Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei

46 BORSY KÁROLY 1872 a pécsi nyomdász egylet életének egyik legmozgalmasabb esztendeje, öröm és bánat, siker és sikertelenség váltogatták egymást, színessé, változatossá téve az események sorozatát. Az év elején nyomdászaink isimét megtartották immár hagyományos farsangi mulatságukat, mely azonban nem érte el az előzők sikerét, bár hangulatban most sem volt hiány. Meglepetést jelenthetett a hölgykoszorú számára, hogy a táncrend ez alkalommal „a pécsi nyomdászműtársak fényképezett arczképcsoportozatát mutatta." Ramazetter indolens magatartása az egylettel szemben olymérvű volt, hogy — a munkásszolidaritás jegyében — addig páratlanul álló megnyilatkozásit váltott ki a pest-budai, helyesebben Közép-magyarországi nyomdászok és betűöntőik egyletéből. Az 1872. március 1-i Typographiában ugyanis az alábbi szövegű nyílt levelet olvashatjuk ,,Állomás-közvetítés" cím alatt, feltűnő szedéssel: „Тек. Ramazetter Károly úrnak Pécsett. Az állomás-közvetítési intézet ügyében (Kretsek Antal úrhoz) intézett levelére vegye válaszul: hogy, miután biztos értesülésünk folytán Kegyed, mint nyomdaigazgató, a pécsi nyomdász-egyletnek nem tagja, sőt a beteg-egylet neszéről a főnöki járulékot megvonja: mindaddig, míg ezen dolgok ellenkezőjéről nem lesz alkalmunk meggyőződni, önnek sem. ezen, sem a jövőben a közép-magyarországi nyomdászok és betűöntők egyletétől igényelt kívánatai tekintetbe nem vétethetnek."

58 A nyilatkozatból kitűnően Ramazettemek újabb munkaerőre volt szüksége és ezért fordult a Pesten már működő „állomás-^közvetítőhöz", onnan azonban bojkott alá helyezéssel válaszoltak. Nagy szégyent és megaláztatást jelenthetett ez az egész magyar nyomdászság tudomására hozott levél egy olyan büszke és gőgös ember számára, mint Ramazetter Károly, ki nem mulasztotta el adott esetben hangoztatni, hogy őt „egész nagy Magyarország, mint praktikus nyomdászt" isimeri. Bizonyos, hogy e nyilatkozat hatékony szerepet játszott néhány hónappal később bekövetkezett pálfordulásában. Gyász és szomorúság rázta meg az egyletet, de egyben Pécs egész lakosságát, 1872. március 23-án. If j. Madarász Endre könyvnyomdatulajdonos, a pécsi nyomdász egylet kezdettől fogva elnöke és gyámolítója 45 éves korá'r ban meghalt. A Typographia vastag gyászkeretben tudatja az ország nyomdászaival a halállhírt, s rövid méltatásban többek között ezeket írja: „Egyike volt ő azon főnököknek, kik helyesen fogjók fel a munkás és munkaadó közötti viszonyt s azt amennyire lehet, a humanizmus alapján szilárdítani igyekeznek.

54 Az ellenláibas Lyceumnnyomda lapja, a Fünfkirchner Zeitung szinte kiegészíti ezt a róla rajzolt képet: „Madarász war ein wohltätiger Mensch, ein braver Bürger und ein unübertrefflicher Patriot." (Madarász jótékony ember, derék polgár és felülmúlhatatlan hazafi volt,)

55 A gyászeset után legközelebb május 5-én tartott az egylet rendkívüli közgyűlést, amelyen mély részvéttel emlékeztek meg az alapító elnök elhunytáról. Az eddigi magyar jegyző, a tevékeny és jó tollú Berényi Kálmán 52 T. 1872. március 10. 53 T. 1872. március 1. 64 T. 1872. április 1. 55 Fünfkirchner Zeitung 1872. március 24.