Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

VILLÁNYKÖVESDI KÖRÉZKORI LAKÓTELEP 59 zódott hamu a töltelékfölddel összekeveredve került vissza bele. Sem benne, sem körülötte nem találtunk szarufa- vagy oszlopgödröt. A széleken levők megsemmisültek a lekopás következtében, belsejében pedig, kis mérete miatt, nem is lehetett várni ilyeneket. Töltelékföldjében sok hulladékot találtunk. 105 cm mélységből vastagfalú, sötétszürke csövestalpú tál hiányos tálja került elő. Külső oldalán, a meglevő három szerint, egymástól arányos távolságra elhelyezett négy bütyök volt. Külső és belső oldalát vörös festékfoltok borítják. Alján a talp csatlakozási helye látható; itt, az összedolgozás vonalán törött el (XII. t. 7, lsz: 58.43.19). A leletekből mint a lengyeli kultúrára jellemző darabokat még nagy, csúcsos edényfület (XII. t. 1, lsz: 58.43.12)-, csiszolt, kékesszürke, hiányos, lapos kőbaltát (XII. t. 2. lsz: 58.43.14)-, iszapolt agyagból három részből készült, vékonyfalú, sötétszürke edény nyakának töredékét, a perem alatt vízszintes irányban átfúrt bütyökkel, kis vállrészen bekarcolt spirális részletével, vörös festés gyenge nyomaival (XII. t. 6, lsz: 58.43.9)-, vastagfalú, barna, miniatűr behúzottszájú fazék oldalrészét (XII. t. 4, lsz: 58.43.6) és kis csésze alakú edényt, oldalán bekarcolt meandroid díszítéssel (XII. t. 8, lsz: 58.43.4, erősen restaurált) mutatunk be. Szép számmal találtunk kagylóhéjat is (Unió pictorum, XII. t. 5, lsz: 58.43.2). A földkunyhó É-i felén, a humusz alján előkerült, opálkovából pattintott 11,8 cm hosszú, törött kés kiszántott sír melléklete lehetett. Az eke törhette el; hegye is hiányzik. Felső lapjának egyik felét fehéresszürke kéreg borítja (XII. t. 3, lsz: 58.43.1). Az I. és II. ásatási szelvényben újabb, az előbbihez hasonló, nagyjából 5,5x5 m méretű földkunyhó földbeásott részét tártuk fel (III. melléklet 1, C). Szabálytalan alakú. D-i felén határozottan felismerhető az ovális alakra való törekvés. É-i felén kettősen kiszögellett, a két kiszögellő rész között pedig összeszűkült. Hosszanti tengelye ÉNy—DK-i irányú. Az egészet egységesen kialakított, keskeny, befelé meredeken aláeső oldalak fogták egybe. DK-i negyedrészén, az oldal tövében, padka volt. DNy-i sarkát mély, ovális gödör foglalta el. ÉNy-i kiszögellésében egy-egy magasabban és mélyebben fekvő padka, alattuk két kis gödör volt (136 és 144 cm mély). Az ÉK-i kiszögellés magasabb, egyenes aljával elkülönülő helyiség benyomását keltette (III. melléklet 2, h—hl). A leírt részek által határolt legmélyebb középső része szabálytalan alakú. A K-i szélétől 60 cm távolságra talált kis, kerek gödörben (Cl) és a DNy-i széléhez psatlakozó félkör alakú kiszögellésben (C2) a tető egy-egy szarufája támaszkodhatott. A benne tálált rétegösszetétel egységesnek mondható, ami alatt azt értjük, hogy rétegek egész területén rendszeresen települtek (III. melléklet 2, g—

gl). A humusz alatt másutt mindenütt megtalált sötét, televényszerű réteg hiányzott. Hiányát az A kunyhónál tett megfigyelés alapján itt is az erősen lejtős domboldalban bekövetkezett nagymérvű lekopással magyarázzuk. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért hiányoztak a tető szarufagödrei. A Cl-nek és a C2-nek a löszfelszínhez viszonyított csekély mélysége is erre mutat. A humusz alatt a g—

gl metszett egész hoszszán a laza, hamus, szürke réteget találtuk; középtájon sok patics volt benne. Alatta, a kunyhó Ny-i sarkában levő mély gödör fölött, tömör, sárga-barnafoltos töltelékföld helyezkedett el. Ez alatt világosabb, még a felsőnél is lazább, hamuval erősen kevert következett a metszet egész hosszán. Ez úgy fogható fel, mint a felső kissé világosabb része. A metszet Ny-i felén erős hamucsík és nagy rögökből álló paticsréteg kísérte alsó és felső vonalát, ezért itt sötétebb volt. К felé haladva sárgásabb, világosabb lett; a kunyhó K-i szélénél íves hajlású löszcsíkok tarkították. Alatta a metszet egész hosszán tömör, barna tónusú, sárga-barnafoltos réteg következett. Kevés hamu, és tetején, a Ny-i sarokban, sok patics volt benne. A kunyhó K-i szélénél löszcsík feküdt a tetején. Ennek Ny-i végétől két löszcsík ferdén futott le a fenékig. A mély gödör alját tömör, hamu- és löszfoltos, iszapos föld töltötte ki. Hasonló összetételű kisebb folt feküdt a fenéken középütt is, a kettő között pedig vékony, barna réteg. Hulladék mindenütt volt bőven, mégis legtöbb a felső hamus réteg világosabb alsó részében. Kizárólag csak a lengyeli kultúrára jellemző régiséganyag volt benne. Csak a lengyeli kultúrára jellemző leletek kerültek ki a kunyhó gödreiből is, így egyebek mellett vastagfalú, sötétszürke csövestalpú tál töredéke a talp és a tál csonkjával (XIII. t. 1, lsz: 58.41.9)-, vékonyfalú, barna edényke hasi részének töredéke vízszintes irányban átfúrt bütyökkel (XIII. t. 2, lsz: 58.42.18)-, fúrás közben eltört kőfokos töredéke megkezdett furattal (XIII. t. 3, lsz: 58.42.7) és durva, szemcsés agyagból készült ovális tál nagyobb töredéke, külső oldalán két bütyökkel (XIII. t. 4, lsz: 58,42.12). A földkunyhó fölött temetkezéseket talál-