Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KÖRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAT 85 26. kép. 1942. évi ásatás. III. ásatási szelvény, 80. gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: keresztmetszetek (1:50); 3: fal- és tetőszerkezet (rekonstrukciós kísérlet) 16. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. Die III. Grabungsfläche, Grube 80. 1: Grundriss (1:50); 2: Durchschnitte (1:50); 3: Wand- und Dachgerüst (Rekonstruktionsversuch) vagy szálfa állott. Ezek vízszintes irányban fekvő erős fát (taréjszelemen) tartottak. Az utóbbihoz megfelelő fákat támasztottak (szarufák). Ezek alját esetleg kissé beásták, felső végüket pedig hozzáerősítették a taréjszelemenhez. A két keskeny oldalt a szélső szarufapárokhoz támasztott és hozzáerősített fákkal zárhatták el, elől megfelelő

: elzárható nyílást hagyva bejárat számára. A szarufákra vízszintes irányban megfelelő fákat, ezekre keresztben újabbakat helyeztek, mígnem a tetőváz alkalmas lett a fedőanyag megtartására (15. kép 2). A fedőanyag szalma lehetett (15. kép 3). A gödörben talált paticsrögök szerint a tetőt belül sárral be is tapasztották. A gödörben talált két hamuréteg a tető maradványa lehetett. Ezek és a paticisirögök szerint az épület tűz által pusztult el. A III. ásatási szelvényben a 80. gödör körül talált 81. oszlopgödör a 88.-kal, a 82. a 87.-4tel. a 83. a 86.-kal párt alkotott. A 84. párja a nagyobb 85. helyén lehetett, ennek ásásaikor pusztulhatott el, vagy felismerhetetlenné vált annak töltelékföldjében. Ezért a 85. helyén egy feltételezett oszlopgödröt vettünk számításba (F) mint a 84. párját (16. kép 1). A 88.-at talán a korábbi 89.-be ásták, de lehet, hogy a sekélyebb 89. a későbbi, és a 88. nagyobb mélysége miatt maradt meg. A függőleges irányú oszlopgödrökben egyegy 10—15 cm átmérőjű ágas állott. A két-két szembenfekvő egy-egy vízszintes irányú fát tartott. Ezekre keresztben újabbakat, majd ezekre ismét másokat helyeztek. Erre jött a szalma, amit csúcsosra halmoztak, hogy az esővíz lefolyjék róflia. Az ágasok külső oldalára vízszintes irányban két-jhárom (megfelelő fát erősítettek és közéjük függőlegesen vékonyabbakat tűzdeltek. Az ágasok tehát egyszersmind a sövényfal (kerítés) vázát is alkották. Az épület teljesen zárt volt. A bejárat a 81. és a 88. között lehetett (16. kép 3). A 80. gödör alakjáról a metszetrajz tájékoztat (16. kép 2). A III. ásatási szelvényben a méhkas alakú 111. körül, a fenék vonalán kívül, négy függőleges irányú oszlopgödör volt (17. kép 1—2). Ezekben egy-egy ágas állott. A két-két szembenfekvő (112—109, 114—110) egy-egy vízszintes irányú, erős fát tartott, amelyekre keresztben megfelelő fákat, ezekre ismét keresztben újabbakat helyeztek (17. kép 3). Ezekre csúcsosan szalmát halmoztak. Az ágasfák külső oldalára vízszintes irányban két-ihárom megfelelő fát erősítettek és közéjük függőlegesen vékonyabbakat tűzdeltek. A tetőt tartó ágasok alkották egyszersmind a sövény fal vázát És (17. kép 4). Az elzárható bejárat bármely két ágas között lehetett. A 113. oszlopgödör alapján azt gondoljuk, hogy a 112. és a 114. között volt. Ez a lelet arra mutat, hogy az ilyen méhkas alakú raktárgödröket be is fedték, sőt némelykor kerítéssel is körülvették. Ügy gondoljuk, hogy az 1939-ben feltárt hasonlóban talált paticsrétegek is a fölötte állott és belül sárral betapasztott tető maradványai lehettek (7. kép 1, 57. о), a