Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
» KÉSÖRÖMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 287 A zengővárkonyi II. temető 2. és 10. sírjában talált gyűrű négyszögletes (II. t. 14), illetőleg kerek (XIV. t. 26) fején véset nyoma látszik, amit azoniban erős kopottságuk miatt felismerni nem lőhet. Az ugyanezen temető 4. sírjában talált ezüstgyűrű fejét nagy ezüst foglalat alkotja, amiben valami fehéres anyag van. Kő vagy üveg lehetett benne (VI. t„ 7, 195. o.). Ezek pecsétgyűrűk voltak. Rajtuk kívül még hét pecsétgyűrűnk van. A zengővárkonyi II. temető 1. sírjában talált gyűrű fején ágon ülő madár negatív, vésett képe van (II. t. 10—10a). Az ugyanezen temető 17. sírjában talált gyűrű fején, gyöngykeretes körben, valószínűleg két szemhenfekvő állat negatív, vésett képe van, szalagos koszorúhoz ihasonló kompozícióban. Az egyik teste finoman vonalkázott (pikkelyes). A testük által bezárt kör belsejében levő kis hegyes, tag agyar, inkább azonban rák ollójának, vagy hal uszonyának benyomását kelti. A két állatalak között levő középső, összekötő tag felső vége a szarvakig ér fel (XIX. t. 2—2a, 27. kép 1). A szentlászló-szentegyed^ pusztai 5. sírban talált gyűrű fején mintha ugyanezt a két állatalakot látnánk,- de más elhelyezésben: középen egymás mellett, rendes helyzetben. Halhoz hasonlók. Az egyiken szinte biztosan felismerhető a halfarak. Fejüknél olyanféle kis hegyes tagot lelhet látni, mint az előbbán. Itt ferdén előre állanak. Az előbbinél a két állatalak között levő összekötő taignak itt erős pont felel meg; ez a kompozíció középpontja, szimmetriatengelye (XXIX. t. 17—17a, 27. kép 2). A fazekasbodai egyik gyűrű piskótaalakú fejének mindkét kiszélesedő részében, középen, egy-egy álló, hátrafelé néző, szarvas állat, esetleg páva vagy kamipóscsőrű madár negatív, vésett képe látható (XXI. t. 15—15a). A másikon valószínűleg ugyanez a két állat, szorosan egymás mögött, iramlik. Itt inkább szarvashoz hasonlítanak (XXL t. 14—14a). A fazekasbodai 7. sírban talált egyik gyűrű fején ugró oroszlán (XXVII. t. 4—4a), a másikon négyzet alakban elhelyezett négy dudor negatív, vésett képe van (XXIV. t. 18—18a). Figyelemreméltónak tartjuk, hogy egymástól meglehetősen távoleső három lelőhelyen felbukkannak ezek a pecsétgyűrűk. E tény mögött egy bizonyos népre jellemző ékszertípust és vele kapcsolatos szokás- és hiedelemanyagot lehet gyanítani. Nemcsák ékszerek, hanem egyben amulettvagy talizmánféleségek is lehettek. Ellapított végű gyűrűkarikát ismerünk a fenékpusztai 14. sírból. 163 Erre is külön forrasztották fel a fejet, akárcsak a mi hasonló példányainkra (XXIV. t. 12). 164 A mucsfai A sírban talált pecsétgyűrű karikája a végekre kétoldalt feiLforrasztott egy-egy gömböccsel, de meg a fej alakja, sőt valószínűleg a véset is („halfejszerű") 105 teljesen megegyezik a mi egyik zengővárkonyi (XIX. t. 2—2a) és szentlászló-szentegyedpusztai gyűrűnkkel (XXIX. t. 17—17a). A zengővárkonyi II. temető 2. sírjában talált gyűrünk (téglalapalafcú, lapos fejjel, II. t. 14) közeli (megfelelőjét az intercisai VII. sírból ismerjük (1926. évi lelet). Míg azonban ennek fején bevésett dűltkereszt van, 1(i(J addig a miienkén, hosszában, három, keresztben sűrűn rovátm Uo., 3. kép 14. 5. m Megemlítendő nek tartjuk, hogy ellapított végű, nyitott gyűrű, szembenálló végekkel, nincs leletanyagunkban. A mi iéjes- és pecsétgyűrűink, túlnyomó többségben két külön részből: a karikáiból és a ráforrasztott fejből készültek; karikájuk szabályos kör. V. ö. Nagy T., i. h. 3. j. 105 Csalog J., i. h. 100., XXIV. t. 5. 106 Paulovics I., A dunapentelei római telep. A. H. II. 48. 25. kép.
