Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)
Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető
124 FÜLEP FERENC A helyi kerámia gyártmányoknál jelentős délnyugat-pannóniai hatással is számolnunk kell. Számos edényünk analógiáit Poetovioban, Laibaoh vidékén és a Dráva—Száva közének egyéb helyein találjuk meg. Számolhatunk esetleg közvetlen kirajzással is Pécs környékére. 204 Délnyugat-Pannónia révén történt bizonyára az itáliai hatások követítése 205 is, amelynek közvetlen útja lehetett az Aquileia—Emona—Poetovio—Siscia— Sopianae útvonal. Edényeink helyi gyártása mellett szól az, hogy Barkóczi a Pécstől Ny-ra eső Bicsérden császárkori kelta edényégető kemencéket tárt fel jelentős anyaggal együtt. 206 A vasasi temetőben előkerült és gyártási selejtet képező tányér (5, 27 és LV. t. 5) jelenléte is azt bizonyítja, hogy ezek az edények a közelben készültek. Barkóczi a bicsérdi császárkori kelta edényégető teleppel kapcsolatban megállapítja, hogy a telep megindulása legkorábban az I. sz. végére, vagy a II. sz. elejére tehető és mind itt, mind az általa felsorolt egyéb helyeken — elsősorban ott, ahol tumulus-temetkezés figyelhető meg (Pátka, Alsószentiván, Mezőszilas, Felsőcikola), továbbá a Bónis által feltárt balatonaligai telepen — a római foglalás előtti vagy akár korai császárkori anyag nem került elő. 207 Fejtegetése során megengedhetőnek tart helyi etnikai elemeket щ, de arra a következtetésre jut, hogy ezeken a helyeken az I. sz. végén Nyugat-Pannóniából ideirányított népek letelepedése történt meg. 208 Bár a vasasi anyag rendkívül kevés ahhoz, hogy belőle messzebbmenő következtetéseket vonjunk le, mégis rá kell mutatnunk néhány következtetésre Délkelet-Pannónia e részének — Sopianae és környéke — vonatkozásában: Hunyadi Ilona legújabban közreadott munkájában 209 Pécsett és környékén az alábbi kelta lelőhelyeket sorolja fel: Pécs-Belváros, Pécs-Köz204 Mócsy A., i. m. kéziratban. — Barkóczi L., i. m. 76., 51. j. 205 Bónis É., i. m. 28—29. 206 Barkóczi L., i. m. 63. skk. 207 Uo. 77—78. 238 Uo. 77. skk. 239 Hunyadi I., Kelták a Kárpátmedencében. Leletanyag. (Bp. 1957) Régészeti Füzetek, II. 107. skk. — A továbbiakban Hunyadi 1957, temető, 210 Pécs^Makárhegy, 211 Pécs-Rákóczi út, Pécs-Téglagyár, 212 Vasas. 21;! Pécsett tehát a város különböző pontjain, elsősorban a Köztemetőben előkerült jelentős leletek arra mutatnak, hogy a rómaikori Sopianae kelta előzményei megvoltak. De rendkívül jelentős ez Vasas tekintetében is. A vasasi kelta leletek közelebbi lelőhelye nem ismeretes, Szőnyi 21i szerint részint a vasasi, részint a közeli somogyi határban találták őket vasútépítésnél. Tehát itt a közelben jelentős kelta lelőhelynek keU lennie. De a kisisé távolabbi körzetből felhozhatjuk az ugyancsak Hunyadi által említett Szebényt, 215 ahol igen nagy római telep és temető terül el, továbbá Punaszekcső 21e (Lugio), amelynek határában újabban is került elő késő-La-Tene anyag. A fenti, csupán kiragadott példákkal azt szeretnénk alátámasztani, hogy Baranya megyében — esetleg Bicsérd esetében is — a római települések előzményeként számolnunk kell jelentős helyi őslakossággal, akár ott helyben, ahol a római települést, temetőt ismerjük, akár ezek közvetlen környezetében. Az eddigi ellenkező példákat is, pl. Bicsérd esetében, talán inkább az eddigi kutatások elégtelensége, ásatások hiánya, mint a lakosság gyér száma indokolja. Ebben az esetben az I. sz. végén feltételezett nyugat-fpannóniai betelepítés lehetőségét kevésbé lehet feltételezni és nem annyira betelepítésről, mint inkább csak az Itáliához közelebb fekvő Délnyugat-Pannónia gazdasági (ipari-kereskedelmi) és szellemi hatásáról beszélhetünk. A La-Tène jelleget temetőnk népe még erősen őrizte, de az itáliai anyag jelenléte — valószínűleg elsősorban a helyi lakosság tehetősebb társadalmi rétegeinél — a népi jelleget fokozatosan eltüntető, egységesítő romanizáció térhódítását jelenti. A Sopianae közelében megtalált, eddig ismert legkorábbi temető igen nagy jelentőségű Sopianae kutatása szempontjából is. FÜLEP FERENC 210 Ua., DlssPann. XXXIII. t. 5., XLII. t. 3., XLIX. t. 8., LI. t. 5., LXI. t. 3., LXXVII. t. 4: 211 Uo. XC1V. t. 11. 212 Uo. LXVII. t. 10—11., LXXIII. t. 2. 213 Boncz ö., Arch. Ért. 31 (1911) 96. — Szőnyi O., PBMÉ 1910, 2. 6. — Hunyadi L, i. m. 113., XLII. t. 9. 214 Szőnyi O., i. h. 215 Hunyadi I., 1957. 111. 216 Up. 108. — Ua., DissPann. XCIII. t. 5.
