Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

84 DOMBAY JÁNOS négyzet alakú lakóház épült. Ebben egy nagyobb és egy kisebb (lakóhelyiség, a nagyobbik előtt előcsarnok, a kisebbik előtt kamaraszerű helyi­ség, vagy két lakóhelyiség és előttük előcsarnok lehetett. DK-i oldalához fészer féle gazdasági helyiséget toldottak (14. kép). A imái népi épí­tészet köréből Zengővárkoínybóil mutatunk be hasonló épületeket. Ezeknek is a hátsó oldalához építettek olyanféle fészert, amilyenre itt gondo­lunk (XLVI. t. 1— 2.) 58 A három épület ÉK-i hosszanti fala ugyan­azon a vonalon húzódott. Ez a magyarázata, hogy itt az oszlopgödrök szorosan egymás mellett vol­tak, illetőleg egybefolytak (298, 357). Ez az oka annak is, hogy itt az első épület kis oszlopgödrei hiányoztak. Ezek a két utóbbi épület oszlopgöd­teinek ásásiakor semmisülhettek meg. Az épületek területén és az ott talált gödrök­ben csak kora-vaskori régiséganyagot találtunk, amiről közelebbről a 227. és a 341. tartalma tá­jékoztat (XXXIV. t. 1—3, 4—8). Az anyag és a töltelékföld alapján egyaránt bizonyosra vehető, hogy az épületnyomok kora-vaskoriak. A lakóházakról összefoglalóan megállapíthat­juk, hogy szabályos vagy szabálytalan négyszög­alakúak voltak. A falak vázát gömbölyű szálfák alkották. Nyeregtető esetében ilyenek tartották annak a gerincét is. Gödreik mindenkor függő­leges irányú valóságos oszlopgödrök voltak, szem­ben a gazdasági épületeknél gyakori fülkeszerű beásásokkal. A föld felszínére épültek: falaik és tetőzetük romjai tovasodródtak a lejtős hegy­oldalon és elpusztultak. Sem jelentősebb mennyi­ségű paticsot, sem famaradványokat nem talál­tunk területükön, így falaikról és tetőzetükről nem nyertünk közelebbi adatokat. Favázas falakról lévén szó, agyagtapasztású sövényfalra vagy boronafalra lehet gondolni. Nem tartjuk kizártnak, hogy a falak kettéhasí­tott, vékonyabb, gömbölyű fákból készültek. Eze­ket, lapjukkal befelé, a fal vázát alkotó oszlo­pokra vízszintesen rászerelt fákhoz függőleges, vagy közvetlenül a fal vázát alkotó oszlopokra vízszintesen, szorosan egymás mellé erősíthették és a hézagokat sárral betapasztották. A bejárat és a világosság számára megfelelő, elzárható nyí­lást hagytak. A fal tövéhez földhányást emelhet­tek az esővíz és a hólé ellen. A kisebb házak vízszintes befedésűek lehet­tek. A vízszintes födémre csúcsosan halmozhat­58 A bemutatott épületek Pap Sándor zengővár­konyi lakos tanyáján állanak. tok fel a fedőanyagot: a szalmát, szénát. A na­gyobb házaknak nyeregtetejük volt. A fedőanyag ezeknél is lehetett szalma vagy széna, de ké­szülhetett a tető hasított fákból is. A kisebb házak egyetlen helyiségből állottak. A nagyobbakban, a jelek szerint, több helyiség is lehetett. Homlokzatukon gyakrabban nyitott előcsarnok volt. Arra is van adatunk, hogy a ház végéhez fészert építettek. 15. kép. 1942. évi ásatás. I. ásatási szelvény, 2. gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: tetőszerkezet (rekonstrukciós kísérlet); 3: látszati kép (rekonstrukciós kísérlet) 15. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. I. Gra­bungsfläche, Grube 2. 1: Grundriss (1:50); 2: Dachgerüst (Rekonstruktionsversuch); 3: Vermut­liches Aussehen (Rekonstruktionsversuch) Az ásatási (területen számos gazdasági épület maradványait is feltártuk. Ügy gondoljuk, hogy az ásatási eredményekre és megfigyeléseinkre tá­maszkodva többnek a rekonstrukcióját is meg­kísérelhetjük. Az I. ásatási szelvényben a kőrézkori föld­kunyhó DNy-i szélénél talált 2. gödör aljába ásott két kisebb, mélyebben (XIV. I. A—Al, 15. kép 1) egy-egy kb. 10—15 cm átmérőjű ágas

Next

/
Oldalképek
Tartalom