Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei
A PÉCSI NYOMDASZEGYLET ELSŐ ÉVEI 51 Az eleven egyleti élet közepette lehangolóan hat a Typographiában megjelent következő szövegű híradás: „Mint bennünket értesítenek, Pécsett is munkacsökikenés állt be és felmondások is fordultak már elő." 69 Ez a hír, sajnos, igaznak bizonyult és ha nem is azonnal, de az év vége felé éreztette hatását az egylet életében. Az alapszabályok szentesítése ismét késett. Még januárban terjesztették fel az új szöveget, a nyár derekán Taray (Chachinovich) pécsi képviselőhöz fordult az egylet azzal a kéréssel, hogy sürgesse meg a minisztérium jóváhagyását. Július 9-én tartotta az egylet rendes félévi közgyűlését, tartalmas tárgysorozattal. Berényi Kálmán, ki lelkes ügybuzgalommal látta el magyar jegyzői tisztét, ismét ibúcsúzott az egylettől, visszatért Pestre. Mintegy féléves ittléte alatt fellendült az egyleti élet, amit nem kis részben néki tulajdoníthatunk. Az egylet tagjai is így vélekedtek, mert búcsúszavai után Putz József indítványára az „egylet felkelés által fejezte ki bizalomteljes köszönetét tevékeny fáradalmaiért". 70 A gyűlésen a munkanélküli pénztár helyzetéről is beszámoltak. Ebiből megtudjuk, hogy a pécsi műtársak szép példáját adták a nemzetközi munkás-szolidaritásnak, mert Lipcsébe 25, Pozsonyba 8 forintot küldtek az ottani sztrájkoló nyomdászok támogatására. Végül elhatározták, hogy estélyt rendeznek a Dalkoszorú javára, „midőn a Dalkoszorú a fellépésre képesnek érzendi magát". 71 Augusztus 6-án kézbesítette a városi tanács az egylet részére a belügyminisztérium 6641. számú, 1873. július 15-én kelt újabb elutasító határozatát. Az egylet most már mint „Délnyugati Magyarországiban lévő nyomdászok és betűöntők pécsi egylete" terjesztette be új alapszabályát, melynek tartalma ismét nem nyerte el Zeyk: államtitkár tetszését. Sőt, a küldött észrevételek hangja bizonyos ingerültséget, árult el. Felrója, hogy nem tettek eleget a múlt évi rendeletben előírtaknak, de ezen túlmenően olyan újabb meghatározások is kerültek a szóvégibe, melyek miatt néni hagyhatja jóvá. Az egylet címében azt kifogásolta, hogy ,,minden föltétel hiányzik, mely a jelen egyletet tervezőket feljogosítaná, magukat az ország egy nagy vidéke képviselőiül tekinteni". A következő .kifogásában Zeyk államtitkár akaratlanul is elárulja, kiknek az oldalán áll, mert azt írja, hogy „a tervezett czám is annyiban hibás, amennyiben a kérdéses egyletet nem a pécsi könyvnyomdászok, hanem azok segédei kívánják alakítani". Ügy látszik az ő fogalma szerint csak a főnökök nyomdászok. A hasonló modorban folytatott irat végén inti a város tanácsát, hogy „szigorúan őrködjék, miszerint a tervezett egylet meg ne alakulj ön ... míg ... alapszabályokkal nem foirand". 72 A pesti egylet szeptember 7—8-án nagyszabású ünnepséget rendezett a magyarországi könyvnyomtatás 400. évfordulója alkalmából, melyről a Magyar Tudományos Akadémia még május 23-i ülésében megemlékezett. 69 T. 1873. júuius 4. 70 Ti. az egylet tagjai felállással tisztelték meg Berényit. 71 T. 1873. július 25. 72 P. Á. L. 6787/1873. Pécs közig. Az eredeti szövegben gyakori a tollhiba, pL „könyvnyomdászok" helyett kétszer is „könyomdászok" áll. E leirat szövegét egészében közölte a Typographia 1873. szeptember 19-i száma is. Majdnem ugyanilyen szövegű választ kaptak ezidőben a pesti, szegedi, debreceni és pozsonyi egyletek is, (Novitzky i. m. 180. 1.) aimi a kormányzat frontális ellenállását mutatja a nyomdai munkásság szervezkedésével szemben.