Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

GEBHARDT ANTAL XIV. táblázat Species I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. S A/10 m

3 1. Cochlicopa lubrica 22 1 11 26 13 22 4 22 15 — 26 21 183 276,8 (et lubricella) 2. Abida frumentum 29 2 11 37 24 163 70 26 26 44 37 28 497 809,2 3. Chondrina clienta 1 — 1 38 28 26 4 248 36 8 21 20 431 689,6 4. Truncatellina claustralis 4 4 10 3 — 7 2 30 23 6 33 6 128 204,8 5. Orcula doliolum 4 8 6 19 23 5 4 12 7 2 10 16 116 185,6 6. Pyramidula rupestris 2 10 5 17 14 11 8 16 20 9 27 7 146 253,6 7. Clausilia dubia 27 6 38 16 16 26 2 15 12 3 18 28 207 331,2 8. Laciniaria biplicata 42 8 24 24 25 30 3 14 23 — 27 20 240 384,0 9. Aegopinella nitens 8 8 4 8 19 5 22 23 18 30 23 14 182 291,2 10. Aeg. Reismanni 14 27 38 19 14 20 1 1 — — — 16 150 240,0 11. Euconulus fulvus 11 13 12 13 15 4 2 10 27 — 30 12 149 238,4 12. Vi.rina pellucida 28 39 31 21 24 5 2 14 10 8 18 20 220 352,0 13. V. Bielzi 6 20 24 10 13 — — — — — 8 16 97 157,2 14. Monacha cartusiana 18 3 2 — — 21 — 17 30 1 32 4 128 204,8 15. Helicodonta obvoluta 21 39 27 19 6 22 2 27 10 18 16 12 219 350,4 237 188 244 270 234 367 126 475 257 129 326 240" 3093 4948,8 mányalkotó fajok váltakozása mellett azok egyedsűrűsége helyenként és időnként jelentékeny ingadozást mutat. Az egyik négyzetfelvételben abszolút konstans, illetőleg dominánsként szereplő faj a másikból teljesen eltűnik, s helyébe — gyakran magas karakterisztika értékkel — más, az előző négyzetfelvételben néha nem is szereplő fajok lépnek. Ritka eset az, amikor egyes uralkodó elemek az életközösségből fokozatosan tűnnek el, illetőleg olvadnak bele a határos zoocönozis-részbe. A fajok tömegviszonyaiban észlelhető, nem ritkán ugrásszerű váltakozás magyarázata egyszerű. Az abszolút konstans és domináns fajok a szétszórtan ismétlődő apró élethelyek (mikrobiotopok) azonos környezeti és •táplálkozásbiológiai előnyeit kihasználva, a terep külszíni jellegének megfelelő, mozaikszerű eloszlásban tömörülnek. Más társulást találunk a sziklák oldalán akkor, ha az vegetációmentes (pl. Chondrina clienta, Abida frumentum) és mást, ha az mohapárnával fedett (Vallonia pulchella, V. costata, Pyramidula rupestris stb.). Más a csigaközösség faji összetétele, ha a sziklák hasadékait, vagy azok alját csak lehullott lomb fedi, vagy ha az humusszal vegyes korhadék. De változik a csigaállomány karaktere még akkor is, ha a lomblevelet a feketefenyő tűlevelei váltják fel, mert a tűlevélből keletkezett korhadék a csigák elterjedésére riasztólag hat. Számtalan további példát is fel lehetne hozni arra, hogy valamennyi cönozisrészben az ott uralkodó táplálék- és környezetviszonyok együttesen szabják meg azokat az élettani kereteket, melyeken belül a puhatestűek sziklákhoz kötött fajai megélhetnek. Minthogy pedig ezek a csigák életére döntő fontosságú élethelyek a vizsgált terepen szétszórtan ismétlődnek meg, természetes, hogy a terep széttagolt jellegének (diszkontinitásának) megfelelően az azt benépesítő csigacönozis is széttagolttá válik. Némi helyszíni tapasztalattal az egyes mikrobiotopok karakterének megismerése után, még a négyzetfelvétel előtt is találóan lehet következtetni arra, hogy a közvetlenül vizsgálat alá vetett csigaegyüttes Összetétele milyen faunaelemekből alakul. Hasonló következtetésekre jutunk, ha a tömegviszonyok havi alakulását a dominancia szempontjából vetjük vizsgálat alá. Az erre vonatkozó statisztikai adatokat a XV. táblázat tartalmazza. A táblázat szerint az állományalkotó fajok összessége a legkisebb dominancia értéket februárban (65,5%), a legmagasabbat áprilisban (91,3%) éri el. A táblázat adatait tanulmányozva feltűnő az egyes fajok szereplésének egész éven át csaknem megszakítás nélkül észlelhető folyamatossága, minek alapján megállapítható, hogy á dömörkapúi karszt Mollusca-állománya hosszú élettartamú (eurychron) életközösséget alkot. A szaporodási ciklus látszólagos megszakítását néhány fajnál csak kivételesen figyelhetjük meg. A jellegzetesen sziklafelületet lakó és melegkedvelő Chondrina clienta és részben a Pyramidula rupestris a téli hónapokban, az Aegopinella Reismanni az őszi aszpektusban, a Keleti- és Déli-Kárpátokban otthonos Vitrina Bielzi viszont a száraz, meleg nyári hónapokban a csigaegyüttesből vagy teljesen eltűnik, vagy pedig szerepük alárendeltté válik. Ez a jelenség azonban nem a szaporodás szakaszosságára, hanem arra vezethető vissza, hogy a