Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
KÉSÖROMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 323 a mucsfai sírokban sem a sír nyugati vagy délnyugati végében volt a koponya. A téglasír zengővárkonyi leletcsoportunkban ritka, de nem idegen (zengővárkonyi I. temető, 182. o.). Bizonyosra vehető, hogy mind a mucsfai, mind zengővárkonyi jellegű leleteink egyazon néptől valók. A Széchenyi-téren napvilágra került sírok leletei szerint Pécs is beletartozott zengővárkonyi leletegyüttesünk lelőterületébe. Az előzőkben sokszor volt szó a leletek egyezéséről. A Baranya megyei Már okot kell még említeni, ahol földimunka alkalmával két IV. századi téglasír került elő. 340 Mindkettő К—Ny irányú volt. Az egyiket feldúlták. A másikban férfi csontváza feküdt, fejjel keletnek, lábbal nyugatnak. A sírban hagymafejes bronzfibulát, bronzcsatot, fcb. 9 cm átmérőjű vasabroncsot és több albroncstöredéket találtak, amelyek faedényen voltak. Két abroncsról lehet szó. Hasonlókat találtunk a zengővárkonyi II. temető 3. és 4. sírjában is (III. t. 24—31, IV. t. 2—11, VII. t. 6—11). A csat a zengővárkonyi II. temető 4. sírjában talált nagy ezüstcsathoz hasonló (VI. t. 1—la). A lelet beleillik zengővárkonyi leletegyüttesünkbe. Amennyire a ma rendelkezésünkre álló adatokból megállapítható, leletegyüttesünk lelőterülete nagyjából a Mecsek gerincétől a Dunáig terjedő vidék, főleg azonban a Mecseik déli oldala. Itt van Tolnában Mucsfa, Lengyel, Baranyában Gerémyes, Meződ, Zengővárkony, Fazekasboda és délebbre Marok is. A két szélső pont Mucsfa és Szentlászló-szent egyedpuszta. Ez utóbbi a Zselic szélén, közel a Mecsekhez, ahhoz hasonló természeti környezetben fekszik. Kő a Duna—Dráva szögletében van; korábbi jelentős település volt (Antianae). Lakosságában, a 4. sír tanúsága szerint, zengővárkonyi leletcsoportunk népe is képviselve volt. Zengővárkonyi leletegyüttesünk területi elterjedéséből az tűnik ki, hogy Sopianae környékére a IV. század közepén nagyszabású nyugati germán telepítés történt. Ennek okát és magyarázatát keresve felmerül az a kérdés, hogy vajon a II. Constantius-féle védelmi intézkedések keretében sor került-e Sopianae megerősítésére? 341 Ma is vitatott a városfalak kérdése. Ez a város volt a tartomány polgári közigazgatási székhelye; feltehető-e, hogy ezekben a veszélyes időkben kellő védelmi berendezés nélkül hagyták és biztonsága tekintetében továbbra csak azokra a kedvező körülményekre hagyatkoztak, amelyek tartományi székhellyé történt kijelölésénél is szerepet játszottak? (308. o.). A kérdés szempontjaiból tekintetbe kell venni a limes közelségét ás. Ha ugyanis a határvédelmi berendezést megerősítették, 342 ez egyben, közelségénél fogva, a tartományi székhely védelmét is szolgálta. A második védelmi vonalat a tartomány középső részén építették ki ; ebbe Sopianae semmiképpen sem tartozhatott bele. Nelm valószínű tehát, hogy a telepítés kizárólag csak a tartomány eme déli belsőbb résziének védelme érdekében történt. Az a véleményünk, hogy a telepítésnek kettős célja volt: a limes közelségénél fogva a határvédelem erősítése, az ebhez szükséges katonaanyag előteremtése és a sok nagybirtok munkaerővel való ellátása. A telepesek egy része földet kaphatott tulajdonul katonai szolgálati kötelezettséggel 340 Lakatos P., i. h. XXIX. t. ri1 Intercisa I. 39. 162. j. ;i '* 2 Uo. 21*
