Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 271 a karika felöli részének két oldala is ugyanúgy kiszélesedik, mint a szentlászló-szentegyedpusztai csaté. Ott van szíjborítója végén a köralakú zárótag is. A szíjborító lapját, közel a szélekhez, kettős vésett vonal keretezi foe, amelyek köze mindenütt irányukra merőlegesen vonalkázott. így keretezték be külön a szíjborító felső, kiszélesedő részét is, vízszintes irányban áthaladva annak alsó szélénél, csatlakozva a szélek keretidíszítéséhez. Felerősítése a hátlapjából kiálló három átfúrt fülecs segítségével történt: egyegy a karika mögötti szélesebb rész két szélénél, egy pedig a köralakú zárótag hátulján van, köz-épen (lelt. sz.: 1381, XL. t. 1). A pécsi központi temetőben talált kürtös karperecek, csüngők és spirális gyűrűk, Márkiné Poll Katalin szerint a genmán kultúrkörrel való kapcsolatra mutatnak.

55 B. Svoboda a Vrbovok község határában (Délszlovákia) előkerült ezekkel rokon népvándorláskori leletek analizálása során szintén a kürtös karperecekből indult ki. Szerinte a karperecek egy bizonyos fejlődési fokozatát képviselik ezek a kürtös karperecek, amit pontatlanul gót formának mondanak.

56 Véleménye szerint a kürtös karpereceket és a velük együtt talált ékszereket nem lehet egyetlen népcsoporthoz kapcsolni. Azt gyanítja, hogy a leletek bizánci kultúrbefolyásra mutatnak.

57 A mi szentlászló-szentegyedpusztai és kisasszonyfai leletünk kétségkívül a IV. századból való, így velük kapcsolatban bizánci befolyásról még nem lehet szó. Azt lehet mondani, hogy ezekben a sokkal korábbi csatokban lehet látni a pécsi-köztemetői jellegű csatok előzményeit, mert e csatok egybevetése egy bizonyos korábban kialakult kultúrkörből való közös származásról, ezenfelül pedig folyamatos tipológiai és technikai fejlődésről tanúskodik. Véleményünk szerint ez a kultúrkör a hun-germán. Szentlászló-szentegyedpusztai típusú csatjaink a hun csatok egy bizonyos csoportjával vethetők össze. Ezt a csoportot a kudinetovi (Terekvidék) csat képviseli.

58 Ugyanezen csoportba tartoznak a szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírban talált némely csatok is.

59 Közös vonásuk a karikára ráhajló, kampós madárcsőrre emlékeztető, csattövis és a hároimszög'letes szíjborító, végén kerek taggal. A hun előkelők sírjaiban talált 'példányok aranyból készültek, drágakőberakássai, a mieink ellenben csak egyszerű bronzok. Megtaláljuk ezt a csatformát a germánoknál is, éspedig mind- a keletieknél, mind a nyugatiaknál.

60 A szóbanlévő hun és germán csatok feltűnő hasonlósága arra. mutat, hogy ezt a csatformát a gótok Oroszországban vették át a hunoktól és az ő közvetítésükkel jutott el más germán törzsekhez is. A szentlászlószentegyedpusztai csatot mindenesetre germánnak tartjuk. Interciisában a kőtábor utolsó rétege leietanyagánaík tanúsága szerint Rajna-menti germánság is volt.

61 A sírok szolgáltattak is velük kapcsolatba 55 Márkiné Poll К., Kümtösvégű karkötők az avarkorbóíl. A. É. XLVII. (1934), 63—64. 56 B. Svoboda, Der Verwahrfimd eines Byzantinischen Meisters in Zemiansky Vnbovök (Südslowakei). Pomátky archeológické XLIV. 1953. 102. 57 Uo., 107. 58 Fettich N., A szeged-nagyszéksói hun fejedelmi sírlelet. A. H. XXXII. XXXVIII. t. 10. 59 Uo., I. t. 2—3. 60 Я. Reinerth, a. a. O., Taf. 500. 6, 10 (krímgót); Taf. 456. 4 (burgund); II. Taf. 222. 4 (alamann); Taf. 273. 27 (bajor); Taf. 176. 4 (thüring); I. Taf. 80. 7 (frank). 61 Intercisa I. 39.