Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 277 Hasonló lunulát a fenékpusztai 24.

88 és az intercisai 17.

89 sírban találtak. A luimlából Pekáry Tamás a gótokkal való kapcsolatra következtet.

90 Fülbevaló a zengővárkonyi II. temető 9. sírjában, a fazekasbodai 1. és a 7., továbbá a kői 4. sírban volt (XIII. t. 5, 8; XXI. t. 3; XXIV. t. 13—14; XXXII. t. 2—3). Nem tartozott a széles körben használt ékszerek közé. A zengővárkonyi és a fazekasbodai 1. sírból való nyitott karikájának egyik vége (hegyes. A másik fazekasbodai és a kői példányok burkos-kampós záródásúak. Az utóbbiakhoz hasonlókat Fenékpusztáról ismerünk:.

91 A fazekasbodai 1. és a kői 4. sírban talált fülbevalónak gyöngyös csüngője volt.

92 Huszonegy női sírunk közül tizenhétben, volt karperec. Megállapíthatjuk, hogy a karperec volt a leginkább használatos ékszer. Anyaguk ritkán (egy esetben) ezüst, leginkább bronz, néha vas (zengővárkonyi II. temető 9. sír, (204. o.). Gyakoriak a csontkarperecek is. A fómkarperecek bronzlemezből (XI. t. 7—8), illetőiéig ezüst-, bronzés vashuzalból (XIII. t. 1—4), vagy öntés útján bronzból készültek (XXVIII. t. 1). A lemezeseik kb. 3 mm széles, 0,6—10 mm vastag, bronzlemezből valók; nyitottak. Végeik egymásra hajolnak. Díszítetlenek (XII. t. 4, 17), vagy vésett díszítésűek (XI. t. 7—8). A (huzalból készültek kerek, ovális vagy D átmetszetűek, nyitottak; végeik vagy szeinfoenállanak (XIII. t. 1—2), vagy egymásra hajolnak (XIII. t. 3, XVIII. t. .6). Vannak kapcsolószerkezettel (hurok és kampó) ellátott zánható és nyitható példányok is (XI. t. 9, IX. t, 25), továbbá egyszerű karikák, elvékonyuló, szembenálló végekkel. Egyik ilyen példányunk karikájának külső oldala sűrűn rovátkolt. A rovátkolást nyolc helyen, arányos távolságban, 5—6 mim hosszú, sima felületrészek szakítják meg (XXII. t. 3). Két díszítetlen példányunk szembenálló végei hegyesek (IX. t. 26, XXIX. t. 7). A zengővárkonyi II. temető 12. sírjában talált, D átmetszetű bronzhuzalból készült karperec végein egy-egy naturalisztikus állatfej van (ún. kígyófejes karperec). A szemeket egy-egy beütött pont jelzi. Jelezték az állat alsó és felső állát is. Az áUatfejek mögött, a karperec erős kopottsága ellenére is, a karika külső felére kiterjedő, bordás díszítés ismerhető fel; egy-egy bordacsoport van mindkét fej mögött (XVIII. t. 6). Más karpereceken stilizált állatfejet isimerünk fel a karperecvégek ellapított végeiben. A szemet leginkább középre beütött pont-kör jelzi. A bordacsoport sem hiányzik a fej mögül (XXII. t. 6, XXIX. t. 5). Két fazekasbodai karperec 1,3 cm hosszú és 0,7 cm széles, ellapított végein más jellegű, stilizált állatfejet látunk, középen egy nagyobb (a szem), az orr két oldalán egy-egy kisebb, beütött pontkörrel (orrlyuk). A fejek mögött ezeken is szélesebb, sima felületrészek által elválasztott bordacsöportok vannak. Ezek is csak a karikatest külső felére terjednek ki (XXII. t. 1—2). A zengővárkonyi II. temető 9. sírjában talált karperecek közül kettő Ugyancsak stilizált, hosszúorrú állatfejben végződik. A végek, vagyis az állatfejek, kissé laposak a karikatestihez képest. Az orr végét, középen, vízszintes irányban bereszeltéík : így jelezték az állat száját. Az orr közepén a 88 Pekáry T., i. h. 4. kép 24. 3. 89 Iintercisa I. XIX. t. 28; Intercisa II. Abb. 96. 2. 90 Pekáry T., i. h. 28. 91 Pekáry T., i. h. 22. 2. ikép 11. 1; 23. 3. kép 15. 2; 24, 4. kép 24. 1—24. 2 srbb. 92 Iintercisa II. LXXX. t. 6—7.