Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája
256 SOPRONI OLIVÉR rében. De amilyen gyönyörű példáit nyújtja az életfának az iszlám kerámia 32 (XLIII. t. 3), csodálatosképpen olyannyira elhanyagolta azt Bizánc sgraffito művészete. A bizánci művészet témagazdagsága nem engedte szóhoz jutni e szerény hagyománybeli ábrázolást. De közrejátszott ebben a városi lakosság magasabb igénye, lelki eltávolodása a hagyományoktól és az egyház természetes elzárkózása is. A provinciális művészet pedig már megelégedett e motívum derivátumainak használatával, a lótusz és az ebből fejlődött kereszt ábrázolásával, amit már az iszlámban is megfigyelhetünk. 33 Ez egyházi szempontból elfogadhatóbb és a nép számára — jelentésváltozásnál fogva érthetőbb is volt. Az életfa motívuma tehát ide a Kárpátok vidékére nem a bizánci művészet útján jutott el, hanem Itálián és hazánkon keresztül. Az itáliai művészet az ébredező reneszánsz hatására mondanivalóiban világiasabbá vált, az egyház és a vallás szolgálatának kizárólagossága megszűnt. A fejlődő, szabadabb városi polgári élet új követelményekkel lépett fel, és az egyházi művészettel párhuzamosan a világi művészet is igényesebbé vált, bár az ősi hagyományokkal való kapcsolatát még hosszú ideig megőrizte, ami a kerámiai művészetben is kifejezésre jutott. Az itáliai kerámiai művészet megint csak az iszlám művészetből szívta éltető nedveit, és mint már említettük, Kish és Kurach XI. századi anyagában gyökerezik. A XII. és XIII. században már Paleszinában 34 és Korinthoszban 35 találkozunk vele, és a levantei kereskedelem segíti útját Európába, ahol azután Orvietó és Firenze válik új hazájává. A Radautiban megismert háromágas fával az orvietói kerámiában találkozunk először a XIV. századból. A három ágon a három kerek virág vagy gyümölcs egyszerű, sematikus ábrázolása ez. 36 Az ágak és virágok e 32 Lane Arthur, Early Islamic Pottery. London. 1951. 8/b, 10/b, 23/a, 28/a, (XLIII. t. 3.). Fatimida korai kopt textilek hatása. 79/b és 96/a kép; Hobson R. L., Guide to Islamic Pottery of the Near-East. 1932. 91. kép. 33 VÖ. 12. j. 34 Johns С V., Medieval slip-ware from Pilgrim's Castle Atlit (1930—31). Quarterly of the Department of Antiquities Palestine. Vol. III. 1933— 34. 137. 35 Corinth, i. h. 36 Rackham Bernard, Catalogue of Italian Maiolica. Vol. II. 1940. London. Victoria and Albert Museum. I. t. 13. kép. hármas elosztása valószínűleg a három sorsalakra való utalás. A hármas elosztás a népi ábrázolásokat végig kíséri, csak a hagyományoktól eltávolodó műipar tér el tőle. De fontosabb számunkra egy római tál a XV. század közepéről. 37 Ezen a három levél újabb hármas levelekre tagozódik és a szár tövében két kis levélke fakad; peremét ívsoi díszíti, közeikben kis kampókkal (XLIII. t. 4). Mind a fa, mind pedig az ív motívum igen fontos szerepet játszott a XVI— XVII. századi magyar kerámiában is. Kerámiai művészetünk kezdetei ide nyúlnak vissza. Innen származott hozzánk az életfa motívuma is, de már magyaros köntösbe öltöztetve: megfigyelhetjük a sajátos magyar formanyelv kialakulásának kezdeteit 38 (XLIII. t. 5). Római tálunk ívsora hucul anyagunkban is szerepel. Az itáliai tál kampói, az életfa hármas ágának csökevényei szintén megjelennek anyagunk díszítésében, itt azonban, miként az átadó régi magyar anyagban is, hármas leveles formában. A fa tövében fakadó sziklevelek nem egyebek, mint az ókori Kelet életfájának szalagcsokrai, amelyekre mágikus szövegeket, jókívánságokat írtak. Ezt a szalagot a csokrok díszítésére a barokk és rokokó művészet is átvette, és városi művészetünk is alkalmazza mind a mai napig. A népi művészetben a szalagból szikiévé] lett, mivel az a csokrot nem ismeri csak a bokrot, vagy a fát, ahol ez a díszítés teljesen értelmetlen lett volna, viszont a sziklevél hozzátartozik. Ez is egy példája annak, hogy egy motívum idegen területre kerülve értelmét veszti és megújhodott formában, értelemben kel életre. A bukovinai népi anyagban is sokszor találkozunk e motívummal, mert rokon elgondolások hasonló megoldásokra vezetnek. A már tárgyalt radauti tálunkon a fa tövében látható szétágazásban is a sziklevelekre gondolhatnánk, ha nem ismernénk e motívum igazi jelentését. Ebben még ősibb hagyományok élnek tovább: ez a fa tövében fakadó életvíz forrása. Az életfának számos ábrázolásán ui. a fa tövében háromszögletű nyílást találunk: az életvíz forrását. Ezen ábrázolások hasonlatosak bukovinai tálunk raj37 Rackham, i. m. I. t. 180. kép. (XLIII. t. 4.) 38 Szép példája ennek egy XVII. századi tál a várásatásból (ltsz: 51.950.1.), egy szolnoki táltöredék (ltsz: 55.350.1.) és egy tál a miskolci Hermann Ottó Múzeumból (ltsz: 16230, XLIII. t. 5.)
