Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

ââÔ SOPRONI OLIVÉR ros volt, akik nyáron kereskedtek, télen pedig ipart űztek. Fazekasok is voltak közöttük. 1756-ban örmény egyház is alakult itt, és az még több honfitársukat vonzotta a városba. Hogy az örmények milyen erősen ragaszkodtak az ősi árja hagyományokhoz, és a mitoszok eseményeit és alakjait mily gyakran ábrázolták, azt már az előzőkben is láttuk, de a következőkben is találkozni fogunk művészetük ilyen tárgyú emlékeivel. Nem kétséges, hogy a magukkal hozott kultúrkincsek között a sgraffito és a vele kapcsolatos motívumkincs is szerepelt. Tehát Suceava — ahol szintén sok örmény élt, és egyházuk is volt — és az örmény Kúti lehetett a kiindulópontja e művészetnek, amelyet azután a huculok is nagy szeretettel magukévá tettek.

46 E kerámiát tehát már a huculok sajátjának tekinthetjük. Ez eredetileg török fajú nép volt, amelyet a történelem viharai sodortak a Kárpátokba, ahol azután lassan beolvadtak az ukrán népbe. Kulturális tekintetben külön színfoltot alkotnak ezen az eléggé vegyes lakosságú vidéken. Hegyvidéki kerámiájuk magasabb színvonalú, mint a lengyel, ukrán és román síkvidéki fazekasság alkotásai.

47 Mint már láttuk, Suceava volt e művészet kiinduló pontja. Suceava virágzása a magyar hódoltság elejére esett. Mind nálunk, mind pedig a két oláh vajdaságban élt akkor a bizánci sgraffitónak egy jellegzetes típusa, amelyet görög mesterek hoztak létre. De a suceavai leletek más stílusjegyeket is mutatnak, amelyek a román művészetben idegenek. Tehát az örményekre és a huculokra gyanakodhatunk, hogy ők alakították ki e stílust, amit az is alátámaszt, hogy Suceava vidéke már erősen kevert lakosságú. Ezt a kerámiát nevezik tévesen bukovinai paraszt majolikának. Legfőbb ismertető jegyei a sgraffito technika, a zöld-barna, foltos Tang-máz, és a szimbolikus hagyományokban gyökerező díszítménykincs. A magyar-ruszin határterületen magyar vonások is kimutathatók ebben a művészetben.

48 Az ungvári magyar kerámia sgraffito ja és foltos máza keleti, de a díszítménye magyar. Az Országos Iparművészeti Múzeum 46 Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Galícia. 448. 47 Kaindl Raimund Friedrich, Die Huzulen. Wien. 1894.; U. ő. Studien zu Etnographie des Ostkarpater Gebietes, Bukovina, Galicia, Oberungarn. Wien. 1902. 48 Diner Joseph, Ungarische Fayancen und Töpferwaren. Kunstgewerbeblatt. N. F. II. 1891. 47. egy 1768-ból datált szép tálja példázza ezt (XLIV. t. I).

49 A suceavai és a múltszázadi kossovi és kúti művészet közé ékelődik. Festett, indás pereme nyugati mintákra megy vissza, könnyed és mozgalmas, de öblének sgraffito rajza merev és a székely tálak díszeit idézi. A két technikának ezt az ellentétes hatását mindenütt megfigyelhetjük, ahol együttesen szerepelnek. Tálunkon lent a két sziklevél, és három ágán a három tulipán a fának már ismert hármas tagozódását mutatja, az itáliai formát, de már a székely földön honos formanyelven. A tulipánok az úri hímzések tulipán formáira emlékeztetnek. De még egy régi vonás is szembetűnik e darabon. A virágok között két hármas tagozódású levelet láthatunk, ami egyezik a XVI— XVII. századi magyar kerámiának akanthuszlevél díszeivel. Ez a díszítmény kelet felé nem lépte át hazánk határait: magyar sajátosság maradt. A hármas virág — mint láttuk — Bukovinában is meghonosodott, szintúgy, a tulipán is, és Bachminszkv kerámiáján — bár kissé átalakult formában — sokszor találkozunk vele. A Tiszabogdányon gyűjtött anyag valamennyi darabja merev kompozíció. Peremük, öblük sgraffito díszű. Fehér alapon foltos, sárga-barna-zöld festésű a mintájuk. Peremeiket az itáliai ívek

50 és a középtiszai kerámiából ismert hat-nyolc-tíz ágú füzérek díszítik. E füzérek apró stilizált leveleikkel a barokk virágos füzérláncok gyenge, merev utánzatai csak. Nem egy esetben zegzug vonalakká csökevényesednek, mégis némi mozgalmasságot kölcsönöznek a sgraffitóba merevített mintáknak.

51 Még az ún. pénzesminta látható a peremeken. Ez apró „islogok"

52 sora, koszorúszerűen körül a peremen. De néha 49 Orsz. Iparművészeti Múzeum, ltsz: 15.492. (XLIV. t. 1.) 50 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.396, 88.405, 88.395. Ezek az ívsorok a hímzéseken is fontos szerepet játszottak. A brusszai bársonyok hímzésekre átvitt utánzatai ezek, melyek Erdélyben is elterjedtek, de a velencei textilművészetben is gyakoriak. Az iszlám kerámiáról és brokátról került az európai kerámiára is. Hazánkban főleg Erdélyben, mindkettő nagy szerepet játszott a díszítésben, 1. Palotay Gertrud, Oszmán—török elemek a magyar hímzésben. Bibi. Hung. Hist. VI. Budapest. 1940. 51. 133—139. kép. 51 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.392, 88.393, 88.394, 88.390, 88.399, 88.401, 88.403 és 88.404. 52 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.398, 88.406; Palotay, i. m. az islogokról. 20. 115. j.