Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
282 DOMBAY JÁNOS vonható kétségbe, hogy a karperec végek állatfejek. Az állati ejes karperecek végei ezek szerint vagy vastagabbak, vagy szélesebbek, de mindenképpen hangisúlyozottak. Aligha tévedünk ezért, ha a karperecek megvastagított végeiben is stilizált, leegyszerűsített állatfejeket látunk. Ezek egyik változatát a vastag végeükkel együtt öntött karperecek alkotják (XXVIII. t. 1). A végek rendszerint hármas tagolása az állatfej főbb részleteinek felel meg (orr, fej, nyak). A másik változatot azok a karperecek szemléltetik, amelyek egyik (I. t. 22) vagy mindkét végére fémlemezből készült gyűrűtagot forrasztottak fel (XII. t. 8). E gyűrűtag hármas tagolása niár csak egészen halvány, de mégis világos utalás az állatié j részleteire. A végletes leegyszerűsítést a leletanyagunkban eddig egyedülálló és a zengővárkonyi II. temető 9. sírjában talált vastagvégű karperecünk mutatja, amelynek végein már semimi részletezés nincs (XIII. t. 4). Ez utóbbi karperecünk, nézetünk szerint, az ún. kürtösvégű karperecek (Kolbenarmring) körébe tartozik és ezek egészen korai, mondhatnánk, kezdeti alakját szemlélteti. Megnyugtató ebben a tekintetben az a tény, hogy zengővárkonyi karperecünk nemcsak vastag végeinél, hanem sajátságos alakjánál fogva is tökéletesen megegyezik többek között például a későbbi és már a fejlődés előrehaladottabb fokát képviselő domolospusztai, 110 apahidai 111 és tiszalöki 112 'karperecekkel. Hampel szerint ez a karperectípus germán és szarmata körben otthonos., de előfordul az avaroknál is, ami antik eredetre vall. 113 O. Kleemann szerint e karperecek kezdeti formái a Visztula alsó folyása vidékén is fellépnek, és ez azért jelentős, mert a gótok vándorlása következtében éppen ez a terület került szorosabb kapcsolatba Déloroszországgal. E karperecekben, szerinte csekély La-Téne örökség is van. 114 Hivatkozik Moora-ra, aki Déloroszországot említi mint e karperecek hazáját, feltételezi, hogy ez a karperectípus onnan jutott el Közép- és Nyugateurópába 115 és korukat a császárkor végére és a népvándorlás korába helyezi; E. Beninger-re, aki pontusi germán kultúráramlatról beszél, amelynek révén ez a karperectípus, mely szerinte és mások szerint is antik és germán kézműveshagyományökból keletkezett, az egész germán világban elterjedt; 116 Reinecke-re, aki szintén a keleti származás mellett foglalt állást. 117 O. Kleemann szerint rendkívül nehéz e karperecek értelmét megvilágítani, mert valószínűleg igen régi hagyományokra mennek vissza, melyek Délkelet-Európában is meggyökeresedtek. Nép vándorláskori felele venedésük szerinte a Pontus vidékéről indult ki, a gótok révén. 118 írott forrásokra hivatkozva említést tesz róla, hogy hasonló aranykarikákat társadalmilag magasállású személyek viseltek. Mint rangjelzés és kitüntetés is szóbajöhetnek. Keleten méltóságjelek voltak. 1 í!) A frank uralkodói jelvények között 110 Dombay J., i. h. XVII. t. 1—2. 111 J. Hampel, Autenthümer III. Tat 35. 112 Kovrig I., A tiszalöki és a mádi lelet. A. É. 78. (1951), XLIII. t. 5—6. 113 J. Hampel, Alterthümer I. 410. 114 O. Kleemann, Die Kolbenarmringe in den Kulturbeziehungen der Völkerwanderungszeit, Jahresschrift für Mitteldeutsche Vorgeschichte. B. 35. 107. its Uo 116 Uo., 108. 117 Uo. 118 Uo., 112. 119 Uo.t 111—112.
