Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

52 BORS Y KÁROLY Az ünnepségeken a pécsiek közül 'Neszmirák Sándor vezetésével többen is resztvettek.

73 Októberben elkeseredett hangú levél jelenik meg a Typographiában Pécsről, „Egy egyleti tag" aláírással. Panaszolja, 'hogy „a pécsi kollégák közt sok oly egyén van, ki az egylet szent ügyeit nem tudja, azaz nem képes eléggé felfogni... kinek sokkal többet ér a színház avagy másféle járkálás". Sajnos — írja továbbá, — hogy így kell nyilatkoznia, „holott előbb a pécsi egylet igazán a provincziális egyleteik elsőrendű jei közé számított, most azonban ez nincs már többé, — elalszunk örökre". A levélre egy meghirdetett, de részvétlenség miatt elmaradt gyűlés adott alkalmat, de más alapja is lehetett, mert így fejezi be levelét: „Végül felkérem a tisztelt collégákat, hogy ne csüggedjenek.. . mert csak így érhetjük el igazán czélunkat, 'ha összetartunk és nem dolgozunk az egoizmussal, mint az itt már szokásban van különösen német ajkú műtársaink között,"

74 E vésztjósló levél után a vihar valóban kitört a pécsi műtársak, vagy mint <most már magukat nevezik, collegek között. Egészen az év végéig egymást váltva jelennek meg a replikázó magyar és német nyelvű levelek a Typographiában, aszerint, hogy a Madárász-nyomdabeliek, vagy a Lyoeum-nyomdabeliek írják. Mint általában, most is aránylag jelentéktelen a civódás oka : a különböző lapok eddig a Lyceum-nyomda címére jártak és mikor az ottani tagok elolvasták, akikor került a többi tagokhoz. Minthogy ez néha késve történt meg, úgy intézkedtek, Ihogy a lapok a jövőben az egyleti helyiségbe járjanak. Ez viszont a Lyceum-nyomdabeheknek nem tetszett és önzéssel vádolták meg kollégáikat, az egyletből való kilépéssel fenyegetőztek, majd azt be is jelentették. A vita utolsó levele „A pécsi könyvnyomdászok egyletének több tagja" aláírással magyarul jelent meg, s aprólékosan válaszol Fleisohacker Konrád, Gabriel Ágost és Hackenschmied Ignác német nyelvű vádaskodásaira. Megállapítja, hogy e kollégák szinte tervszerűen az egylet létére törteik és mint Raimazetter Károly alkalmazottai „csak alkalomra vártak dämoni czéljuk .kivitelére, hogy főnökük kegyében megmaradhassanak". Nevetséges (kifogásnak tartja azt az állításukat, hogy azért nem járnak az egyletbe, mert estéiket a családi körben töltik. Rájuk olvassa, hogy bár az egyleti helyiség a Lyceum-nyomda tőszomszédságában van,

75 mégis inkább mennek akár félórát is — koesmázni. „Reméljük, sőt biztosan hisszük, hogy ezen egyének tette nem fog követőkre találni" — fejeződik be

1 a levél, melyhez a Typographia szerkesztője jegyzetben hozzáfűzi, hogy a polémiát lezártnak tekinti és ,,e tárgyra vonatkozó czikkek előtt bezárjuk a lap (hasábjait".

76 A hírlapi vita lezárult, de ez nem oldotta meg a pécsi egyletben kitört háborúságot. Nehéz esztendő következett ezután, amely évben nyomasztóan nehezedett az egyletre is az egész országiban uralkodó gazdasági krízis hatása. Ügy tűnik, Ramazetter Károly háttérből mozgatott aknamunkája az egylet ellen, elérte célját. Ismét sikerűit elültetni a viszálykodás magvát, 73 Novitzky L m. 179. 1. és T. 1873. szeptember 19. 74 T. 1873. október 31. 75 Az egylet helyisége ekkor a Komló-kertben volt, Ó Posta utca 15. szám alatt, a mai Perczel utca déli oldalán kb. középen a Gábor ós Lyceum utcák között. (Fünfkirchen-Baranyaer Adress-Kalender, 1873.) 7íi T. 1873. december 12.