Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

50 BORSY KÁROLY Az évek folyamán több ízben szóba került az egyesítés gondolata. Ez két irányú törekvés volt, az egyik a segélyző és önképző egyleteik fúzióját szorgalmazta, a 'másik pedig a helyi csoportok országos egyesítésére törekedett. Az első törekvés a legtöbb helyen már megvalósult, míg a másodikkal kapcsolatosan az 1870. évi nyomdásznapi szervezési bizottság az egész országnak hat kerületbe tömörítését javasolta.

64 E javaslat alapján jött létre a Délnyugat-magyarországi nyomdász egylet Pécs székhellyel, melyhez Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék nyomdászai tartoztak. A pécsi egylet, mint központ, ismételten felhívással fordult e területek nyomdászaihoz a csatlakozás érdekében, mely felihívásra azonban csupán a nagykanizsai nyomdászok válaszoltak.

65 Egy későbbi levelükben a kanizsai nyomdászok egyike beszámol az ottani állapotokról. A viszonyokra jellemző, hogy az egyik nyomdában 3 szakmunkás mellett 8 tanonc dolgozik, kik közül a legifjabb 10 éves, s a rendes munkaidő napi 11 óra.

66 Az 1873. január 13-án tartott gyűlés néhány érdekes határozata külön figyelmet érdemel. Berényi Kálmán, az egylet korábbi jegyzője ismét viszszatért Pestről és bekapcsolódott az egylet munkájába. Az ülésen új tisztikart választották, melynek során az egylet tiszteletibeli elnökévé Ramazetter Károlyt, elnökké Simon Zsigmondot, alelnökké Hackenschmied Ignácot, pénztárnokká Gabriel Ágostot, magyar jegyzővé Berényi Kálmánt, német jegyzővé Fleischacker Konrádot választották. A pénztárnok jelentése szerint az egylet vagyona 535 forint. A könyvtár-állomány újabb 45 kötettel 219 kötetre emelkedett. Ugyanezen ülésen Neszmirák Sándor tett indítványt „Dalkoszorú" elnevezésű nyomdász énekkar létrehozására. Az indítványt a műtársak lelkesedéssel fogadták és (bizottságot választottak az énekkar megszervezésére.

67 Rendikívüli közgyűlésre ültek össze az egylet tagjai február 6-án, melynek fő tárgya az egylet első fegyelmi ügyében történő döntés volt. Schüller János vándorló nyomdász Pécsre érvén felvette a viaticum pénzt, azonban a Sahön-nyomdában munkába állt. Előző egyleti tagsága folyamatossága alapján a pécsi egylet tagjának tekintette és mint ilyentől ismételten követelte a jogtalanul felvett útipénzt. Schüller azonban megtagadta, sőt „nagyon is illetlen szavakkal támadta meg az egyletet és egyes személyeket" — mire az egylet névszerinti szavazás után a tagok sorából végleg törölte.

68 A pécsi műtársak nagy kedvvel foglalkoztak a Dalkoszorú ügyével. Az énekkar megalakult és június 8-án már „Dalárdagyűlés"-ről számol be a krónikás. E gyűlésen ismertették az énekkar anyagi helyzetét, mely szerint a bevétel tagsági díjakból, valamint a segélyző egylet támogatásából 50 forint 40 krajcárt, a kiadások viszont 41 forint 30 krajcárt tettek ki. A kiadások között ilyen tételek szerepelnek: karmesternek negyedévre 25 forint, zongoráért 10 forint, gyertyáért 10 krajcár. Ugyanekkor a Dalkoszorú elnökévé Neszmirák Sándort, pénztárnokává Hackensohmied Ignácot választották meg. Bemutatták a 75 krajcárért beszerezhető dalárdajelvény egy példányát és abból 30 darabot rendeltek. 64 Novitzky i. m. 138. 1. 03 T. 1872. november 1. 66 T. 1872. december 10. 67 T. 1873. február 21. ^ T. 1873. február 28.