Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

26 GERHARDT ANTAL V. Fajgenetika és állatföldrajzi jellemzés Ha közelebb akarunk jutni azoknak az utaknak és 'módoknak megismeréséhez, amelyeknek közvetítésével területünk a pleisztocén Molluscafaunával benépesült, majd az ezt követő melegebb klíma hatására kicserélődött, ismét csak a Mecsek-hegység geológiai múltjába kell rövid bepillantást vetnünk. Erről a recens csigák elterjedési viszonyait ismertető tanulmányomban már részletesebben volt szó, éppen ezért az ott közölteket nem ismétlem meg, hanem csak utalok az abban elmondottakra. Annyit mindenesetre szem előtt kell tartanunk, hogy amikor a jégkor alatt a hőmérséklet a Mecsek környékén is hidegebbre fordult, a klímaváltozás az északeurópai faunaelemek beszivárgására és letelepedésére nálunk is lehetőséget nyújtott. A pleisztocént követő felmelegedés a maiak of auna nem .minden tagjára volt előnyös. A klíma megváltozása az új miliőfeltételekhez alkalmazkodni nem tudó fajokat a faunából kigyomlálta, az ahhoz alkalmazkodni tudó fajok viszont terjeszkedni kezdtek és vagy Eurázia északi síkságait lepték el, vagy az Alpokban és a Kárpátokban találtak a imaguk számára letelepedésre alkalmas élethelyeket. A vizsgált területnek pleisztocén csigákkal történt benépesed ésére,, faji összetételének karakterére a klimatikus viszonyok mellett a Mecsek-hegység földrajzi adottsága is döntő befolyást gyakorolt. Ugyanúgy, — .mint ez a recens faunában is észlelhető, a löszcsigák összetételére az ősi származású és középeurópai fajok nyomják rá bélyegüket. Ennek a két csoportnak tagjai uralják a pleisztocén faunát is, viszont az alpesi, déli kapcsolatú, keletbalkáni és keleteurópai fajok egyes elemeinek eltérő százalékos arányszámai mutatják azt az utat, amelyek a korunkban élő puhatestű fauna kiformálásához vezetett. Ezért fontos a hegységünk közvetlen környékén élt különböző eredetű és kapcsolatú pleisztocén csigák genetikai csoportjainak ismertetése, melyeknek faji összetétele a következő (III. ábra) : 1. Az ősi törzs tagjai: 1. Stagnicola palustris О. F. Müll., 2. Anisus (Tropodiscus) planorbis L., 3. Abida frumentum Drap., 4. Truneatellina cylindrica Fér., 5. Pupilla muscorum L., 6. Vallonja pulchella O. F. Müll,, 7. Clausula dubia Drap., 8. Punctum pygmaeum Drap., 9. Vitrea crystallina O. F. Müll., 10. Helicella (Helieopsis) hungarica Soós et H. Wagn. (== H. striata Müll. v. costulata C. Pfeiff. es H. striata Müll. v. Nilssonia Bed.), 11. Trichia hispida L., 12. T. sericea Drap. (23,07%). 2. Középeurópai fajok: 1. Stagnicola (LeptoHmnea) glabra О. F. Müll., 2. Anisus (Spiralina) vortex L., 3. A. (S) vorticulus Trosch., 4. A. (L.) spirorbis L., 5. Succinea (Succinea) putris L., 6. S. (Hydrophyga) oblonga Drap., 7. Cochlicopa lubrica O. F. Müll., 8. Vertigo pygmaea Drap., 9, Columella edentula Drap., 10. Pupilla bigranata Rossm., 11. Vallonia costata O. F. Müll., 12. Coohlodina laminata Mont., 13. Goniodiscus ruderatus Stud., 14. Retinella nitens Mich., 15. R. pura Aid., 16. Zonitoides nitidus O. F. Müll., 17. Z. (Perpolita) radiatulus Aid. (= Hammonis Ström.), 18. Euconulus trochiformis Mont., 19. Arianta arbustorum L. v. alpicola Fér., 20. Cepaea hortensis O. F. Müll,, 21. Pisidium obtusale С Pfeiff. (40,38%). 3. Alpesi (kárpáti), illetőleg északeurópai fajok: 1. Pupilla Sterri v. Voith. (= P. cupa Jan.), 2. Oreula dolium Brug., 3. Semilimax (Semilimax) semilimax Fér., 4. Trichia striolata C. Pfeiff. (7,69%). 4. Déli kapcsolatú (mediterrán) fajok: 1. Oreula dolium Brug., 2. Vitrea diaphana Stud. (3,84%). 5. Moesiai, vagy keletbalkáni fajok: 1. Acme (Platyla) banatica Rossm., 2. Vallonia tenuilabris A. Braun., 3. Chondrula tridens Müll., 4. Zebrina detrita O. F. Müll,, 5. Vitrea inopinata Ulic, 6. Fruticicola fruticum O. F. Müll., 7. Helicella obvia Hartm., 8. Euomphalia strigella Drap., 9. Cepaea vindobonensis C. Pfeiff., 10. Helix pomatia L. (19,23%). 6. Keleteurópai (szarmata) fajok: 1. Clausilia pumila C. Pfeiff., 2. Zenobiella rubiginosa A. Schm., 3. Perforatella bidens Chemn. (5,76%). A Mecsek környékén elterjedt pleisztocén Mollusca-fauna körében végzett fajelemzés több szempontból tanulságos. Mindenekelőtt figyelemreméltó eredményre jutunk, ha a löszcsigák egyes genetikai csoportjainak százalékos arányát összehasonlítjuk a recens fauna faji összetételének arányszámaival. Ezek szerint az egyes faunaelemek százalékos arányszámai következőképpen alakulnak : Az ősi törzs tagjai: Középeurópai fajok: Alpesi (északeurópai) fajok: Déli kapcsolatú fajok: Illyriai fajok: Moesiai (keletbalkáni) fajok: Keleteurópai (szarmata) fajok: Endemikus fajok: Pleisztocén Recens o/o o/o 23,07 18,00 40,38 46,00 7,69 6,00 3,84 8,00 — — 2,00 19,23 13,00 5,76 1,00 ; 6,00