Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

A BUKOVINAI SZÉKELY BOSZORKÁNY 65 a korsón és fej belőle. Mikor feji a fatehenet, akkor az, aki a tejet elvette, sírná fog. A sarat felteszi a korsóra. Mikor megfejte a fatehenet, kiimegyen megint és f elönti a fára a tejet, arra a fára, amit háromszor megkerült. Utolján odamegy az asszony — mert nem tud huggyani — s akkor korsót hozzávágja. Akkor visszajön a tej." (Istensegíts). A tehén váladékain (tej, vizelet) kívül a tehén helye is alkalmas a tej visszaadására kényszerítő cselekményre. ,,E1 kell menni az erdőbe vágni két jó mogyorófapálcát, de szó nélkül. Azt hazavinni s két kémén ember vegye a kézibe a két botot és megvárni, míg az a tehén lefekszik. S akkor a négy csiiese közé keresztibe azt a két botot letenni. Akkor egy harmadik azt a tehenet ikőccse fel, de úgy, hogy az a két pálca onnan meg ne mozduljon. S akkor a tehént félrébb fartaltatni s azt a helyet, ahol a tőgye volt a padláson, avval a két imogyorófapálcával addig ütni a »padlást, ameddig az a boszorkány odamegy és megkéri, már többet ne üssék őt. De arra kellett vigyázni, hogy amikor ment oda a házhoz, nehogy ha egy szalmaszál vagy forgács darabot felvegyen az udvarról, mert akkor minden heábavaló lesz. És íha ez így megtörtént, hogy az asszony odament s megkérte őtet, hogy már többet ne üssék, akkor rá tudta kényszeríteni, hogy a tehén tejét vászszaadja. (Andrásfalva.)". Az előbbi eljárás egy kopottabb változatát is alkalmazták a bukovinai székelyek: valamilyen ruhadarabot vertek, ezzel kényszerítették a boszorkányt az odajövésre, illetve a tej visszaadására. „Andor Pis tané elvette egy asszony teheninek a tejit. Vót egy román asszony, csak es egy olyan tudós asszony, ahhoz elment, Aztán azt mondta neki: „Te eriggy haza s keress egy rossz bundát, vidd be az istállóba s tedd le a közpadlásra, de a szőrivel befelé tedd a bundát. Akkor végy egy jó nagy botot, amit jól bírsz és akkor kezdjed ütni azt a bundát az istállóban. Majd oda fog menni az illető, aki elvette a tejit a tehénnek. Vigyázz reá, miikor bemegyen hozzád az istállóba, hogy nehogy egy szalmaszálat felvegyen, mert akkor nem lesz érvényes a dolgod'. Az asszony, úgy csinált. Verte a bundát, Egyszeresek element az asszony — Andor Pistáné — és sírt: „Te Rózsi, mit csinálsz? Mért ütöd úgy azt a bundát, mikor te ingemet ütsz?' Az asszony kapta magát s kezdte ütni a 'boszorkányasszonyt, aki elvette a tejét, hogy ne tudjon felvenni szalmaszálat, így megmaradt a tej az asszonynak. Andor Pistáné jól megverve hazament. (Andrásfalva)". De nemcsak a lovaknak és a • teheneknek árthattak a boszorkányok, hanem a kisebb háziállatoknak is. Például „lovagolták" a 'macskákat is. Éppen ezért. pl. az istensegítsíiek a macska nyakába fokhagymát kötöztek, hogy „el ne járják a szépasszonyok." A boszorkányok állatokkal való kapcsolata nemcsak azok megrontásából áll, hanem az alakjuk felvételéből is. „A boszorkány csak úgy bukfencet kell, hogy vessen, úgy változik kutyává, macskává, nyúlé. Átváltozás előtt olyan nyughatatlan; amikor eljön az óra. annak meg kell történni." (Andrásfalva). A boszorkányok egyaránt ölthetik fekete-, tarka- és fehérkutya alakját. „1927 tavaszán egy tavaszi vasárnap este, éjjel 12 órakor mentem haza Jankelékkel. Szembe a kerítés mellett jött egy nagy fekete kutya. Olyan magas vót, hogy a kerítésnél magasabb volt. A két szeme olyan fényes vót, hogy a kerítést is 'megvilágította. Meg saját magát is. Hogy lehetett látni, 5 J. P. Múzeum