Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 281 tárrészen előkerült szarmata leletben találjuk meg.

101 Párducz Mihály is a kelta—dák hatású szarmata anyaggal tárgyalja együtt mint a dák karperecek „kígyófejes végződésű" típusát.

102 Csupán annyi a különbség köztük, hogy a jászberényi példányon az állat orra sima, a miénken rovátkolt. Mind a Jászberényén, mind a máriaikéméndin poncolóval beütött V alakú minták vannak a fej elülső oldalán. A poneolás előfordul a hátszegi dák karperec állati éjein

103 és a muzsnai karperecen is.

104 Ezeken bevert pontok és félkörök vannak. További meglepő egyezést mutat karperecünk a jászberényivel a fülek jelzése és a fejek mögött levő bordacsoportok tekintetében is (sörény). A kői 4. sírban talált egyik kariperec két végén egy-egy erősen profilált, dák jellegű állatfej van (XXXIII. t. 1). Itt is hosszúorrú állatról van szó. A szemet a fej közepére beütött nagyobb pontkör jelzi, mint a fazekasbodaiakon is (XXII. t. 1—2), de jelezték a füleket is, mégpedig ugyanúgy, mint a máriakéméndin (XXXIV. t. 9). Megegyeznek a mi karpereceink a bakodpusztai,

105 a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ismeretlen lelőhelyú,

100 a sarmasági

107 és a hátszegi karpereceikkel:

108 abban is, hogy neim kígyót, hanem inkább vadkant, esetleg párducot vagy oroszlánt

100 ábrázolnak. Erre mutat az állatok erőteljes orra. A fazekasbodai 7. sírban talált két karperec is bioznyítja ezt (XXV. t. 1—2, XXVII. t. 2—3), amelyek mindkét végén egy-egy naturalisztikus párduc- vagy oroszlánfej van. Az orr rövid, zömök, csőalakú; elülső vége nyitott: az állatot nyitót szájjal ábrázolták. Az ívesvonalú szájnyílás két végén levő kis nyúlványokkal a szemfogakat jelezték. A fejek mögött nincsenek bordák, ellenben az állat vastag (sörényes) nyakát, a két végén, egy-egy bordás tag zárja le. Hogy ez az állatalak macskafajta nagy ragadozó (oroszlán), az ugyanezen síriban talált pecsétgyűrű is bizonyítja, amelynek fején ugró, sörényes, (hím oroszlán negatív vésett képe van (XXVII. t. 4—4a). Bizonyosra vehető, hogy stilizálás és a tömeggyártás folytán bekövetkezett leegyszerűsítés következtében veszítették el az állatfejek eredeti, jellegzetes vonásaikat és sokszor kígyófejhez válták hasonlóvá. A leletanyagunkhoz tartozó karperecek valóban érzékeltetik is az állatfejek elstilizálásának, leegyszerűsítésének a folyamatát. A kői 4. síriban talált karperecekről az; egész folyamat leolvasható (XXXIII. t. 1—6), és ez arra mutat, hogy a változatok egymás mellett éltek. A zengővárkonyi IL temető 9. i(XIII. t. 1—2), 12. (XVIII. t. 6) és a fazekasbodai 3. sírban talált karperecek (XXII. t. 1—2) az állatfejek még eléggé természethű ábrázolását mutatják, noha már bizonyos stilizálás is szembetűnik rajtuk. A stilizálás előrehaladottabb fokát azok az ellapítottvégü karperecek szemléltetik, amelyek szélesre lapított végeinek a közepén már csak pontkör van (XXII. t. 6), valamint azok, amelyek végeire gyűrűtagot forrasztottak (XXXIII. t.. 4), vagy a végeket vastagabbra öntötték (XXVIII. t. 1). Ennek ellenére sem. 101 Párducz M., Szarmatakor II. LVII. t. 7a—c. 102 Uo„ 31. 103 Fettich N., Régészeti tanulmányok. XXI. t. 2a, 3a. 10

^ Uo XX t 2a с 105 J. Hampel, Alterthüimer III. Taf. 2. 2. 106 Fettich N., Régészeti tanuknásnyok. XX. t. 1—la. 107 Uo, XIII. t. 4. 108 Uo., XXI. t. 2—2a, 3—3a. 109 Uo., 63.