Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
288 DOMBAY JÁNOS kolt mélyedés húzódik. A zengővárkonyi II. temető 17. sírjában és a szentlászló-szentegyedpusztai 5. sírban talált pecsétgyűrűnkhöz hasonlót Intercisában is találtak. 167 Zengővárkonyi I. temetőnk 1. sírjában talált kapcsolótűnk érdekes összehasonlításra nyújt alkalmat az eskűtéri sisakkal. Négyzetalakú, vonalakkal és ezeket kísérő poncolással bekeretezett lapjának közepén 5 mm magas bironzirekeszben háromrétetgű, tojásdad, csonikakúp-alakú achat (?) ül. Teteje ovális, sima, egyenes lap. A rekeszt rovátkolt bronzdrót keretezi be (I. t. 23). A tojásdad, csonkakúp-alakú kőnek, a foglalatnak és az egész technikai megoldásnak pontos megfelelőit találjuk a budapesti eskűtéri sisak elülső, homlok fölötti részén. 168 Nem szorul bizonyításra, hogy imindkét esetben azonos fémművességi gyakorlatról van szó. Hampel József a sisakot, i. u. II. századinak tartotta. 109 Több más sisakkal való összehasonlítás alapján azon véleményre jutott, hogy ilyenféle sisakok a római birodalom, területén csak a barbarikuim felé eső határvidékekéin kerültek napvilágra, és alakjuk sem egyezik meg a római sisakokkal. 170 Poncolt díszítését, az arany- és ezüstlemezzel való borítást és a kőberakást barbár eredetűnek tartotta és azon végső eredményre jutott, hogy a sisak és a vele rokon emlékek (a berpályi pajzsdudor, az osztropatakai kincs stb.) a görög és római hatástól átitatott La Tène ízlés késői termékei. 171 Nagy Géza szerint az eskűtéri sisak az i. u. III— IV. századból való provinciális készítmény, de nem római, hanem barbár sisak. A rekeszes ékkövek használatát a keleti és délolaszországi barbároktól származtatja és a germánságra tartja jellemzőnek. 172 Más helyen, a sisakon és a Constantinus-dinasztia érmein szereplő Victoria alakjának egyezéséből kiindulva, a sisak korát a IV. század első felében jelölte meg. 173 Ezzel a kormeghatározással Hampel József nem értett egyet. 174 Zengővárkonyi kapcsolótűnk kora a IV. század közepére, esetleg valamivel korábbra vagy későbbre tehető s ez mindenesetre támogatja Nagy Géza datálását. Alföldi András is foglalkozott az eskűtéri sisakkal. 175 Felépítése, 176 díszítése 177 és lelőhelye 178 alapján egyaránt későrómainak tartja. Szerinte a rekeszes ékkövek használata nem kizárólag a barbár műgyakorlattal kapcsolatos, hanem a késő-római császári udvar fényűzésével is; 179 a IV. századi állami fegyvergyárak díszítő tevékenységében római és barbár díszítőelemek keveredtek. 180 További összehasonlításra az osztropatakai vandál aranyfibula kínálkozik, kőberakásos, rekeszes technikájánál, valamint a rekesz és a kő alakjá167 Intereisa II. LXXVIII. t. 8. 168 Hampel J., Ókori sisak. A. É. XX. (1900), színes melléklet és 362. 169 Uo., 372. 170 Uo., 373. 171 Uo., 374. 172 Nagy G., Az eskűtéri sisak. BpR. VII. (1900), 72. 173 Uo., 70. 174 Hampel J., Á. É. XX. (1900), 376. 17j A. Alföldi, Eine spätromische Helmform und ihre Schicksale im germanischromainischen Mittelalter. Koppenhága, 1934. 99—144. m Uo., 101. 177 Uo., 130. 178 Uo., 105. 179 Uo., 110. 180 Uo., 130.
