Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Diószegi Vilmos: A bukovinai székely boszorkány kapcsolata az állatokkal

A BUKOVINAI SZÉKELY BOSZORKÁNY 61 Ugyancsak az istállóba való behatolást akadályozta meg a seprű is, ,.A seprűt felállítják az ajtó sarkához, nyéllel felfelé, hogy a szépasszonyok ne nyergeljék az állatot" (Andrásfalva). Tehenek rontása A boszorkányról azt tartják a bukovinaiak, hogy nagyon sok a teje. „Olyan szegénysége vót s mégis annyi teje vót. Sokszor még tehene se vót és mégis vót teje és túrót, vajat vitt a piacra" (Andrásfalva). A boszorkány tehene mindig többet adott, mint a másé. Neki még a borjú is adott tejet. Andrásfalván például az egyik boszorkánynak nagyon fiatal üszője volt, de azt is fejte. —- -,,Andor Pistáoé is ilyen volt. Egyszer vett egy kis borjút — egy esztendős ha vót — s kezdte fejni. Még bikáihoz se járt volt, de tejet mar adott. Mikor eljött az idő, hogy a borjú készül a bikához, csak azt mondta: „Hó kicsike hó, hó kicsike hó, hó kicsike hó, te imég éjjel pacillasz". A borjú megállott s annyi tejet adott, más vagy négy tehéntől sem fejt annyit. Egy másik andrásfalvi boszorkánynak olyan kicsike tehene volt, mint egy kecske. De annyi tejet adott, s abból annyi vajat csinált meg túrót, hogy egy héten kétszer vitt egy-egy kézikosárral a piacra. A boszorkányok még akkor is fejtek tejet, ha nem volt tehenük. Balog Pálné András falván például még a törülközőt is megfejte, az is tejet adott neki. Ez kint Bukovinában történt: „Az ajtó sarkához akasztotta és úgy fejte, mint a tehenet". Még a derékszeget is meg tudták fejni. „A kocsi derékszeghez odatették a sajtárt és telefejték tejjel." (Isensegíts — Hadikfalviaktól is hallottam: „A szekér alatt a drégszeget is megfejte." Hadákfalván Zuzimásné még a kapusasfoól is. tejet fejt. Andrásfalván is volt olyan, aki törülközővel ráütött a kapusasra és csakúgy folyt a tej. Az egyik istensegítsi boszorkánynak a kislánya árulta el anyja praktikáját: „a kertbe van egy fa s a leveleket meghúzgálja, megfeji." Hogy miként lehetett mindez? — Hát guruzsmánt — mondta az egyik hadikfalvi öregember — más tehén tejit elvette. Óvták is tőlük a teheneket, ahogy csak tudták. Az andrásfalvi ömböli Gizi beszélte: „megvett az apám egy tehenet és akkor neim hagyta, hogy hozzányúljon Balog Pálné". Mert — miként az istensegíti Faluközi Rózsi említette — a boszorkányok a tehenekre csak a kezüket rátették, végighúzták és nem volt tej többet. Andrásfalván is megtörtént ilyen. „A boszorkány elmegy a szomszédjához, ahol jó fejős a tehén, ad sok tejet, és megsimogatja a tehent. Kezét végighúzza a fején, a hátán és egy szalmaszálat felvesz alóla. De megnézi jól: onnan vegyen, ahol feküdt a tehén. Közben mond ő, amit tud. Amikor eljön az idő, hogy fejik a tehenet, akkor ő is nekiáll és akármiből feji. Lebet az akár mi, leginkább kapusas. Feji rendesen, feji a zsétárba. — Ömböli Rózsi néni is panaszkodott: Balog Pálné — amikor a tehén lebornyuzott — akkor eljött hozzánk és cérnát vitt. És elvitte azzal a tejit. Az apám eladhatta a mészárosnak." De azt is megtette a boszorkány, hogy éjjel elment, megfejte a tehenet, elvitte azt a tejet, „s azzal aztán elrontotta iá tehent", tejet többet nem adott (Andrásfalva). Az istensegítsi boszorkány a szomszéd tejét elkérte, vagy éjjel ellopta és összevegyítette a maga tejével.