezség — éppen azért mert egyezség volt — nem mindenben hozta meg számukra a kívánt eredményt, de társadalmi, erkölcsi hatása annál jelentősebb lett. Lényegében most már a magánföldesúr is elismerte a közösség jogállását, kiemelt helyzetét, melyet eddig egy külső tényező, a királyi hatalom biztosított. A hospesek az egyezség szerint elérték, hogy Olaszfalva lakosai csatlakozhattak kiváltságolt közösségükhöz, mely így már Várad lakosainak többségét zárhatta magába. Házról-házra menve körülhatárolták a hospesi és az ezektől elválasztott földesúri falurészeket, sőt Váralja 8 telkét is Üj-Pécshez csatolták. Váralja lakosai, valamint a forrásoknál elszórtan található kondicionáriusok s néhány jobbágy, azaz kisebb úri birtokos az apát földesúri hatalma alatt maradt. Nem 52 L. a 2. jegyzetet. Ezt az oklevelet, melyet még csak Fejér modernizált, hibás másolatából ismerjük, Ortvay Tivadar {Magyarország régi vízrajza a XIII. sz. végéiig. Bpest, 1892. I, 191., 408. 1.) nagyváradinak tartotta, Szentpétery pedig a 2. jegyzetben i. művében — azonosítani nem tudván — véglegesen nem döntött róla. A hospesi telepiész igen részletes körülhatárolása világosan megjelöli a hegyfok magaslatát, jobbról-haliról ped'g a két forrást, a település mögött a hegyi erdőt. Az igen hegyes térszín azonosságát erősíti, hogy Cheguercuta, a baloldali forrás völgyét a néphagyoimányban mindmáig Csiger, Csigergödör néven ismerik. A szöveg; szerint a hegyfokon álló Ecclesia omnium Sanctorum — 1. a 35. jegyzetet — ott a XII. századtól ismeretes. — Beatus apátról 1. Sörös i. m. 18. 1.
