Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
266 DOMBAY JÁNOS A szentlászló-szentegyedpusztai 3. sírban (a leletek alapján ítélve férfi) öntött .bronzcsat volt, helyét azonban nem ismerjük. A birjáni sírból (a leletek alapján ítélve férfi) csak szíj végünk van, közelebbi adat nélkül. A szilágyi (Aranyoldal) 8. sírban bronz övcsat, bronz szíjvég, tehát egyszerű, de teljes övfelszerelés volt (58. kép). összesen kilenc sírunkban volt övcsat (zengővárkonyi II. temető 1., 2., 4., 7., 10., Hb., 17., Sizentlászló-szentegyedpusztai 3., szilágyi 8. sír). Mind fénfisír. A zengővárkonyi 1. és a szentlászló-szentegyedpusztai 3. sírt részben feldúlták, illetőleg nem szakszerűen tárták fel. A fennmaradó hét sír közül ötben szíj vég is volt (Zengővárkony : 2., 4., 10., 11b. és 17., Szilágy: 8. sír). Ezekben az esetekben övvel temettek el férfit. A zengővárkonyi II. temető 2. sírjában a csat' karikája hiányzott. A csat szíjborítója a jobb combcsont felső végién, a szíjvég a bal medence felső szélénél volt. Valószínűleg használatra már alkalmatlan övet adtak a halottra. Más kutatók is tapasztaltak hasonló jelenségeket különféle sírmellékletekkel kapcsolatban. 34 A csat és a szíj vég fekvése arra enged következtetni, hogy az övet nem kapcsolták Ibe, hanem egyszerűen csak íkörülcsavarták vele a halott derekát, éspedig ferdén. A 4. síriban a jobb combcsont külső oldalán, középtájon feküdt a nagy ezüst övcsat, és kissé lejjebb a szíj vég. Nem a halott derekát övezték körül, hanem a combjait; esetleg lecsúszott az öv. A 10. sírban a derékon volt az öv. Mivel az öv veretek egy része a medence alatt volt. kétségtelenül derekára csatolt övvel temették el a halottat. Ezt lehet mondani mindazon sír esetéiben, amelyben az övcsat vagy a szíjvég a csontváz alatt volt, mert ezekben az esetekben szó sem lehet arról, hogy az övet egyszerűen csak ráhelyezték a halottra (7., Uh., 17. sír). Ezek a megfigyelések arra mutatnak, hogy felövezve temették el azokat, akik életükben is viseltek övet. Az övek szélességét a csatok szíj borítói alapján lehet megítélni. A zengővárkonyi II. temető 4. sírjában talált nagy, ezüstcsat szíjborítója 6 cm széles (VI. t. 1—la). A két szélső aklaszög között 4 cm a távolság. A szíj szélességét így 5—5,2 cm-re tehetjük. Ebbe a sírba katonát vagy katonaviselt embert temettek el. Erről a lándzsa (VII. t. 1), zabla (VIII. t. 17), sarkantyú (VI. t. 4—5) és a sok pénz (zsold?) (VII. t. 12—33, VIII. t. 1—16) tanúskodik. A csat és szíj vég anyaga (ezüst) arra mutat, hogy az öv nem kincstári, hanem személyes tulajdon volt. Bizonyítja ezt az is, hogy a szíjvégbe a készítő iparos beütötte a mester jegyiét (VI. t. 3—3a). Erre mutat a díszes, fmoímművű sarkantyú is (VI. t. 4a, 5a, 4—5b). Azt lehet gondolni, hogy katonáknak saját felszerelése volt; amikor meghalt, melléadták a sírjába. A zabla arra mutat, hogy a lovasságnál teljesített szolgálatot, A zabla a sírban a lóval való temetkezés szimbóluma; 35 a zablás temetkezés így ugyanazon elképzelésen alapszik, mint a lovasnépek lovas temetkezései. Szimbolikus lovastemetkezésünk idegen népre mutat. A szíjvég a köpűjénél sérült kissé. A két aklaszög benne van. Azt mutatja ez, hogy a köpű följebb sem lehetett lényegesen szélesebb. A széles szíj végét el kellett keskenyíteni, hogy a szíjvég köpűjébe bele lehessen helyezni. A szíjvég közepén, keskeny, téglalapalakú mezőben mesterjegy 34 Intercisa I. 91—92. 35 Fettich N., A szeged^nagyszéksósd hun fejedelmi sírlelet. A. H. XXXII. 33. 18. j.
