Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
286 DOMBAY JÁNOS küdtek a csontvázak. 150 A 298. és a 326. sírban a mi huzalszálakból csavart karpereceinkkel (XXI. t. 1, XXV. t. 3—4, 6, XXXII. t. 1, XXXIV. t. 24) pontosan megegyező karperec volt. 151 A 300. sírban, leány koponyája mellett, öt bronzkarperecet találtak. 152 Kettő közülük, ellapított, széles végeiknél fogva, feltűnően hasonlít a mi fazekasbodai (XXII. t. 1—2) és az egyik kői karperecünkhöz (XXXIII. t. 3). A végek díszítőelemei között ott van a dűltkereszt is, éspedig ugyanolyan elhelyezésiben, mint zengő várkonyi karpereceinken (XIII. t. 1—2). Egy másik, hurkos-kampós zárószerkezetével, a zengővárkonyi II. temető 5. (IX. t. 25) és 13. sírjában talált karperecünkre emlékeztet (XI. t. 9). A végek mögött — az előbbieknél is — megvan a bordacsoport, akárcsak a mieinken is. A Lauiriacum-Eiohbergnél feltárt női sírban négy bronz- és három csontkarperec volt. 153 Egy bécsi (schweohati) sírban csontkarperecet találtak. 154 A mieinkhez hasonló lemezes és állatfejes bronz karpereceket Fenékpusztáról, 155 , Pécsről, 155 Mucsfáról, 157 csontkarpereceket Mucsfáról, 158 Fenékpusztáról 155 'és Budapestről 1 ,i0 ismerünk. A muesfai 2. sírban három bronz- és hét csontkarperec a bal karon volt és csak agy volt a jobbon. 101 A fenékpusztai sírokban legtöbbször 1—2, ritkán 3—4 db volt egy-egy sárban, nem tudjuk azonban, hogy melyik karon. A sok karperec kétségkívül jellemző a fenéki sírokra (negyvennyolc sírban 50 db), 102 de a mieinkre is. Még többet mond karpereceink száma akkor, ha meggondoljuk, (hogy (hatvanegy karperecünk tizenhét női sírból került ki: az átlag négy. Gyűrűt tíz, éspedig öt férfi és öt női sírban találtunk. Egynek ezüst az anyaga (VI. t. 7), a többié bronz. Egy sírban 7, egyben 3, háromban 2, ötben 1—1 db volt. A szentlászló-szentegyedpusztai 5. sírban 2-4— 1, a fazekasbodai 7.-ben 6, a kői 4.чЬеп 1 db egyszerű nyitott illetőleg zárt gyűrű volt; a kőin. bevésett zeg-zúg vonalas díszítés van (XXXII. t. 5). A többinek kerek (II. t. 10—10a, XIV. t. 26), négyszögletes (II. t. 14), vagy piskótaalakú (XXI. t. 14—15) feje van. Karikájuk D átmetszetű vagy háromoldalú hasábos. Az egyszerűbbeknél laposra, szélesre kalapálták el a karikavégeket (XXIV. t. 12) és ezekre forrasztották fel a fejet. Ez többnél hiányzik. A karikavégek két oldalán, legtöbbnél, egy-egy kis göimböcs van, miáltal díszesebb lett, ezenfelül alkalmas csatlakozó felület adódott a fej felforrasztására (II. t. 15). 150 R. Laur-Belart, Spätrömische und frühmittelalterliche Gräber in der Aeschenvarsitadt, Basel. Ur-Schweiz. Jg. XXI. Nr. 1. 4. 151 Uo., Abb. 3. 12. 152 Uo., Abb. 4. 153 j)er römische Limes in Österreich. H. XVII. Abb. 65. 1Vl Alfred Neumann, Ausgrabungen und Funde im wiener Stadtgebiet 1950. Veröffentlichungen des Historischen Museums der Stadt Wien. H. 3. Bl. XXI. 5. 155 Pekáry T., i. h. 1. kép 4. 2; 2. kép 10. 1, 10. 2; 3. kép 13. 2, 14. 3—4, 17. 2;. 4. kép 20. 2. . : ! . 11 i I A! 156 Török Gy., i. h. II. t. 10, 14. íhl Csalog J., i. h. XXIV. t. 2—3. m Uo., XXIV. t. 14—16, XXV. t. 2—5. 1Г,П Pekáry T.. i. h. 1. kép 2. 4, 1. még a 30., 35., 38. és a 43. sír leírását. 160 Foerk E., i. h. 76. 2. ábra. 101 Csalog J., i. h. 101. m Pekáry T. } i. h. 28.
