Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
270 DOMBAY JÁNOS ben forgatás alkalmával talált sírból származik (lelt. sz.: 821/4, XL. t. 5). Több sírt találtak itt; íhagymafejes fibula, és állatfejes karperecek kerültek ki belőlük. 53 Még egy bronz csatkarikát mutatunk be vasszögeccsel, a mi zengővárkonyi csatkarikáinkhoz való hasonlósága miatt (XL. t. 3). Lelőhelye ismeretlen; a leltárkönyvben csupán Vakup-dűlő szerepel (lelt. sz.: 630). Valószínűleg baranyai lelet. Három amphora-alakú, bronz szíjvéget említünk még mint a mieink közeli megfelelőit. Az egyik pécsi lelet; a Geisler Eta utcában, a volt apácazárda építkezésénél találták. Alsó vége sérült: a gömböcs letörött. A köpű alatt, kétoldalt, egy-egy peltaalakú áttörés van, ami barokkos füleket eredményezett. Két lemezből forrasztották 'össze; kétszögecses (lelt. sz.: 816, XL. t. 6). A másik köpű je hiányzik. Szintén kétlemezes. Kétoldalt levő' kis, kerek fülecse a barokkos fülek csökevénye. Alsó részének előlapját körkörök díszítik. Középütt pontot ütöttek be, de átütötték (lelt. sz.: 620/3). Lelőhelye ismeretlen (XL. t. 7). A harmadik szintén kisasszonyfai lelet (lelt. sz.: 621/1, XL. t. 8). Különös figyelmet érdemel a szentlászló-szentegyedpusztai 3. síriban talált, öntött bronzcsat (XXVIII. t. 3). A vele egyazon sírban talált íhagymafejes fibula (XXVIII. t. 5) nem hagy kétséget afelől, hogy valóban az i. u. IV. századból származó sírleletről van szó. A szóbanlévő csat háromszögletes szíjborítójávai, félkörös karikájával és a szíjborító végén levő köralakú, a szélein vésett rovátkákkal díszített zárótagjával élesen kiütközik csatjaink közül. Más a technikája is: az egészet egyben öntötték. A szíjborítója, a karikáihoz való csatlakozás előtt, kétoldalt, kiszélesedik. Itt vannak a szöglyukak is. A háromszögletes szíjborító középen áttört; a keretlécek közepén bevésett vonal van. A szíjborítónak a karikához csatlakozó, kiszélesedő része, középen, árkolt; az árok fokozza a tagoltságot (a szíjborító és a csatkarika elkülönülését). Itt van, középen, a csatszögecs beakasztására szolgáló lyuk. Az erősiebb, broinzlemezből készült csatszöges 4 mim széles. Egyik végét a lyukon keresztülhúztak és ráhurkolták a csatkarika tövére. A hurok után következő része lefelé hajol, a másik vége így fölfelé hajolva fekszik rá a karikára. Hossza 6,8 cm, amiből 4,5 esik a szíjborítóra. A csatkarika 3,5 cm széles. Ez a csat sem áll egyedül Pécs környékén. Az előzőkben már említett kisasszonyfai lelet harmadik darabja alakra és technikai kivitelre (ez is öntött) nézve egyaránt megegyezik vele, noha kisebb és egyszerűbb. Hossza 5,3 cm, amiből 3,3 esik a szíjborítóra. A csatkarika 2,4 cm széles (XL. t. 2). További rokondarabot szolgáltatott a pécsi központi temetőben feltárt 9. sír. 54 Az; ebben talált csat is egybeöntött. Hossza 7,8 cm, amiből 5,4 esik a szíjborítóra. A csatkarika 3,7 cm széles, keskeny nyakkal függ össze a szíjborítóval. A nyak kétágú, középen, vízszintes irányban átfúrt. A két ága közé sarnírszerűen fekszik be a tövén szintén lyukkal ellátott csatszögecs, amit a tövén és a kétágú nyak lyukján átdugott, erős fémszállal mint tengellyel csuklósan rögzítettek meg. A csatszögecs szabadonálló vége hosszan, kampósan, görbe madár csőrhöz hasonlítva fekszik bele' a 8—9 mm széles karika test elejének közepén levő mély horonyba, amit kétoldalt egy-egy erős, kiemelkedő bordás tag határol. A szíjborító ugyancsak háromszögletű, 53 Marosi A., Ujabb leletek a korai középkorból a Pécsi Városi Múzeumban. Múzeumi és Könyvtári Értesítő II. (1908), 46—47. 54 Uo., 44.
