Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Dombay János: Későrómai temetők Baranyában
KÉSÖRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 267 van, amit punonival ütöttek be, bizonyára véletlenül fordítva (VI. t. 3a). Az „AGARO" személynév lehet: az ötvösmester neve és műhelyének jegye. A műhely hollétéről nem tudunk. Az ugyanezen temető 10. sírjában talált (bronzcsat szíjborítója 4,4 cm széles; a bronz öweretek 4.5 cm hosszúak (XIV. t. 1—12). Az öv 5 cm széles lehetett. A szíjvég köpűje 2,6 cm széles (XIV. t. 23). Ennek is elkeskenyítették tehát a csattal szemben levő végét. Ez a rendkívül díszes öv (XIV. t. 1—23) tulajdonosának gazdagságáról és talán előkelő társadalmi helyzetéről is tanúskodik. Katonai rangjelző-övre is gondolhatunk; nemcsak egy bizonyos katonai rangot jelezhetett, hanem egyben kitüntetésszámba is mehetett. Az ugyanezen temető 2. sírjában talált csat szíjborítója 2,7 cm széles. A szíjvég köpűje tönkrement; az sem lehetett szélesebb (II. t. 12—13). A 7. sír csatjának szíj borítója 2,7 cm széles (XI. t. 3). Ebben a sírban szíj vég nem volt. A 11b. sír csatjának szíjborítója és a szíjvég köpűje 2,5 (XVI. t. 2—3), a 17. sírban talált szíjvég köpűje 1,8 cm széles (XIX. t. 7). Az övön vascsat volt, de tönkrement. Ezekben az esetekben tehát lényegesen keskenyebb, mindösisze 2,5—3 am széles övre gondolhatunk. Ilyenek lehettek használatosak a civil lakosság körében. Ezekben a sírokban nem is találtunk katonára valló leletet. Ezekben a sírokban is volt hagymafejes fibula, ami ezek szerint a polgári lakosság körében is használatos volt. Az övfelszerelési tárgyak öntés és préselés, vagy fémlemezből kivágás útján készültek. A zengővárkonyi II. temető 10. sírjában talált bronzcsat (XIV. t. 1, XV. t. 1) öntés útján készült. A csat szíjborítója és az utána következő nagy, négyszögletes veret (XIV. t. 4, XV. t. 4) áttört munka. Az áttört övdíszeket eredetileg valószínűleg színes bőrövekre alkalmazták, amikor a színes bőr az áttörésekben berakásként hatott. 86 A mi darabjaink hátlapját [ráforrasztott bronzlemez borítja, melyet az áttöréseknek megfelelő helyeken a már ismertetett módon és mintákkal díszítettek (205. o.). E csatunk szájborítóját és az áttört négyszögletes öweretet az ékvágásos csatok és övdíszek közvetlen előzményének tartjuk. A csatot, a négyszögletes veretet és a légcsavaralakú véreteket aklaszögekkel erősítették fel a szíjra. Hátlapjukon 2—3 mim-nyire állanak ki a szögek (XV. t. 1,4, 7—12). Ilyen vastag lehetett a szíj. A légcsavaralakú öweretek között párosan elhelyezett kis rozettaszerű pitykék (XIV. t. 13—22) préselés útján készültek, úgyszintén a csőalakú övdíszek is (XIV. t. 2—3, 5—6). Ezek felerősítéséről már volt szó (205. o.). A lemezes csatok szíjborítója megfelelő alakúra kiszabott és középen összehajtott ezüst- vagy bronzlemezből készült. Összehajtás előtt szerelték rá az öntött vagy erősebb huzalból készített csatkarikára. Ezt követően belehelyezték a szíj végét, majd két lemezét, a szíjjal együtt, átszögecselték. A csatszögecs felszerelése következett ez után. Minthogy a csat teljes összeszerelése a szíjon történt meg, az öveket készen árusíthatták. Az övfelszerelés megújítása vagy javítása szakiparos közbejöttével történt. A csatkarikák oválisak; elöl, középen, behajolnak kissé (XVI. t. 2). A csatszögecs gyakran vasból készült (XI. t. 3). E csatok díszítése a szíjborító lemezszéleinek vagy csak a felső lemez szélének barokkos tagolásából (XI. t. 3), esetleg csipkézéséből áll (XVI. t. 2). 30 Sellye l. s Pannóniai áttört bronzok áttekintése. A. É. II. (1941), 62—63.
