Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája
BACHMINSZKY KERÁMIÁJA 25? zához. 39 A fa és a forrás összetartozására talán elegendő, ha a dodonai jóshely szent tölgyére és a tövében fakadó forrásra emlékezünk, ahol a jósnők, a Peleiadesek ülnek (galambok, tehát madarak, a (sorsalakok), azonkívül a germánok elkerített szent ligeteiben (Hortus conclusus) a szent fára és a tövében fakadó forrásra utalunk. 40 így ebben a csaportban találjuk meg a népi hagyományok és díszítmények legősibb rétegeit, a különböző etnikumú népek sajátos művészi megnyilakozásainak összeolvadó stílusában. A bukovinai kerámia második csoportja már fejlettebb technikai és művészi kivitelezésű. Rajta is érezhető a bukovinai magyar művészet hatása. Még ez is a népi fazekasság terméke: a város hatása még alig mutatkozik meg rajta. Az edények peremén is a hullámvonal a fő díszítő elem. A tálak öbleit mértani, növényi, és figurális minták díszítik. Egy tálat elstilizált rokokó koszorú paraszti változata díszít, amit az erdélyi magyar és román kerámián is megtalálunk. 41 Jegyespár van egy másik tálon; valószínűleg lakodalmi edény lehetett, talán a menyaszszonyi pénz számára. 42 E típus egyik legszebb darabját kiterjesztett szárnyú, csőrében zöldlombos ágat tartó madár díszíti (XLIII. t. 6). 43 Az életfa kristályszemű csodás madaráról — amint a szent fa aranygyümölcsét elrabolja — már szó esett. Ábrázolását ezerszámra ismerjük, de a kerámián a legtöbb esetben leegyszerűsített formájában találjuk meg e jelenetet. A tál közepén egy kis faágon — amely az életfát helyettesíti — áll a madár vagy nyugalmi helyzetben, vagy kiterjesztett szárnyakkal. Csőrében ágat tart, melyről virágok, va gy gyümölcsök csüngenek le. E rajzok leegyszerűsítve ábrázolják az életfa gyümölcsének elrablását. Így szerepel e történet mindenhol a kerámia tárgyain. De érdekes megjegyezni, hogy mivel é madár nem igazi, hanem mitikus, ábrázolását is abszrahálni kellett. Ezért — különösen a régebbi ábrázolásokon —, amikor jelentése és hagyománybeli 39 Spiess v. Karl, Neue Marksteine. Wien. 1955. Die zweihafte Herkunft des Lebensbaummotives in der europäischen Volkskunst. 1—55.: U. ő. Marksteine der Volkskunst. I. Berlin. 1937. 5. skk. 40 Spiess, Marksteine ... i. m. 1. skk. 41 Haberlandt, i. m. II. 64. t. 1. kép. 42 Haberlandt, i. m. II. 64. t. 4. kép. (XLIII. t. 6.) 43 Haberlandt, i. m. H, 64. t. 2. kép, szerepe még átélt valóság volt, ennek megfelelően is ábrázolták: szárnyait a fejéhez, a nyak felső részére helyezték, jelezve ezzel a természetellenes megrajzolással is a madár mesebeli voltát. 44 Ez a madár a kossovi és a kúti kályhacsempéken is szerepel és a népi anyagból került bele Bachminszky mintakészletébe is. E csoport darabjai már magasabb művészi és technikai szintet képviselnek. Az előbbeni csoport pontozásos dísze eltűnt, de megmaradt a perem hullámvonala. A mintázó készség sokrétűbb, a rajzok fejlettebbek, de a tartalom még teljesen a népi hagyományokban gyökerezik. Ebből a kimeríthetetlen anyagból merített Bachminszky is, amikor mintáit megalkotta és kora divatjának szellemében összehangolta azokat Nyugat motívumkincsével és stílusával. A bukovinai sgraffito művészet, mint már említettük, Bizáncból származott. A sok idegen hatás következtében itt a huculok földjén, a környező népek és kultúrhatások tüzében, egészen sajátos ízt kapott. Az eredeti szláv, székely és román hatásokon kívül most már e technikával karöltve Bizánc is beleszólt alakulásába. Ilyen sgraffito edények főleg Kossovban, e nagy kerámiai centrumban készültek. Itt kb. húsz fazekas működött, amit a közelben található jó minőségű agyag és az engobozáshoz szükséges fehér pipaföld tett lehetővé. 45 Kossov közelében Pistinában és fent a Búg mellett Szokolban készültek hasonló edények, dél felé pedig Kutiban. Ez utóbbiakat a román kutatók kúti edényeknek is nevezik, mivel a Felső-Tisza vidékén talált anyag stílusában lényegesen eltér a kossovitól. Amíg az előbb említett helyek kerámiája Bachminszky hatása alatt állott és városi jellegű, addig ez az ún. kúti anyag mind díszítményeinek stílusát, mind pedig a díszítmények mögött meghúzódó szimbolikus, hagyománybeli hátteret tekintve bizánci jellegű és népi eredetű. Az Országos Néprajzi Múzeumban őrzött és Tiszabogdányban gyűjtött sgraffito kerámiát, amely a gyűjtő Sztripszky Hiador szerint Kossovban készült, stílusjegyeinek nagy különbözősége miatt kúti származásúnak tartjuk. Hogy Kúti is beleszólt ennek a műfajnak a kialakulásába, azt az is alátámasztja, hogy Kutiban örmények éltek. A város kb. 1200 lakosa örmény kereskedő és ipa44 Debreceni Déry Múzeum. Madarastál, XVI— XVII. század, magyar. 45 Haberlandt, i, m. 8. 17 J, P, Múzeum