Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

324 DOMBAY JÁNOS .'••••• ' terhelve,

343 más része esetleg bérlő lett magánkézben levő, illetőleg colonus állaimi birtokokon.

344 Leletanyagunk érzékelteti is némileg a betelepített lakosságnak ezt a kettős: katonai és gazdasági foglalkoztatását (309. o.). Figyelemreméltónak' tartjuk ebiből a szempontból, hogy a két zengóvárkonyi és a fazekasbcdai temető (a harcim közel egymáshoz) fontos útvonal mentén, a hosszúhetényi és a szilágyi villamaradványok közeiélben volt, és közel volt a limes is. Leletanyaguink nyomán úgy látjuk, hogy a nyugati germán telepítés együk súlypontja Sopianae környékére esett. A tartomány belsejében a Balaton délnyugati partvidéke lehetett hasonló. Erre mutat, hogy leletanyagunk és a fenékpusztai leletek között számos rokon vonás van. Ujabban a mi leletegyüttesünk egyik legi ebb tárgyi jellegzetességét képező hegyes vas házíieszközök is kerültek elő Fenékpusztán.

340 A ságvári temető leletanyagából hiányoznak a mi lelet együttesünkre legjellemzőbb tárgyi és viseleti jellegzetességek, ami más ethnikumra vall. Nem alkarunk elébevágni a ságvári nagy temető készülő publikáció jáinak, ezért csupán csak a karpereceikkel kapcsolatos megfigyeléseinkkel támogatjuk nézetünket.

340 A ságvári temető kétszázötvenkilenc sírja közül huszonötben találtak karperecet, összesen 'mintegy 40 db-t. Első pillanatra szembetűnik, hogy akár a karperecet tartalmazó sírok, akár pedig a huszonöt sírban talált karperecek számát nézzük, kevés a karperec, zengővárkonyi leletegyüttesünkhöz; képest. A ságvári temetőiben naturalisztikus állatfejes karperec nincs. A karperecek túlnyomórészt a mi állatfejes karpereceink stilizált változataihoz hasonlók. Ebben annak jelét látjuk, hogy ezek a karperecek Sopianaeból jutottak erre a vidékre kereskedelem útján, vagy innen odatelepült személyek révén. Nem találjuk meg Ságvárott a karpereceknek a mi leleitegyüttesünkre annyira jellemző viselési módját sem. Tizenhárom síriban csak 1—1 db volt: hatban a bal, hetiben a jotoíb karon; három síriban mindkét karon 1—1, egyben a jobb karon 2, háromban a balon 2, egyben a jobb karon 1, egyben a koponya mellett 2, egyben a 'medencében 1, egyben a felső kar mellett 1 db-t találtaik. Csupán egy sírban volt több a jobb (2+1), egyben pedig a bal karon (3+1). Főleg ezekre gondoltunk, amikor fentebb innen odaköltözött egyéneket eimlítettünk. A karperecek többsége bronzból készült; öt sírban volt csont-, háromban vaskarperec. A mleinikhez hasonló hegyes vas házieszközt Ságváron nem találtak, nincs meg ott tehát ami leletegyüttesünk másik legfőbb jellegzetessége sem. Ezek a különbségek két különböző ethnikumra mutatnak. Egyelőre nincs olyan adatunk, amelyre támaszkodva állítani lelhetne, hogy zengővárkonyi jellegű temetőinkben a korábbi helyi lakosság is képviselve lenne. Ügy gondoljuk ezért, hogy a betelepített lakosság új településeket hozott létre. A betelepített lakosságon kívül itteni korábbi helyi lakossággal is számolni kell még akkor is, ha meggondoljuk, hogy a telepítés azért történt, 343 Alföldi-Nagy-László, i. m. 723. 344 Lntercisa I. 227. 345 L. Kovrig Ilona szíves közlése. 340 A felhasznált adatokat Pusztai Rezsőnek, köiszönjük.