Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

278 DOMBAY JÁNOS száj felé szélesedő ékalakú mélyedés húzódik végig. Az állat orra ennek mindkét oldalán, ferdén vonalkázott. A vonalkázott orr mögött, a fej mindkét oldalán, keresztben, egy-egy V alakú bordás tag emelkedik ki a mélyebb háttérből úgy, hogy nyílásuk a széleknél, csúcsuk az orr közepén húzódó mélyedés szélénél van. Ez a két V alak voltaképpen a fejen keresztbenfekvő 'dűlt-kereszt. Szárai plasztikusak. Úgy tetszik, hogy az elülsők egyben a szemeket, a hátsók a füleket is jelzik. A fejek .mögött ezeken is szélesebb sima felületrészek választanak el bordacsoportokat, öntés útján készültek (XIII. t. 1—2). Ugyanezen sírban volt egy harmadik ezekhez hasonló, de kerekded átimetszetű bronzhuzalból készült karperec is, amelynek végződésed az előbbi állatalak további elstilizálását szemléltetik. Az állatfejek mögött egy-egy nagyobb bordacsoport van (XIII. t. 3). Végletesen stilizált állatfejekre gondolunk azon karpereceknél is, amelyek mindkét végére egy-egy bronzlemezből kiszabott gyűrűtagot forrasztottak fel. Ezek néha simák (XXII. t. 4—5), néha hármasán tagoltak (XII. t. 8, XXIX. t. 3). Van hármas tagozódású, vastagabb végekkel kiöntött példányunk is (XXVIII. t. 1). A zengővárkonyi I. temető 1. sírjában talált karperecnek csak az egyik végén van hármasán tagolt, felforrasztott gyűrű tag; másik vége hegyes (I. t, 22). Eddig tárgyalt karpereceink, de meg a többi is, köralakú. Egyetlen nem köralakú karperecünk szintén a zengővárkonyi II. temető 9. sírjából való. Karikájának fele (a nyílásával szembenlevő hátsó fele) félkör; végei a félkör után hirtelen, később egészen egyenesen hajolnak be. Nyitott; szembenálló végei lényegesen vastagabbak. Díszítetlen (XIII. t. 4). Nyolc sírban talál tűnik csontkarperecet. A zengővárkonyi II. temető 12. sírjában a gyermek karján volt. Minden más esetben fémkarpereccel, vagy karperecekikel együtt fordultak elő. Néha többet is találtunk egy-egy sírban, legtöbbet: 5 db-t, a zengővárkonyi I. temető 1. sírjában (fiatal nő, 2. kép). 1,5—2,5 mm vastag, 4—8,5 mim széles csontlemezből készültek. Mind zárt. A zengővárkonyi II. temető 12. sírjában a gyer-mek karján talált példány kerek csontból lefűrészelt karikából készült : sehol nincs összedolgozva (XVIII. t. 5). A többinél a lemezvégeket elvékonyították, kissé el is keskenyítették és többnyire íves záródásúra alakították (I. t. 6, 15). Az egymásra hajlított lemezívégeket apró bronzszögekkel szögecselték össze, amint erről a ma is bennük levő szögiek tanúskodnak (I. t. 14—18). Vannak díszítettek és díszítetlenek. Leggyakoribb a körkörös díszítés, ponttal {I. t. 10—11). A pontkörök rendesen csoportos elrendezésben vannak. Feltűnő, hogy a pontkörök, fémkarpereceken, gyakran állati test részleteit (szem, orrlyuk) jelzik (XXII. t. 1—2). Más példányok díszítése a széleket kísérő, bevésett vonalból áll (I. t. 7—8). A zengővárkonyi II. temető 9. sírjában vaskarperec is volt, de tönkrement (204. o.). Tizenhét síriban volt karperec, közülük tizenkét sírban pontosan tudjuk, hogy melyik karon hány. A zeingővárkonyi II. temető 12. sírjában a felnőtt nő karján és a szentlászló—szentegyedpusztai 2. sírban 1—1 db volt, az előbbiben a jobb, az utóbbiban a bal karon. Tíz sírban tizennégy karperec volt a jobb, harminchat a bal karon. A fazekasbodai 1. sírban egy, a szentlászló—szentegyedpusztai 4.-.ben három, a rnáriakéméndiben egy, végül a meződiben négy karperec volt, de nem tudjuk, melyik karon hány. Nemcsak az jellemző tehát zengővárkonyi leletcsoportunkra, hogy gyakori