Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

VÁLLATOK PÉCSVÁRÁD TÖRTÉNETÉBŐL {${ hullámos fennsíkká, kiterjedt táblavidékké folynak össze, mely a völgyek üde rétcsíkjaival tarkítva enyhén lejt a folyamok lapálya felé. A függőleges tagoltság és az ősi növénytakaró ezen az ún. Hegyföldön vagy másképpen Geresdi-táblán két fő talajnemet alakított ki. Az egykori tengerfenék szintjén, a széles dombhátakon túlnyomóan erdei talajokból lett másodlagos mezőségi talajt mutatták ki, mely alatt az agyagos rétegek nagyobb víztárolási lehetőséget biztosítanak. A Karasiica Pécsvárad alatti völgyéiben, a Nagypalitól kiinduló völgyben stb. pedig igen humuszos, mélyrétegű allúviális fekete agyag és agyagos vályogtalaj képződött.

8 írott emlékeinkből is kivehető, hogy a hegyi zárt erdőségből a széles dombhátak hosszán tölgy, csertölgy, kőris, szil, hárs, gyertyán, som, ívadalma, vadkörte, szelídgesztenye stb.

9 alkotta ritkuló, ligetes erdősávok húzódtak végig a vidéken, sok helyt ismét nagyobb összefüggő erdősséggé terülve szét. A párhuzamosan haladó völgyekben, a fűzesektől kísért patakok mentén dús rétség sarjadt. A kialakuló, terjeszkedő földművelés a keskeny völgyek viszonylag kevés, de annál értékesebb rétterületének kímélése következtében így szorult a sokhelyt irtásra váró dombhátakra, melyeket tágasságuk, lapos felszínűk után népünk a „róna" szóval is jelöl. Vizsgálódásunk idején a földművelés fő művelési ágai a hegytőnél a térszín lépcsőzetén tehát így helyezkedtek el: felül a hegyi zárt erdőség, alatta 200—300 m között, a ,,róná"-k szintjén a szántóföldek és a szőlők, legalul pedig a völgyek rétterületei feküdtek. A hegylánctól távolabb a meghagyott erdők már egy síkban húzódtak a szántókkal és a szőlőkkel. Várad előtelepülései a termelés így adódó emeleteinek megfelelően helyezkedtek el. A legkorábbi teleprész, Gyula kútja lakosai határukat az erdő és a rétség felé terjesztették ki, ahol legrégibb dűlőnevünk, egy hordalékhalom Baransag neve tűnik fel.

10 Ez felelt meg egyébként már takarmányozással egybekötött állattenyésztő termelő8 Ballenegger Róbert: Baranya termőföldje (Pannónia könyvtár 77.). Pécs, 194& 4—ö. 1. Vö. még ezzel a M. Földtani Intézet 19012. évi jelentéséből Treitz P. és Vadász E. referátumait. 9 A fák neveit itt felhasznált forrásanyagunkból szemelgettük ki. A szielidgesztenye csak hódoltság utáni dűlőnévben tűnik fel először, de mint őshonos, kímélt fa a korábbi vegetációt is tarkította (dűlőnévként Nagypallban, Hímesházán, sőt Kishajrsányban is ismeretes.) 10 Anjoukori okmánytár. V, 260'—2>6H. 1. módjuknak, mely nagyrészt erdei legeltetésre szorult. A hely legkorábbi szántóterületei szőlőkkel elegyesen Cseger kútja völgyfőjének közvetlen közelében, a 250 m-es magasság körül tűnnek fel alább feltárt emlékeinkben. Ezekhez kapcsolódott az itteni teleprész lakosainak, sőt a hospesek első csoportjainak elhelyezkedése is. A később érkezők már a völgybe szorultak. A szőlőket ugyancsak a térszín középső emeletén, a földművelés általános területén telepítették, mert ez a magasság az ún. szőlőoptimum, melyen a napfény hatását teljesen ki lehet használni. A sugárzás egyébként a dőlés szögének megfelelőéin a hegytőnél a legerőssebb, attól távolodva pedig csökken. A középhőmérsékleti értékek hasonlóképpen már mintegy 0,7 С fokkal alacsonyabbak az innen 25 km-re keletre fekvő Bolyban. Ugyanott átlagosan 60 rnm-el kevesebb a csapadék is a hegytő vonalához viszonyítva. Itt a dél—délkeleti lejtők mediterrán elemekben feltűnően gazdag flórája, a korai kikelet, a csapadékos tavasz és nyár, a hoszszú, enyhe ősz, szeszélyes időjárási viszonyaink közt is viszonylagi kiegyenlített földközi tengeri klímahatást tükröz a 600—800 mm-es évi csapadékátlag övezetének határán, mely a hegységet még magába öleli.

11 A legfontosabb földrajzi alaphatások tapasztalati felismerésével parasztságunk a településeit és határukat teirmelőmódjának igényei szerint elakította ki a térszín megfelelő lépcsőin. Jól szemlélteti ezt Várad kialakulásának története, mely helyi változatokkal az egész hegyaljára és a Geresditáblára is útmutatóul szolgál, ameddig a függőleges tagoltság bele nem simul az áttéri lapályba. Míg azonban Váradon a földművelő termelőmód erősödésével a rétszintről a középső emeletre kapaszkodó újabb teleprészeket a hegyfok temploma mellett szokássá vált piac egyesítette a régibb részekkel, aduig a tájiban a korábbi, mondjuk anya-települések és a földművelés térszínéhez közelebb húzódó későbbi fióktelepülések nem épültek össze. Nagy-, Kis-, Alsó-, Felsőhelynévösszetétellel különböztették meg őket egymástól. A XIII. és a XIV. században a falvak sokasodása a földművelő- és szőlőterületek állandó lassú terjedését jelzi. Jánosi közelében, Farkaslyuk nevű helynél, irtásra szoruló tagolt terepen tűnik fel pl. 1256-ban 11 Horvát Adolf: A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete. 2. rész. Pécs, Í942. 8. és kk. 1. 11 j. P. Múzeum