Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

160 GÁLLOS FERENC Váralja teleprészéibe nem költöztek hospesek, bálr üres telek itt is volt. Ebben az utcában maradt fenn mégis a régi lakosság a legnagyobb számiban, s ezért innen származtatjuk az összeépült település elnevezését is, mely a szolgák legalsó rétegének, az örökös szolgáknak szemléletéből fakadt. Nem valaminő megszentelt helyet, vallási központot, hanem földesúri várat láttak a fejük felett emelkedő egyházi épületekben. Szemléletüket a hospesek is magukévá tették. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy amint a kolostor, ugyanúgy Szent Péter-temploma és a mellette korán feltűnő Mindenszentek-kápolna sem hagyott nyomot a hely névadásában, bár ez volt a kor gyakorlata. A pécsi püspökségben fekvő Warad, Várad helyneve első ízben 1212-ben merül fel országos jellegű oklevélben.

6 De apátjai még a 30-as évekig váltakozva „vasashegytövi", ,,váradi", sőt ,,vasashegytö

vi—váradi" apátnak nevezték magukat, mígnem a hegy nevét egészen elhagyták. Nagyon érdekes, hogy az 1212 és 1228 közt megszerkesztett un. alapítólevél még nem említi Váradot, a székhely ekkor már közkeletű nevét, hanem csak Szt. Péter régi egyháza és a mellette meg a völgyben kialakult piac megjelölésével utal az ezeket körülvevő településre. Ez éppúgy igazolja ennek nem sokkal korábbi összeépülését, mint az apátok címhasználatának átalakulása. A hamisítók abban a fáradozásukban, hogy az apátság minden XIII. századi javát szentistváni eredetűnek tüntessék fel, nem kockáztatták meg az egészen újkeletű és nevű hely felvételét a XI. századi adománybirtokok közé, noha más vonatkozásban korántsem voltak ilyen óvatosak.

7 Várad életének első korszakát — a nagy vonalakban vázolt településtörténeti előzmények után — az 1212. évvel zárhatjuk. Megszületett az egységes település a helyi piac immár kettéoszlott tere körül, egy egyházi nagybirtok központjában, több fontos út találkozásánál, örökös szolgák, a függő szabajogállásához közelebb került vendégnép s 6 Árpádkari új okmánytár. VI, 3615' s fck. 1. 7 A több részből álló ún. alapítólevél álszentistváni részét Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla (Bpest, 1891.) с tanulmányában közölt szöveg alapján használjuk itt fel Szentpétery Imre: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. (Bpest, 1918) с akadéimiai értekezésére támaszkodva. Az oklevél több helyén előforduló Szent Péter-templom és a piacok keletkezési idejéről más összefüggésben lásd a 36. jegyzetet. A hamisítvány készítésének idejét az 12I1'2,. évi oklevél (tartaltma és II. András 12!2ß. évi átirata határozza meg. — Fejér i. m. III/2, 118. 1. néhány „jobbágy", azaz kisebb úri birtokos földesúri függésben élő csoportjának lakhelyeként. Ezek az évek a nagybirtok gazdálkodásában, népei társadalmi helyzetében is fordulatot hoztak. Megjelent a szolgák úri terhei közt a pénzadó egy neme. Az örökös szolgák egy része kiküzdötte addig szabályozatlan szolgáltatásainak meghatározását (conditionarii), mások némi mérséklését. Az ún. alapítólevélben hevesen támadott kisebb birtokos függő szabadok vagyoni megerősödésük alapján lazítani igyeikeztek a közvetlen úri hatalom kötelékén. E jelenségekkel a következőkben részletesebben is foglalkozunk. Mindez a változás a termelőerők fellendülésének következménye volt. Várad lakosainak életében is új korszak kezdődött, új fejlődés indult, melynek végén, a XIV. század második negyedében Pécsvárad paraszti mezővárosa bontakozik ki előttünk, olyan fejlettebb település, mely — akkor már számos más mezővárossal együtt — állandóan nyitva tartotta a felemelkedés útját a feudális szolgaságban élő termelők egy része előtt. Dolgozatunkban Várad mezővárossá fejlődését főként gazdasági alapjának kialakulása felől kíséreljük meg bemutatni, kiterjeszkedve a nagybirtok és Kelet-Baranya közvetlenül a székhelyhez kapcsolódó területeire és más szomszédos helyekre is. Vizsgálódásunkban először a mezőváros létrejöttének koráig haladunk, a fejlődésből adódó első — Várad életében már a második — periódus végéig, mely nagyban-egésziben a korai és a virágzó feudalizmus korszakhatárával, a XIII—

XIV. század fordulójával is összekapcsolódik. Ezt követően a mezőváros és a környezet lakosságának gazdálkodását, vagyoni rétegeződését, piacainak helyzetét, forgalmi körét tárgyaljuk a XIV. század végéig. II. A termelés nyers térszínét területünkön a Vasashegy vonulatától, mintegy 300 m magasságtól a Duna és a Dráva ártéri síksága felé húzódó egykori pannóniai tengerfenék adja. Lényegében lösszel fedett vasas agyagrétegeikből áll, melyeik a hegylánc közelében vékonyabb lösztakaróval az ekés művelés folyamán elkeveredve vasas vályoggá alakultak. A geresdi gránittömb körül magasan maradt temgerfejnéki szintet fiatal patak-völgyek árkolták végig, kelet—délkeletnek húzódó széleshátú, párhuzamos ,,dombsorokká" szabdalva azt. E dombsorok madártávlatból