Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

58 DÓMBAY JÁNOS a humusz alatt végighúzódó sötét, televényszerű réteg mindenesetre azok egykorúságának bizonyítéka. Hulladék valamennyi rétegben volt, mégis legtöbb a humusz alatti sötét és az ez alatt fekvő laza, hamus, szürke rétegben. A kísérlet eredményeként kitűnt, hogy a felszínen mutatkozó sötét folt alatt gödrök rejlenek. A 2. és 3. gödörnek ugyan csak kis része esett bele az ásatási területbe, mégis úgy látszott, hogy a II. ásatási területen feltárt A és C-hez hasonló földkunyhó volt (III. melléklet 1). Méretei, nyújtott alakja és rétegösszetétele erre mutatott. Az 1. hozzátartozó gazdasági épület lehetett. Az 5. — mérete és belső tagozódása szerint — gazdasági épület lehetett. Töltelékföldjének rétegösszetétele alapján is összetartozó, egységes egésznek látszott. Rekonstruálásukhoz, valamint a 4., 6., és a 7. gödör rendeltetésének megítéléséhez nem nyertünk támpontokat. * Az I. ásatási területen végzett munka közben kiterjesztettük vizsgálódásunkat a szűkebb környékre is. Eljutottunk ahhoz a völgyhöz is, amelyet az előzőkben a lakótelep Ny-i határának jelöltünk meg. A lakótelepnek vele határos részét Bogdácsnak hívják. D-i részén, a föld felszínén látható települési nyomok és edénytöredékek szerint, XV—

XVI. századi magyar település volt. Kissé távolabb, К felé, ÊNy—DK-i irányban húzódó eróziós völgyet találtunk, amely a Bogdácsot Ny-i és K-i dombhátra tagolja. Mindkettőn élesen szembetűntek a lengyeli kultúra hosszú, egyenes sorokban levő sötét, hamus települési foltjai. Kitűnt így, hogy a lakótelep kb. 1 km

2 kiterjedésű (II. melléklet). A Bogdács egész területe egyetlen nagy szántás volt. Az eróziós hatások következtében a oldalakban mindenütt a lösz sárgállott. A települési nyomok élesen kiütköztek belőle. Több folt mellett találtunk kiszántott emberi csontokat. Feladatul tűztük ki magunk elé annak a megállapítását, hogy mint Pécsváradon és Zengővánkonyban, vannak-e körülöttük temetkezések? Több helyen eredménytelen maradt kísérletünk: a sírok kikoptak már a lejtős oldalakban. A 473/2 hrsz. földön tett kísérletünk eredménnyel járt. A dombtető Ny-i szélénél levő nagy, sötét folt Ny-i oldalán, de már a domboldalban, kiszántott emberi csontokat találtunk. Az itt megásott kutatóárkokban is mutatkoztak kisebb-nagyobb mélységben levő és az eke által már meg is csonkított sírok. Célkitűzésünk szempontjából mindenesetre kedvezőnek látszott ez a hely, azért hozzá is fogtunk a feltárásához. íí. ásatási terület A feltárandó területet úgy jelöltük ki, hogy abba ne csak temetkezések, hanem legalább részben települési helyek is beleessenek. A kijelölt 176 m

2 területet négy ásatási szelvényre osztottuk fel. Később még egy 33 m

2 területű ötödiket is nyitottunk, a másodikat és a harmadikat K-i irányban részben, a másodikat pedig Ny-i irányban egész szélességében meg is hosszabbítottuk (III. meléklet 1). Elsőnek a III. szelvényt nyitottuk fel. Ny-i felén 5x4 m méretű földkunyhó gödrét találtuk meg. Ny-i csücske kívül esett az ásatási terület határán. Teljes hossza 6 m lehetett. Ovális alakú, К—Ny-i irányú hossztengellyel. Enyhén befelé lejtő D-i oldala tövében a nagyjából háromszög alakú legmélyebb részét félkörben körülvevő padka volt, Széles É-i oldala enyhén ereszkedett alá a legmélyebb részének széléig és K-en egybefolyt a szembenfekvő padka rézsűjével. K-i csücskénél lépcső volt. É-i oldalába, az f—fi metszet vonalában, kis padkát vágtak. ÉK-i és ÉNy-i szélénél egy-egy sírt találtunk (2— 3. sír). Alakját a belső kiképzését részletesebben az alaprajz (III. melléklet 1, A) és a metszetrajzok (III. melléklet 2, e—el, f—fi) szemléltetik. A rátemetkezések akkor történtek, amikor már használaton kívül helyezték és megtelt földdel. K-i felén a humusz alatt még megvolt a sötét, televényszerű réteg, amely egyebütt is lenni szokott; kevés patics is volt benne (III. melléklet 2, e—el). Ny-i irányban, tehát a domboldal lejtése irányában, elvékonyodott, majd a kunyhó hosszának K-i harmadrészénél vége is szakadt. Ez arra mutatott, hogy nagymérvű lekopás történt, és a földkunyhó, valamint rétegösszetétele már nem az eredeti, érintetlen alakjában tárult fel. A sötét, televényszerű réteg alatt, illetőleg ott, ahol ez már hiányzott, a humusz alatt, egész hoszszán a laza, hamus, szürke következett. Ebben is voltak paticsrögök. Ez alatt két vékonyabb, tömör, fekete között tiszta hamuréteg helyezkedett el, majd a fenéken, közel a Ny-i sarokhoz, halomban, tiszta hamu. A K-i sarokban hamuval kevert löszt találtunk. Elszórtan mindenütt volt kevés patics. Az egész rétegösszetétel legszembetűnőbb alkotóeleme a hamu volt, ami arra mutatott, hogy a földkunyhóban tüzelés is folyt. A kívül felhalmo-