Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

HÓDOLTSÁGKORI TÖRÖK EMLÉKEK 137 ütő csoportok más-más felszerelést és készítési eljárást alkalmazó mesterek kezéből kerülhettek ki. Mivel tehát a műhely és a benne termelt fazekastermék közötti kapcsolat tisztázásával juthatunk előbbre, vizsgáljuk meg és tárgyaljuk együtt a különféle edénytípusokat és a török fazekas műhelyének legfontosabb felszerelési tárgyát: az égetőkemencét. A fentebb ismertetett pécsi török kerámiai anyagban a félkész edények mellett olyanok is szerepelnek, amelyeknek a fazekas először csak a fenekét készítette el, majd az oldalfal felépítése szakaszosan történt. Ezzel a technikával kapcsolatban jól használható párhuzamul szolgálnak az Anatóliából ismert újkori fazekastechnikák.

33 Bosznia-Hercegovinából is jól ismertek az anatóliaiakhoz hasonló illyr és őskori kerámiára emlékeztető edények, amelyeknek az előállítási technikája azonban már fejlettebb, mint az anatóliaiké. Ugyanez a helyzet a pécsi anyagban előforduló őskori jellegű török edényeknél is: még a szakaszosan felépített pécsi török edények is fazekaskorongon készültek és fazekaskemencében égtek ki. A fentebb tárgyalt és a hódoltságkori török fazekas eszközkészletéhez tartozó égető háromlábak (V. t. 14—18) mellett a Janus Pannonius Múzeumban áttanulmányozott félkész edények (I. t. 8, I. t. 10, VII. t. 10—14, IX. t. 3; ltsz. 3126, 849, 3044/1, 3044/2, 3172, 3173, 3198/1, 3198/2, 3198/3, 3010) több Pécsett működő hódoltságkori török fazekasműhely fennállására mutatnak. Nem érdektelen 33 G. Tagán, Das alte Töpferhandwerk in Ainatolien. Etbn, LI (1940) 460—469. 1. Gaziantep vilajet több falvában kézzel formálják még napjainkban is az edényekéit, amelyeket több nap alatt szakaszosan építenek fel. Az első nap elkészített edényfeneket és a hozzácsatlakozó oldalfalszakaszt egy napig száradni hagyják, s az utána következő napokon a következő keskeny szakaszt építik rá. Minden egyes ilyen művelet után a napon szárítják az edényt, majd a végleges kiformázás után tőzeggel leborítva a szabadban kiégetik. Festett kereszt, pont és kör kombinációjával kialakított díszítése a kőkorszakbeli edényekére emlékeztet. 2. A Konjâ vilajetben Sillebem is kézzel formálják az edényt, amelynek simítása azonban már korongon történik. A szakaszosan felépített edényt nem szárítják napon, hanem fazekaskemencében égetik ki. 3. A Nigde vilajetbeli Ulukislaban már lábbal hajtott korongot használ a fazekas, akinek készítményei között már a — magyarországiaknak megfelelő — vállas, szűknyakú korsók is megtalálhatók. Az itteni fazekaskorong formája és az agyag előkészítése is nagyjában a magyarországiakhoz hasonló. tehát ránk nézve az a kérdés, hogy milyen műhelyekben és milyen eszközökkel dolgoztak ezek a helyi török fazekasok? Tekintettel arra, hogy Pécsett sem lehetett mindeddig török fazekasműhely-maradványt megfigyelni, s ezeknek a műhelyeknek a XVI— XVII. századi fennállására a fentebb tárgyalt szerény régészeti leletek és megfigyelések utalnak csupán, csak a megfelelő külföldi párhuzamok alapján kísérelhetjük meg, hogy ezekre a kérdésekre kielégítő választ adjunk. Mindenekelőtt a fentebb már említett anatóliai helységek fazekaskemence-típusaival kezdjük el a kérdés vizsgálatát. Sülében a fazekaskemence csonkakúp alakú (15. kép), két 15. kép. Fazekaskemence. Sille (Konja vilajet — Törökország) oldaláról vályogépítménnyel,— amely támpillérszerűen tartja a kemencét —, eleje falszerűen laposra tapasztott; viszonylag kisméretű szájnyílása féltojás alakú. Abból, hogy ez a nyílás rendkívül alacsony, az következik, hogy nem valami fejlett kemencerendszerrel lehet itt számolni: a kemence minden bizonynyal egyszintű. Az itt készült edények alakja is az őskori kerámiai produktumokéra emlékeztet. — Ulukislaban félgömbszerű a kemence; két oldalát vályog támpillérrel támasztották meg (16. kép). Nagyon magas, hosszas szájnyílásából arra lehet következtetni, hogy a kemencebelső több színtű (legalább kétszintű). A pécsi anyagunkhoz párhuzamul vizsgált jugoszláviai, zömében boszniai fazekasközpontok tanulmányozása során is megismer-