Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

136 IFJ. FEHÉR GÉZA köztünk, a másik lelet viszont „az 1926-ban megkezdett csatornázás alkalmával" került elő, azonban itt sincsen biztos támpontunk arra nézve, hogy vajon „a leletegyüttes" valóban egy zárt lelőhelyről származik-e, vagy pedig — ami egészen valószínű —, a földmunkálatok hosszabb, — esetleg néhány kilométeres — szakaszán gyűjtötték össze s így az együtt tárgyalt leletek egymással összefüggésbe nem hozhatók. Mindezek előrebocsátása után sem kétséges azonban, hogy mindkét helyről fazekasmester munkaeszköz készletéből származó darabok kerültek be a múzeumba, sőt a János utcai lelőhelyről nagyobb mennyiségben. Mivel az utóbbi lelőhelyről más leletet nem ismerünk, következésképpen megállapíthatjuk, hogy az építkezésnél a török fazekaskemencét teljesen elpusztították és a benne talált edényanyagot megsemmisítették. A másik lelőhely sem volt szerencsésebb, mert a török fazekasműhelyre utaló anyag olyan csekély, hogy még ha el is fogadnánk, hogy valóban együtt került elő a fent felsorolt leletcsoport, akkor sem lehet kétséges, hogy a csatornázás földmunkálatai során a török fazekaskemencékkel együtt általában előforduló gazdag anyag is veszendőbe ment. Ugyanilyen bizonytalan és kevés tanulságot szolgáltató a múzeum anyagában a többi olyan lelettárgy is, amelyet a leltárkönyvbe közelebbi „lelőhellyel" jegyeztek be. 1. A Király u. és Perczel u. között 1 db kiöntőcsöves korsónyak (IV. t. 10) és 1 db fogaskerekes díszítésű korsónyak (VI. t. 2) 1 db vörösréz tállal (XI. t. 6) és 1 db vörösréz szűrőkanállal (XI. t. 9) együtt került elő. 2. A Rákóczi út 39/c—d. lelőhelyről való a 2471. Itsz. zöldmázas korsó. 3. Az Irgalmasok utcájára nyíló bazár építése során fogaskerékbekarcolásos és kötéldíszes korsót (II. t. 6) találtak. 4. Az Eötvös u. 3—5—7. sz. házak előtt, 180 cm mélységből, rövid kiöntőcsöves, fül nélküli korsó (I. t. 4) került elő, csillag alakú fenékbélyeggel (VI. t. 5). 5. Az Anna u. 20. sz. bérház építésekor feketére füstölt korsót (II. t. 2) találtak. 6. A város csatornázásakor „a 177 sír egyikéből" származik egy szürkére füstölt, ún. grafitos típusú korsó (II. t. 9) és egy zöld mázas korsótöredék (IV. t. 6). 7. A Széchenyi térről („a belvárosi templom bontási munkálatainál 1939-ben történt ásatás"-ból) 1 db poharat (IV. t. 7), 1 db fazékperemet (Itsz. 1931) és 1 db pipát (XII. t. 3) ismerünk. 8. A Lyceum u. 5. 1 db talpastál (VII. t. 1) lelőhelye. 9. A Zrínyi u. 9. alól több bögre alakú kemenceszem (Itsz. 2961, 3175, 3176, 3177), — közöttük egy rontott példány (X. t. 1) is — származik. 10—11. Hasonlót találtak a Kardos K. (Itsz. 2153) és a Papnövelde utcában (Itsz. 7573). 12. 1 db kiöntőcsöves korsó (I. t. 9) Pécs— Tettyéről előkerült lelet. 13. Szigetvárról 1 db zöldmázas bögrét ismerünk. 14. Dunaszekcsőn 1 db zöldmázas talpastál töredéket (Itsz. 2152) találtak. Többet mond számunkra néhány olyan edény, illetőleg edénytöredék, amelynek nincsen ugyan lelőhelye, viszont figyelemreméltó technikai sajátosságokat mutat. A fentebb 4. tétel alatt említett korsón (I. t. 8; VI. t. 5) kívül több lelőhely nélküli, félkész edény is található a korsók (I. t. 10; Itsz. 3126; II. t. 7; Itsz. 849), a talpastálak (VII. t. 12—14; Itsz 3044/1; 3044/2; 3172; 3173; 3198/1; 3198/2; 3198/3) és a kemenceszemek (IX. t. 3: Itsz. 3010) között. A török fazekas jellegzetes eszközének, az égető háromlábnak a nyoma több talpastál belsejében, a mázon jól megfigyelhető (VII. t. 7—8; VIII. t. 5; Itsz. 2178; 3043/2; a 2998. Itsz. edényben levő, égető háromlábtól eredő nyomokra a 6682. Itsz. háromláb pontosan ráillik). * Az agyagedények vizsgálata során — természetesen — felvetődik előállításuk helyének a kérdése. Hódoltságkori török fazekasműhely épületét felszerelésével együtt ugyan mindeddig nem figyelhettünk meg, azonban a XVI. századi török fazekas kemencéjének a szerkezetét az 1956. évi esztergom-szenttamáshegyi hitelesítő ásatásunkon megismertük. A nagyon elpusztult omladék azonban — sajnos — nem tette lehetővé, hogy a műhely, illetőleg kemence külső képéről valamelyes fogalmat is alkothassunk, a még inkább nélkülözzük azokat a leleteket, amelyek fényt deríthetnének a török fazekas felszerelésére. A kérdés megoldásához és a fazekasműhely, valamint annak felszerelésének a megismeréséhez talán az a felismerés vihet legközelebb bennünket, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum török anyagában — technikai kivitelük és díszítésük tekintetében — különböző jellegű edényeket találunk. Ebből arra következtetünk, hogy az egymástól el-