Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

A PÉCSI NYOMDÁSZEGYLET ELSŐ ÉVEI 53 mely a legutóbbi alkalommal már nemzetiségi térre, a magyar-német ellentétek mesterséges szítására vezetett. Az elmúlt év telve volt agilitással, eleven mozgásiban volt az egylet, dalegylet is alakult — s így most annál döbbenetesebb a csend, mely az éwégi háborúságot követte. Ám mégse legyünk igaztalanok és ne írjunk mindent Ramazetter rovására. Ez az esztendő az egész magyar gazdasági életre, úgyszólván minden iparágra kiiható krízist hozott, amely nagyfokú munkanélküliséget eredményezett. Ezek a (tünetek természetesem egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy a közösségi élet kedvezően alakuljon, ellenkezőleg, lanyhulás, kedvetlenség uralkodott az ország nyomdászai körében. „A Typographia keserűen panaszolja, hogy Temesvár, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Szeben, Kolozsvár, Brassó városok nyomdászairól semmi hírt sem 'hallani."

77 A pécsi egylet, ha nem is él olyan élénk életet, mint az előző években, de létezik. Az első félévet homály burkolja, forrásainkban mit sem találunk ez időszakra vonatkozóan. A jelek azonban arra vallanak, hogy a józanság mégis felülkerekedett az egylet, tagjain, s megtalálták a további együttműködés alapjait. 1874. július 2-án Putz József id. alelnök aláírásával újabb kérvényt nyújtottak be a .tanácshoz, kérve, hogy a csatolt alapszabályt terjessze fel a minisztériumhoz.

78 A tanács már július 8-án továbbította az alapszabályt a minisztériumhoz, minden megjegyzés nélkül. Ezekben az években a nyomdászok példájára más iparágak is a szervezkedés útjára léptek. A pécsi cipészek, kőművessegédek szintén egyletalapítási tervekkel foglalkoztak, de a belügyminisztérium szinte pontosan ugyanazokat az ellenvetéseket tette alapszabályaikkal szemben, mint amelyekkel a nyomdászokét is elutasította.

79 A kormányzat éppen ezidőben rendkívüli anyagi nehézségekkel küzdött, mely természetesen kihatott az általános gazdasági életre is, s ott létbizonytalanságot és fokozódó munkanélküliséget eredményezett. A belügyminisztérium tehát igyekezett meggátolni az ipari munkássétg szervezkedési törekvéseit, a maga részéről legalább abban a formában, hogy megtagadta vagy elodázta a különböző munkásegyletek jóváhagyását. A munkásság lényegében nem sokat törődött ezzel, mert — mint történetünk is bizonyítja, — egyesületeik jóváhagyás nélkül is működtek s az alapszabályok ide-oda küldözgetésében alig látott többet, mint a bürokratikus akadékoskodást. Az alsóbb szervek viszont általaiban megelégedtek a minisztériumi rendelkezések mechanikus továbbításával, s gyakorlatilag nem gátolták az egyleteik működését. Valójában nem is igen tehettek semmit, ímert az alapszabályok ismételt felterjesztése folytán az egylet bátran helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy „éppen most várja a jóváhagyást", és csak ideiglenesen látja el a funkciókat, melyekért létrejött. így volt ez a pécsi nyomdász egylet esetében is és nincs tudomásunk arról, hogy a helyi hatóságok a tárgyalt időszakban akár egyszer is bármilyen formában akadályozták volna az egylet működését. A minisztérium a felküldött alapszabályokra válaszát október 3-i kelettel küldte le, aláírója a már jól ismert Zeyk Károly államtitkár. Az előző évi válaszirat hangjáról megállapítottuk, hogy ingerlékeny. Nos, ez az ingerlékenység most tovább fokozódott. Érdemiben nem is foglalkozik az alapszabályokkal, csupán megállapítja, hogy az előző rendeletei előírásaival 77 Novitzky i. m. 181. 1. és ugyanitt lásd az 1. jegyzetet. 78 P. Á. L. 6264/1874. Pécs közig. 79 Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay gyár története, Bp. 1954. 104—105. 1.